Felelős szerkesztő: Kaiser László

© Baranyi Ferenc, 2003

ISBN 963 9292 60 5

Francia szerzők művei Baranyi Ferenc fordításában 1961-2001
(Összeállította: Snéden Norina)

Mindennek a Légrády-testvérek kalendáriuma volt az oka.

Valamikor, a múlt század negyvenes éveinek elején, amikor épphogy csak megtanultam olvasni, találtam benne egy André Chénier-verset. Fiatalember - ez volt a címe. Jékely Zoltán fordította magyarra. Egy kisfiúról szólt, akit egy nagylány ölbekap és csókokkal halmoz el, de a kisfiú még annyira kicsi, hogy csak a cuppanásokat érzi, semmi egyebet.

Teljesen analóg volt a helyzet, ugyanis a szép Pelsőczy Olga engem is gyakran ölbekapott akkortájt, hat-hétesztendős koromban. Apám főjegyző volt Nyáregyházán, ahol cseperedtem. Olga a titkárnői teendőket látta el mellette a községházán. André Chénier verse tehát rólam is szólt és meglódította a képzeletemet: a cuppanásokon túl vajon mit kellene még éreznem Pelsőczy Olga ölében?

Ez a vers nyitotta meg előttem a francia líra csodálatos birodalmának kapuját. És ez volt az első francia vers, amelyet - mily merészség Babits Mihály és Jékely Zoltán után! - megpróbáltam magyarra átültetni. Akkor már gimnazista voltam s néhány orosz, valamint német versfordításom már meg is jelent a megyei lapban.

Aztán, amikor magyar-olasz szakos bölcsészhallgató lettem, szinte kizárólag csak Itália költőivel foglalkoztam, elevenekkel és holtakkal egyaránt. Ám a sors különös kegyelme folytán másodéves koromban - félig-meddig amolyan harmadik szakként - felvehettem a franciát is az Eötvös Kollégium jóvoltából. Süpek Ottó járt ki oda rendszeresen, hogy hármunkat - Lővey Emilt, Meszerits Pistát és engem - bevonjon a francia kultúra bűvkörébe. Nem tanulhattam rosszul, mert - mintegy "jutalomüdülésképpen" - 1959-ben, huszonkét esztendős koromban, UNESCO-ösztöndíjjal kiküldtek Franciaországba, három hónapra, hogy nevelő (moniteur d'étudiant) legyek egy gyereknyaraltató táborban. Néhány évvel később pedig - ugyancsak ösztöndíjasként - a nagyhírű poitiers-i egyetemen végezhettem el egy szemesztert. Madame Frandon, Roger Garaudy és Győry János nevét feltétlenül meg kell említenem, mert ők voltak ott a legkedvesebb tanáraim.

Attól kezdve rendszeresen fordítok francia verseket is. Jó néhány chanson és francia opera is az én magyar szövegemmel szólal meg kicsiny hazánkban. Elsősorban italianista vagyok, olasz művek tolmácsolója, de az a szerelem, amelyet fentebb említett négy tanárom, valamint két nagyszerű lány - Josyane Pierre és Catherine Vergne - ébresztett bennem a francia kultúra iránt annak idején, ma is izzásban tartja a szívemet.

Ennek az izzásnak az "égésterméke" ez a könyv is. Senki ne keressen benne protokoll-arányokat, a saját gusztusom szerint válogattam innen-onnan a verseket, több évszázad terméséből. Némely költő a kedvencek közül - például Charles d'Orléans, Voltaire, André Chénier vagy éppenséggel Alphonse de Lamartine - nagyobb teret kap itt, mint az eddigi hasonló jellegű gyűjteményekben. A kortárs költők verseiből, valamint az irodalmi értékű chanson-szövegekből alkalmasint majd egy másik antológiát állítok össze. Ez utóbbiak közül itt most csak két "világsláger" kap helyet: Louis Aragon Elza és Jacques Prévert Halott levelek című műve. Dalszövegek - de nagy költők alkotásai. Ezért ebben a gyűjteményben a helyük. (Aragon verséhez Léo Ferré, Prévert-éhez pedig Joseph Kosma szerzett egyébként zenét.)

Ha kedvüket lelik ebben a könyvben, gondoljanak hálás szívvel a Légrády-testvérekre, de még inkább Pelsőczy Olgára. Én is ezt teszem.

Bernard Martì
(XII^e siècle-XII. század)

BEL M'ES LAI LATZ LA FONTANA Bel m'es lai latz la fontana Erba vertz e chant de rana,                   Com s'obrei                   Pel sablei Tota nueit fors a l'aurei, El-l rossinhol mou son chant Sotz fueilla el vergant,        Sotz la flor m'agrada        Dous'amor privada. [................................] Be-m det Dieus bon'escarida D'amor, si-m fos ben aizida.                   Lai manei                   E dompnei: Non es hom que meils estei. Ges non ai mon cor voiant D'amor, quan n'em vauc prezant        Per na Dezirada,        Mas trop m'es lunhada. En autr'amistat propdana; M'amor mis que-m fo dolsana,                   Ans l'amnei                   Que-m sordei Mas la meiller no-m vairei. L'esparviers ab bel semblant Va del pueg ves leis volant       La longua trencada,       Pren lai sa volada. En breu m'es com fils de lana Lo fortz fres e la capsana,                   Qui que-s grei                   So-us autrei, Tota-l rengua ab correi. C'aisi vauc entrebescant Los motz e-l son afinant:       Lengu'entrebescada       Es en la baizada.

