| 1940–1944 | TARTALOM | Kiadások |
A felszabadulás után új szakaszába lépett a romániai magyar irodalom fejlődése. 1946-ban a hazatérő Gaál Gábor szerkesztésében megindul az Utunk című magyar irodalmi hetilap (jelenlegi szerkesztő Létay Lajos), 1953-tól a Román Népköztársaság Írószövetségének magyar folyóirata az Igaz Szó (szerkesztő Kovács György), és 1957-től Gáll Ernő és Balogh Edgár szerkesztésében újra kiadják a Korunkat. Ezekben az irodalmi szemlékben kiváló esztéták, kritikusok, irodalomtörténészek publikálnak: régóta ismert nevek és fiatal tehetségek vegyesen (Balogh Edgár, Csehi Gyula, Jancsó Elemér, Hajdú Győző, Gálfalvi Zsolt, Marosi Péter stb.). A két világháború között jelentőssé vált erdélyi magyar szépíróknak is szinte mindegyike részesévé lett a szocialista irányú irodalomfejlődésnek: új műveikkel és értékes régi alkotásaik ismételt kiadásával az élők, maradandó hagyatékukkal a halottak. Kós Károly Varjúnemzetségét és a Budai Nagy Antalt; Molter Károly régi és új írásait (Harci mosolyok, elbeszélés-gyűjtemény, 1956; Iparkodj, kisfiam! elbeszélések, 1964), Bartalis János és Tompa László életművének verses gyűjteményeit, Kiss Jenő, Endre Károly, Szentimrei Jenő új költeményeit, Karácsony Benő regényeit, a mártírhalált halt kommunisták posztumusz köteteit, a szocializmus irányába fejlődött lírikusok és prózaírók mai termését (Horváth Imre: Amit az idő parancsol, Köztetek élek, Hősök hitével, Versek; Szemlér Ferenc: Válogatott versek, Változó vidék, Álmok között, Versek, és regénytrilógiája: az Augusztustól augusztusig; Bözödi György novellás kötetei, Kovács György regényei és elbeszélései stb.) folyamatosan adja ki a bukaresti Irodalmi Kiadó. A két világháború között induló írók közül a szocialista realizmus legjelentékenyebb képviselőivé Nagy István és Asztalos István váltak (Nagy István: A legmagasabb hőfokon, Huszonöt év, Lányaink, A harc hevében stb.; Asztalos István: Szél fuvatlan nem indul, Fiatal szívvel stb.). Egyik legfontosabb fegyverténye az erdélyi szocialista magyar irodalmi hagyományok őrzésének Gaál Gábor életművének több kötetre tervezett kiadása; az első kötete: Válogatott írások 1921–1940, már meg is jelent. A múltból számontartott nevek közül a jelen problémáihoz kapcsolódó új novellásköteteket publikáltak: Szilágyi András, Gagyi László, Tomcsa Sándor stb. is. Az érett, neves írók mellé fiatal tehetségek is olyan nagy számban sorakoztak fel a felszabadulás óta, hogy a gazdag termésnek csak illusztrálását szolgálhatja néhány név kiragadása; Szabó Gyula: Gondos atyafiság című három kötetes regényével, Sütő András és Veress Zoltán elbeszéléseikkel, Bajor Andor szellemes szatíráival, Létay Lajos, Szász János, Hajdú Győző, Márki Zoltán, Kányádi Sándor, Székely János, a legfiatalabbak közül Lászlóffy Aladár, Fábián Sándor, Szilágyi Domokos lírájukkal biztosítják a romániai magyar irodalom folytonosságát, eszmeileg és művészileg korszerű színvonalát. Vannak szép számmal drámai kísérletek is (Szemlér Ferenc, Asztalos István, Tomcsa Sándor, Kiss Jenő, Szabó Lajos, Simon Magda, Sütő András, Hajdú Zoltán stb.), és állandóan fejlődik a román–magyar nép barátságának ügyét eredményesen szolgáló műfordítás-irodalom (Franyó Zoltán, Szemlér Ferenc, Kacsó Sándor, Kiss Jenő, Bözödi György, Nagy Bálint, Bajor Andor, Jánosházy György, Kányádi Sándor, Lőrinczy László, Szász János, Székely János, Veress Zoltán stb.).
{992.} A romániai magyar irodalom felszabadulás utáni korszakának értékeléséhez még hiányoznak a megfelelő távlatok. De az nem kétséges már most sem, hogy ennek az új korszaknak helyes felfogásához is utat mutatott Gaál Gábor az alkotók és a kritikusok számára egyaránt, amikor 1946-ban azt írta: "Mi, haladó erdélyi magyar írók szinte valamennyien kezet fogtunk egyszer Móricz Zsigmonddal, Móricz Zsigmond Ady Endrével, Ady fogta egyszer Tolnai Lajosét, az meg Vajda Jánosét, Vajda János a Petőfi kezét, Petőfi a Vörösmartyét, Vörösmarty a Toldyét, Toldy a Goetheét Weimarban, amikor meglátogatta. Goethe meg Hegel kezét és Hegel leghívebb tanítványának, Gansnak a kezét megfogta egyszer a fiatal és dacos Marx a jövő, a mi jelenünk szent dallamaival szívében. És Marx megfogta nem egy francia író kezét a világosság fővárosában, Párizsban s innen ez a kézfogás továbbsugárzott Heine, Herzen és Dobroljubov, Tolsztoj és Gorkij kezén s tovább a hajdani Romániában a haladó román klasszikus írók nemzedékein át a mai Bukarestbe, előretörő legjobb román írótársaink kezébe, akiknek ismét mi fogjuk a kezét. A kézfogások e csillagláncolatán keresztül nemcsak a legszebb hagyományok melege remeg fel vérünkben, de büszke hovatartozásunk színvallása is, a haladást győzelemre doboló román és magyar testvérek új országépítő közösségében."
| 1940–1944 | TARTALOM | Kiadások |