SZÉP A PATAKPARTI PÁZSIT Szép a patakparti pázsit, melyben béka is tanyázik:                   átbrekeg                   éjeket, folyton záporért eped. Lomb-takarta csalogány énekelget fönn a fán,       megbújnak virágok       közt szerelmes párok. - - - - - - - - - - - - - - - - Íme, így rendelte Isten, hogy vidító vágy hevítsen.                   S bár a hely                   nincs közel, hol a kedves átölel: oly nagyon boldog vagyok, mikor elindulhatok             hozzá, kit imádok             s karjaimba zárok. Volt közelibb lány is nála, édes volt, akár a málna,                   ám ha szebb                   s édesebb kerül eléd - észrevedd! Sólyom is - ha több a vad - a legnemesebbre csap,       így, ha szebbet látok:       én se tétovázok. Fűzhet aztán bárki szíjra - kedvemet nem szomorítja,                   hogyha fog                   bármi bog, pányva és selyemhurok. Rabbá tesz, kit elfogok, győztes mégis én vagyok:       minden disputát ott       csókokkal lezárok.

Raimbaut de Vaqueiras
(1155/60-1207)

ALBA Gaita ben, gaiteta del chastel, Quan la ren que plus m'es bon e bel,      Ai a me trosqua l'alba,      El jorns ven e no-n l'apel.           Joc novel Mi tol l'alba, l'alba, oc l'alba! Gait-amics e veilha e crida e bray, Qu'eu suy ric e so qu'eu plus voilh ai,      Mays enics sui de l'alba      E-l destrics que-l jorn nos fai,           Mi desplai Plus que l'alba, l'alba, oc l'alba! Gaitatz vos, gaiteta de la tor, Del gelos vostre malvays seynor,      Enuios plus que l'alba,      Que za jos parlam d'amor.            Mas paor Nos fai l'alba, l'alba, oc l'alba! Domn'adeu! que non puis mais estar: Malgrat meu m'en coven ad annar;      Mais tan greu m'es de l'alba      Que tan leu la vei levar.           Enganar Nos vol l'alba, l'alba, oc l'alba!

HAJNALÉNEK Ébren állj, te őrszem és ne félj: rámtalál, ki szebb mindenkinél      s marad, míg jő a hajnal,      Véget ér hamar az éj,           játszva kél s meglep a hajnal, úgy, a hajnal! Fel ne add, barátom, őrhelyed, gazdagabb nálam ma nem lehet      senki, míg jő a hajnal.      Ébreszt mást, de engemet           eltemet mindig a hajnal, úgy, a hajnal! Óvd magad a toronyban, te őr: rossz urad féltékenysége öl,      durvábban, mint a hajnal.      Minden szót, mit szív közöl,           félbetör kurtán a hajnal, úgy, a hajnal! Ég veled, legszebb, legbájosabb! Elmegyek, maradnom nem szabad -      oly szomorú e hajnal!      Fájlalom, ha kél a nap           s kikacag engem a hajnal, úgy, a hajnal!

Guillaume de Machaut
(vers l'an 1300-1377, 1300 körül - 1377)

RONDEAU Faites mon cuer tout a un cop morir Tres douce dame, en lieu de guerredon; Puis que de riens nel volés resjoïr, Faites mon cuer tout a un cop morir; Car il vaut mieus assez qu'einsi languir Sans esperer joie ne garison. Faites mon cuer tout a un cop morir. Tres douce dame, en lieu de guerredon.

RONDÓ Tőröd egyetlen döfése kell - jutalmam, szép hölgy, legyen a halál. Más gyönyörűség nem érdekel: tőröd egyetlen döfése kell. Veszni különb, mint így sorvadni el, ha már öröm se, gyógyulás se vár - tőröd egyetlen döfése kell, jutalmam, szép hölgy, legyen a halál.

Charles D'orléans
(1394-1456)

BALLADE SUR LE PRINTEMPS Bien monstrez, printemps gracieux, De quel mestier savez servir, Car Yver fait cuers ennuieux, Et vous les faittes resjouir; Si tost, comme il vous voit venir, Lui et sa meschant retenue Sont contrains et prestz de fuir, A vostre joyeuse venue. Yver fait champs et arbres vieulx, Leurs barbes de neige blanchir, Et est si froit, ort et pluieux, Qu'emprès le feu convient croupir. On ne peut hors des huis yssir, Comme un oisel qui est en mue; Mais vous faittes tout rajeunir A vostre joyeuse venue. Yver fait le souleil, ès cieulx, Du mantel des nues couvrir; Or maintenant loué soit Dieux, Vous estes venu esclersir Toutes choses et embellir; Yver a sa peine perdue, Car l'an nouvel l'a fait bannir A vostre joyeuse venue.

BALLADA A TAVASZRÓL Kecses tavasz, megmutatod, milyen jól érted dolgodat, csak nyűg a tél, a gondja sok, míg te a föld öröme vagy. Tart tőled a leggonoszabb évszak, amelynek vársz nyomában, s előled rögtön elszalad, mikor megérkezel vidáman. Szakálla fehéren lobog a télnek, rét s erdő elagg, hideg van, eső és lucsok, a tűzre új hasábokat vet az ember - s otthon marad. De mint új tollba bújt madárban: a kedv bennünk is égre csap, mikor megérkezel vidáman. Télen felhőkből szőtt, kopott köpenybe bú az ég, a nap, de - áldassék az Úr - ahogy megjössz, minden világosabb és szebb is lesz egy perc alatt, veszít a tél a nagy tusában, az új esztendő lábra kap, mikor megérkezel vidáman.

EN REGARDANT CES BELLES FLEURS En regardant ces belles fleurs, Que le temps nouveau d'amours prie, Chascune d'elles s'ajolie Et farde de plaisans couleurs. Quant embosmées sont d'odeurs, Qu'il n'est cueur qui ne rajeunie, En regardant ces belles fleurs, Que le temps nouveau d'amours prie. Les oyseaux deviennent danceurs Dessus mainte branche fleurie, Et font joyeuse chanterie De contres de chans et teneurs, En regardant ces belles fleurs.

NÉZEM, MILY SZÉP A SOK VIRÁG Nézem, mily szép a sok virág, ha nyílik Ámor évszakában, cicomázkodnak mindahányan, színekből szőnek új ruhát. A szívnek ifjuságot ád a kert, hol ily nagy illatár van, nézem, mily szép a sok virág, ha nyílik Ámor évszakában. Virággal ékes minden ág, madarak táncolnak vidáman, s fürdőznek tiszta dallamárban a földek, rétek és tanyák. Nézem, mily szép a sok virág.

BALLADE DU PREMIER JOUR DE MAI Trop long temps vous voy sommeillier, Mon cueur, en dueil et desplaisir; Vueilliez vous, ce jour, esveillier, Alons au bois le May cueillir, Pour la coustume maintenir. Nous oirons des oyseauls le glay Dont ilz font les bois retentir, Ce premier jour du mois de May. Le Dieu d'Amours est coustumier A ce jour, de feste tenir, Pour amoureux cueurs festier Qui desirent de le servir; Pour ce, fait les arbres couvrir De fleurs, et les champs de vert gay, Pour la feste plus embellir Ce premier jour du mois de May. Bien scay, mon cueur, que faulx Dangier Vous fait mainte paine souffrir; Car il vous fait trop eslongnier Celle qui est vostre desir. Pour tant vous fault esbat querir; Mieux conseillier je ne vous scay Pour vostre douleur amendrir, Ce premier jour du mois de May. Ma Dame, mon seul souvenir En cent jours n'auroye loisir De vous raconter, tout au vray, Le mal qui tient mon cueur martir, Ce premier jour du mois de May.

BALLADA MÁJUS ELSŐ NAPJÁRÓL Sokáig szunnyadtál, szivem, gyötört a bú, a fájdalom, most ébredj, indulunk, hiszen erdőben járni jó nagyon - ím, újra itt az alkalom. Tisztások bűvös rejtekén madár zajong az ágakon tavasszal, május elsején. Lám, ünnepel a Szerelem istene is e szép napon, hívei kedvére teszen, csodás, mit ád, a jutalom. És mindent zöld pompába von, virágra, rétre dől a fény, határunk megszépül nagyon tavasszal, május elsején. Szorongás fojtogat, szivem, szünetlen szenvedsz, jól tudom, hisz távol tőled kedvesem, kinek hiánya bánt nagyon, ki tudja, mikor láthatom? Most más vigaszra nincs remény: erdőben vár a nyugalom tavasszal, május elsején. Szép hölgy, egyetlen angyalom, majd száz napig sorolhatom mindazt, amit kiállok én, előtör minden bánatom tavasszal, május elsején.

JEUNE, GENTE... Jeune, gente, plaisant et debonnaire, Par ung priër qui vault commandement Chargié m'avez d'une balade faire; Si l'ay faicte de cueur joyeusement: Or la vueilliez recevoir doulcement. Vous y verrez, s'il vous plaist a la lire, Le mal que j'ay, combien que vrayement J'aymasse mieulx de bouche le vous dire. Vostre doulceur m'a sceu si bien atraire Que tout vostre je suis entierement, Trés désirant de vous servir et plaire, Mais je seuffre maint doloreux tourment, Quant a mon gré je ne vous voy souvent, Et me desplaist quant me fault vous escrire, Car se faire se pouoit autrement, J'aymasse mieux de bouche le vous dire. C'est par Dangier, mon cruël adversaire, Qui m'a tenu en ses mains longuement; En tous mes faiz je le treuve contraire, Et plus se rit, quant plus me voit dolent; Se vouloye raconter plainement En cest escript mon ennuyeux martire, Trop long seroit; pour ce certainement J'aymasse mieulx de bouche le vous dire.

SZÉP IFJU HÖLGY... Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat, egy titkos óhaj, mely parancs nekem, késztet megírni sóvár balladámat - s én boldogan engedelmeskedem. Ha összeáll - elküldöm szívesen, olvassa végig, tetszik majd, remélem, bár önnek akkor fájna a sebem, ha magam mondhatnám el költeményem. Ki tudna ellenállni ennyi bájnak? Öné vagyok immáron teljesen, hő óhajom a szolgáló alázat, de tétlen kínban éghet csak szivem. Csodálni önt ritkán szabad nekem s az írás örömét sehogysem érzem, így boldogabbá tenne, azt hiszem, ha magam mondhatnám el költeményem. Sorsom kezében. Rabjává alázhat rátarti s kőszívű ellenfelem, kinek öröm, hogy így emészt a bánat, és jól mulat csak vergődésemen. Ha megkísérelném részletesen papírra vetni minden szenvedésem: nem férne el. Jobb lenne hát nekem, ha magam mondhatnám el költeményem.

LES CHAPEAUX Levez ces cueuvrechiefs plus hault Qui trop cueuvrent ces beaulx visages; De riens ne servent telz umbrages, Quant il ne fait hale ne chault. On fait a Beauté qui tant vault, De la musser, tort et oultraiges: Levez ces cueuvrechiefs plus hault Qui trop cueuvrent ces beaulx visages. Je sçay bien qu'a Dangier n'en chault, Et pense qu'il ait donné gaiges Pour entretenir telz usages: Mais l'ordonnance rompre fault, Levez ces cueuvrechiefs plus hault.

NŐI KALAPOK Vegyétek le a kalapot, mely bájos arcra vethet árnyat! Sok haszna nincs a karimának, ha szél se fúj, nap sem ragyog. A Szépséget sincs semmi ok elfödni, mert az bűn, gyalázat - vegyétek le a kalapot, mely bájos arcra vethet árnyat! Tudom, a dac sosem nagyobb hatalmánál a megszokásnak, mely át nem hágható szabály, csak- hát megszüntetve volna jobb... Vegyétek le a kalapot!

QUE NOUS EN FAISONS Que nous en faisons De telles manières, Et doulces et fières Selon les saisons! En champs ou maisons Par bois et rivières, Que nous en faisons De telles manières! Ung temps nous taisons, Tenans assez chières Noz joyeuses chières, Puis nous rapaisons: Que nous en faisons!

AMIT CSINÁLUNK Oly remek dolog, amit mi csinálunk: hőt, havat virágzunk, mint az évszakok. Erdőt, pázsitot, vízmosást bejárunk - oly remek dolog, amit mi csinálunk! Hallgatsz, hallgatok, elcsitul a vágyunk, jó álomra várnunk megvan minden ok... Oly remek dolog!

DONNEZ AUMOSNE AUX PRISONNIERS Donnez l'aumosne aux prisonniers Reconfort et Espoir aussi; Tant feray au jaulier Soussi Qu'il leur portera voulentiers. Ilz n'ont ne vivres ne deniers, Crians de fain, il est ainsi; Donnez l'aumosne aux prisonniers Reconfort et Espoir aussi. Meschans ont esté mesnagiers, Tenuz pour debte jusques cy; Faictes les euvres de mercy, Comme vous estes coustumiers; Donnes l'aumosne aux prisonniers.

CSAK ALAMIZSNÁT VÁR Csak alamizsnát vár a rab, reményt a jobbra legalább - addig járok a porkoláb nyakára, míg önként nem ad. Élelme, pénze nem maradt, éhsége szinte már kiált: csak alamizsnát vár a rab, reményt a jobbra legalább. Egyebe sincs: adósa csak, nem tisztelik jogos javát, ezért szánjátok legalább - szokás szerint mást úgyse kap. Csak alamizsnát vár a rab.

DANS LA MAISON DE DOULEUR Dedens la maison de Doleur Ou estoit trespiteuse dance, Soussy, Viellesse et Desplaisance Je vis dancer comme par cueur. Le tabourin nommé Maleur Ne jouoit point par ordonnance, Dedens la maison de Doleur Ou estoit trespiteuse dance. Puis chantoient chançons de Pleur Sans musicque ne accordance; D'Ennuy, comme ravy en trance, M'andormy lors, pour le meilleur, Dedens la maison de Doleur.

A FÁJDALOM SZÁLLÁSHELYÉN A Fájdalom szálláshelyén tanúja voltam síri táncnak: a Gond, a Vénség és a Bánat szokásos táncát láttam én. A Balsors verte könnyedén a dobot - s dobogtak a lábak, a Fájdalom szálláshelyén tanúja voltam síri táncnak. Dallamtalanul sírt felém gyászéneke e társaságnak, a Nyűg is tűzbe jött - de fáradt voltam s aludni tértem én a Fájdalom szálláshelyén.

ALLEZ-VOUS-EN, SOUCI Alez vous ent, alez, alez, Soussy, soing et Merencolie. Me cuidez vous, toute ma vie, Gouverner, comme fait avez? Je vous prometz que non ferez: Raison aura sur vous maistrie. Alez vous ent, alez, alez, Soussy, Soing et Merencolie. Se jamais plus vous retournez Avecques vostre compaignie, Je pri a Dieu qu'il vous maudie, Et ce par qui vous revendrez: Alez vous ent, alez, alez, Soussy Soing et Merencolie!

HAGYJON EL A GOND Hagyjon el végre engemet a gond, a gyötrődés, a bánat! Ők kormányoztak már, e hármak - csodálkozom, hogy így esett. Igérem, többé nem vezet egyéb: a józan ész csupán csak, hagyjon el végre engemet a gond, a gyötrődés, a bánat! Vissza többé ne térjenek e hívatlan, mihaszna társak, ha mégis meglátogatnának: az Úristen torolja meg! Hagyjon el végre engemet a gond, a gyötrődés, a bánat.

EN YVER, DU FEU! DU FEU! En yver, du feu! du feu! Et en esté boire! boire! C'est de quoy on fait mémoire Quant on vient en aucun lieu. Ce n'est ne bourde, ne jeu, Qui mon conseil vouldra croire: En yver du feu! du feu! Et en esté boire! boire! Chaulx morceaux, faiz de bon queu, Fault en froit temps voire! voire! En chault froide pomme ou poire, C'est l'ordonnance de Dieu: En yver du feu! du feu!

TŰZ, TŰZ KELL... Tűz, tűz kell, ha itt a tél, s inni, inni kell, ha nyár van, higgy a rég bevált szabályban bárhol járj, akárhol élj. Ámitás, hazug szeszély csöppnyi sincs e jótanácsban: tűz, tűz kell, ha itt a tél, s inni, inni kell, ha nyár van. Csak meleg fogást egyél hónak, fagynak évszakában, s hűtsön friss gyümölcs, ha nyár van - ád az Isten majd, ne félj. Tűz, tűz kell, ha itt a tél!

BALLADE DE NONCHALOIR Plaisant Beauté mon cueur navra Ja pieça, si tresdurement Qu'en la fievre d'Amours entra, Qui l'a tenu moult asprement; Mais, de nouvel, presentement, Ung bon medecin qu'on appelle Nonchaloir, que tiens pour amy, M'a guery, la sienne mercy, Se la playe ne renouvelle. Quant mon cueur tout sain se trouva, Il l'en mercia grandement Et humblement lui dermanda S'en santé seroit longuement. Il respondy tressagement: Mais que gardes bien ta fourcelle Du vent d'Amours qui te fery, Tu es en bon point jusqu'à cy Se la playe ne renouvelle. L'embusche de Plaisir entra Parmy tes yeulx soutivement; Jeunesse le mal pourchassa, Qui t'avoit en gouvernement, Et puis bouta privëement Dedens ton logis l'estincelle D'Ardant Desir qui tout ardy; Lors fus navré, or t'ay query, Se la playe ne renouvelle.

A KÖZÖNY BALLADÁJA Szépség sebezte szívemet - kegyetlen, édes gyötrelem! Szerelmi láz égette meg - szenvedtem is keservesen, de változott a helyzetem: jó orvosnak vitt erre útja, barátom ő, neve Közöny, kikúrált, neki köszönöm, hogy a seb nem fakad fel újra. Hogy szívem többé nem beteg: csakis neki köszönhetem, szerényen kértem: ha lehet, a gyógyulás örök legyen. Ő bölcsen válaszolt nekem: "Óvd kebledet, ha szembefúj a szerelem szele perzselőn, ha jól vigyázol, esküszöm, hogy a seb nem fakad fel újra. A háló, amit kivetett a Gyönyör: áthullt a szemen, hajszolni a veszélyeket az ifjúság nem rest sosem, fel is szította rendesen a vágyat benned, lángragyúlt a szikra - szerelmi tűzözön. Megszántalak - s most már öröm, hogy a seb nem fakad fel újra."

YVER, VOUS N'ESTES QU'UN VILLAIN Yver, vous n'estes qu'un villain; Esté est plaisant et gentil, En tesmoing de may et d'avril Qui l'acompaignent soir et main. Esté revest champs, bois et fleurs De sa livrée de verdure Et de maintes autres couleurs, Par l'ordonnance de Nature. Mais vous, Yver, trop estes plain De nège, vent, pluye et grézil: On vous deust bannir en exil. Sans point flater, je parle plain: Yver, vous n'estes qu'un villain.

NYOMORÚSÁGOS PÓR A TÉL Nyomorúságos pór a tél, de csupa kellem, báj a nyár, április, május várja már s reggel, este nyomába tér. A nyár folyót, erdőt, mezőt bebújtat tarka köntösébe, nincs évszak, melynek színe több - ez a természet rendelése. Ha tél van, gond csak gondot ér, hó, szél, dara, eső csupál, boldog, ki jó zugot talál. Igazat szól, ki így beszél: nyomorúságos pór a tél.

RONDEAU SUR LE PRINTEMPS Le temps a faissié son manteau De vent, de froidure et de pluye, Et s'est vestu de broderye de soleil raiant, cler et beau. Il n'y a beste ne oiseau Qu'en son jargon ne chante ou crye: Le temps a laissié son manteau De vent, de froidure et de pluye. Riviere, fontaine et ruisseau Portent en livree jolye Gouttes d'argent d'orfavrerie; Chascun s'abille de nouveau, Le temps a laissié son manteau.

RONDÓ A TAVASZRÓL Göncét ledobta az idő, mit szél, eső, fagy adott rája, s most új palástra vár a válla, mit fényből Isten napja sző. Apróvadaknak s röppenő madárkáknak zeng víg danája: göncét ledobta az idő, mit szél, eső, fagy adott rája. Folyó, patak, csörgedező csermely önpompáját csodálja s az új ruhába bújt világra ezüst pereg, csillámeső - göncét ledobta az idő.

LE TOURMENT CACHÉ Plus penser que dire Me couvient souvent, Sans monstrer comment N'a quoy mon cueur tire. Faignant de sousrire, Quant suis tres dolent, Plus penser que dire Me couvient souvent. En toussant soupire Pour secretement Mucer mon tourment. C'est privé martire, Plus penser que dire.

REJTETT BÁNAT Arról nem beszélek, csak gondolkodom, hogy nagyon-nagyon fáj bennem a lélek. Hogy keserűséget rejt a mosolyom: arról nem beszélek, csak gondolkodom. Sóhajt-fojtva élek - nem mutathatom tenger bánatom. Hogy belül mit érzek: arról nem beszélek.

CUEUR, QU'EST-CE LÀ? Cueur, qu'est-ce là? - Ce sommes-nous voz yeux. - Qu'apportez-vous? - Grant foison de nouvelles. - Quelles sont-ilz - Amoureuses et belles. - Je n'en vueil point voire, non se m'aist Dieux! Dont venez-vous? - De plusieurs plaisans lieux. - Et qui a-il? - Bon marchié de querelles: - Cueur, qu'est-ce là? - Ce sommes-nous voz yeux. - Qu'apportez-vous? - Grant foison de nouvelles. C'est pour jeunes. - Aussi est-ce pour vieulx? - Trop sont vieulx soubz pieçà n'en estre telles? Si ay, si ay; - Aumoins escoutez d'elles. - Paix! je m'endors, - Non ferez pour le mieulx: Cueur, qu'est-ce là? - Ce sommes-nous voz yeux.

KI VAN OTT? Hé, ki van ott? - Csupán a két szemed. - Mit hoztatok? - Sok hírt, szived kitárd hát! - Üzenetük? - Szerelmes, hő kivánság. - Nem érdekel, ég óvjon engemet! Tanyáitok? - Csodás, mesés helyek. - S mit látni ott? - Vásárok víg viszályát. - Hé, ki van ott? - Csupán a két szemed. - Mit hoztatok? - Sok hírt, szived kitárd hát! Ifjak várják. - S csakúgy az öregek? - Túl vének ők. Vagy vénségük csak álság? - Dehogy, dehogy! - Nem hallgatsz mégse ránk hát? - Csitt, alhatnék! - Mit tennél egyebet? - Hé, ki van ott? - Csupán a két szemed.

JE MEURS DE SOIF Je meurs de soif, en cousté la fontaine; Tremblant de froid au feu des amoureux; Aveugle suis, et si les autres mène; Pauvre de sens, entre saichans, l'un d'eux; Trop négligent, en vain souvent soigneux; C'est de mon fait une chose faiée, En bien et mal par fortune menée. Je gagne temps, et perds mainte semaine; Je joue et ris, quand me sens douloureux; Déplaisance j'ai d'esperance pleine; J'attends bonheur en regret angoisseux; Rien ne me plaît, et je suis dézireux; Je m'esjouis, et cource à ma pensée, En bien et mal par fortune menée. Je parle trop, et me tais à grand peine; Je m'esbahis et je suis courageux; Tristesse tien mon confort en demaine, Faillir ne puis, au moins à l'un des deulx; Maladie m'est en santé donnée En bien et mal par fortune menée.                     ENVOI Prince, je dis que mon fait malheureux Et mon profit aussi avantageux Sur un hasard j'asserrai quelque année, En bien et mal par fortune menée.

SZOMJAN VESZEK Szomjan veszek a parton, patak mellett, szerelmesek tüzénél vacogok, világtalan, ki másokat vezetget: ész nélkül is bölcsek közül vagyok, azt gondozom, amit hanyagolok. A köznapit különlegesbe oltom - hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom. Időt nyerek árán vesztett heteknek, ha fáj a lelkem, vígan kacagok, undor fog el, mikor remény kecsegtet, a boldogság nekem panaszra ok, sosincs ínyemre, amit áhitok. Ujjongok én, mikor dühöm kiontom - hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom. Csacsogok és megszenvedem a csendet, merész megilletődötten vagyok, rabságomban a bánat ad csak enyhet, kettőből egyet nem hibázhatok, ha épp rámjár a rúd, nem búsulok. Egészség éltet akkor is, ha kór nyom - hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom. Herceg, mit mondtam, nem vidám dolog, de nékem eddig csak hasznot hozott, az éveket kihívón átbolyongom: hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom.

BALLADE Je meurs de soif emprès de la fontaine, Suffisance ay, et si suis convoiteux; Une heure m'est plus d'une quarantaine; Droit et parfait je chemine en boiteux Très pacient plus que nul despiteux, Je retiens tout et ce que j'ay despars, A moy cruel et aux autres piteux, Le neutre suis et si tiens les deux pars! En doubte suis de chose très certaine; Infortuné je me répute eureux, Vraye conclus une chose incertaine, Rien je n'y fois et suis adventureux. Flebe me tiens quant me sens vigoreux, Plain de moisteur, tout tremblant, au feu ars; Doulx et begnin, de semblant rigoreux; Le neutre suis et si tiens le deux pars! Quant dueil me prent, grant joye me demaine; Par grant plaisir je deviens langoreux; Indigent suis possident grant domaine; Qui n'a nul goust je le tiens savoreux; Qui m'est amer de lui suis amoureux; Ignorant suis et si sçay les sept ars; En grant seurté fort craintif et paoureux; Le neutre suis et si tiens les deux pars! Qui me loue il m'est injurieux, Je ne bouge quant d'un lieu je me pars; Pour bien ouvrer en vain labourieux; Le neutre suis et si tiens les deux parts!

BALLADA Szomjan veszek a forrás vize mellett, jóllakva is örökkön éhezem, legalább negyven órát érzek egynek, bicegve járok s mégis délcegen, nem sürget engem, csak a türelem. Birtokolom, amit elhullatok, csak másokhoz - magamhoz nincs szivem, pártatlan és kétkulacsos vagyok. Kétes nekem, amit biztosra vesznek, boldognak látnak - s létem gyötrelem, az igazat ítélem tévetegnek, mi megesik velem, azt sem hiszem, mindent lebírok s nincs erőm sosem. Ázottan reszketek, hol tűz lobog, nagy a jóságom, kemény a szivem - pártatlan és kétkulacsos vagyok. Öröm hevít, mikor bánat diderget, sóvárgok ott, ahol gyönyör terem, szűkölködöm s Dárius kincse felvet, a sótalant tetszéssel ízlelem, ki megkeserít, azt megkedvelem. Bölcs nem vagyok s mégis mindent tudok, biztonságban szorongok szüntelen - pártatlan és kétkulacsos vagyok. Aki dicsér, csúnyán bánik velem, nem lép a lábam s messzire jutok, mit mívelek, azt hiába teszem - pártatlan és kétkulacsos vagyok.

Jean Robertet
(XV^e siècle - XV. század)

BALLADE Je meurs de soif auprès de fontaine; Je trouve doulx ce qui doit estre amer; J'aime et tiens chiers tous ceulx qui me font haine, Je hé tous ceulx que fort je deusse amer; Je loue ceulx que je deusse blamer, Je prens en gré plus le mal que la bien; Je vais querant ce qu'à trouver je doubte; Croire ne puis cela que je sçay bien, Je me tiens seur de ce dont plus j'ay doubte. Je prens plaisir en ce qui m'est atayne; Ung peu de chose m'est grant comme la mer; Je tiens de près celle qui m'est loingtaine, Je garde entier ce que deusse entamer, Saoul suis de ce qui me fait affamer; J'ay largement de tout, et si n'ay rien, J'oublie ce que plus à cuer je bouté; Ce qui me lasche me tient en son lien: Je me tiens seur de ce dont plus j'ay doubte. Je tiens pour basse chose qui est haultaine; Je fuy tous ceulx que deusse reclamer, Je croy plus tard le vray qu'une fredaine; Tant plus suis froit, plus me sens enflamer; Quand j'ay bon cuer, lors je prens a pasmer; Ce que j'acquiers je ne tiens pas pour mien, Je prise peu ce qui bien chier me couste; Sote manière m'est plus que beau maintien, Je me tiens seur de ce dont plus j'ay doubte. Prince, j'ay tout, et si ne sçay combien: J'atire á moy ce qui plus me déboute; Ce que j'esloigne m'est plus près qu'autre rien: Je me tiens seur de ce dont plus j'ay doubte.

BALLADA Szomjan veszek a forrás vize mellett, az édes mindig keserű nekem, gyöngéden bánok azzal, aki megvet - s megvetem, aki jól bánik velem, feddőimet dicsérem s tisztelem. Javamnál többre tartom káromat, kutatom, amit nem találok én fel, mit jól tudok, azt hinnem nem szabad - bizonyosságom egy maradt: a kétely. Kedvemre tesz, ki súlyosan sebez meg, tengernyi gond minden apró ügyem, mellettem állnak, akik messze mentek, mi széthasadt: sértetlen tömb nekem, torkig vagyok, amikor éhezem. Nincs semmim s elborítnak a javak, csak fontos dolgokat felejtek én el, béklyóz, aki eloldja láncomat - bizonyosságom egy maradt: a kétely. Ki fennhéjáz, azt érzem egyre lentebb, odacsalom, mitől menekedem, csínynek hiszek, nem jócselekedetnek, ha didergek, akkor van melegem, és mellbe vág, ha ellágyul szivem. Mit megszerzek, sajátom nem marad, ki sokra tart, bagóért elfecsérel, mi szép nekem, az szörnyen balgatag - bizonyosságom egy maradt: a kétely. Herceg, amim van, méretlen marad, megölelem, ki eltaszít eréllyel, ki hozzám ér, az van legtávolabb - bizonyosságom egy maradt: a kétely.

François Villon
(1431/32-1463)

BALLADE Je meurs de seuf auprès de la fontaine, Chault comme feu, et tremble dent a dent; En mon païs suis en terre loingtaine; Lez ung brasier frissonne tout ardent; Nu comme ung ver, vestu en president, Je ris en pleurs et attens sans espoir; Confort reprens en triste desespoir; Je m'esjouys et n'ay plaisir aucun; Puissant je suis sans force et sans pouvoir, Bien recueully, debouté de chascun. Rien ne m'est seur que la chose incertaine; Obscur, fors ce qui est tout evident; Doubte ne fais, fors en chose certaine; Science tiens a soudain accident; Je gaigne tout et demeure perdent; Au point du jour dis: "Dieu vous doint bon soir!" Gisant envers, j'ay grant paour de cheoir; J'ay bien de quoy et si n'en ay pas ung, Eschoitte attens et d'omme ne suis hoir, Bien recueully, debouté de chascun. De riens n'ay soing, si mectz toute ma paine D'acquerir biens et n'y suis pretendent; Qui mieulx me dit, c'est cil qui plus m'attaine, Et qui plus vray, lors plus me va bourdent; Mon amy est, qui me fait entendent D'ung cigne blanc que c'est ung corbeau noir; Et qui me nuyst, croy qu'il m'ayde a povoir; Bourde, verté, au jour d'uy m'est tout un; Je retiens tout, rien ne sçay concepvoir, Bien recueully, debouté de chascun. Prince clement, or vous plaise sçavoir Que j'entens moult et n'ay sens ne sçavoir: Parcial suis, a toutes loys commun. Que sais je plus? Quoy? Les gaiges ravoir, Bien recueully, debouté de chascun.

BALLADA Szomjan veszek a forrás vize mellett, lobbot vetek és vacog a fogam, hazámban érzem magam idegennek, didergek, ahol izzó kályha van, pondró-pucéran s díszpalástosan. Jajongva ujjongok, ha nincs remény, vigaszt lelek a sorscsapásban én, nálam csömör lapul gyönyör megett, hatalmas vagyok s erőben szegény - behívnak és kipenderítenek. Az tiszta csak, mit gyanakvás kikezdett, s világos, ami homályban fogan, a bizonyosság: oka kételyemnek, a véletlennek nálam rendje van, nyerésben is csak vesztek untalan. Jó éjt! - mondom reggel, ha gyúl a fény, hanyatt vetem magam fektemben én, sok a javam s zsebeim üresek, örökös vagyok s jussra nincs remény - behívnak és kipenderítenek. Gond nem gyötör s kínzó vágytól veszek meg: ami nem kell, azért töröm magam, felmagasztalnak, akik lekezelnek, a hazugnak nálam igaza van, barátom vagy, ha ráveszel, fiam, hogy a hattyút hollónak nézzem én, ki ellök: segélykezet nyújt felém, gazság, igazság nékem egyre megy, éles eszű vagyok s fejem kemény - behívnak és kipenderítenek. Kegyes herceg, ha tetszik, láss belém: sokat tudok és mitsem értek én, törvényt tisztelve mindent megszegek, visszakapom, mi jár? Van rá remény? Behívnak és kipenderítenek.

QUATRAIN Je suis François, dont il me poise, Né  de Paris emprès  Pontoise, Et    de la corde         d'une toise Saura mon col que mon cul poise.

NÉGYSOROS Francia vagyok - s ez nagy bajom, Párizsban,  Pontoise táján  lakom, most a        kötél vár rám:  nyakamon méri fejem, hogy mit nyom farom.

Pierre De Ronsard
(1524-1585)

LA ROSE DE MAI Comme on voit sur la branche au mois de mai la rose, En sa belle jeunesse, en sa première fleur, Rendre le ciel jaloux de sa vive couleur, Quand l'Aube de ses pleurs au point du jour l'arrose; La grâce dans sa feuille, et l'amour se repose, Embaumant les jardins et les arbres d'odeur; Mais battue ou de pluie, ou d'excessive ardeur, Languissante elle meurt, feuille à feuille déclose. Ainsi en ta première et jeune nouveauté, Quand la Terre et le Ciel honoraient ta beauté La Parque t'a tuée, et cendre tu reposes. Pour obsèques reçois mes larmes et mes pleurs, Ce vase plein de lait, ce panier plein de fleurs, Afin que vif et mort ton corps ne soit que roses.

MÁJUSI RÓZSA Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa: pompája zsendülő, bimbója most fakad, színeire az ég féltékenyen lecsap, ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa. Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma, fát, kertet balzsamos illattal átitat, hol az eső veri, hol hevével a nap, s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra. Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp, ég s föld hódolt neked csodás szépségedért, de párkád úgy itélt: te is legyél a földé. A sírod könnyem és gyászom díszíti már - emez tejescsupor, amaz virágkosár - s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.

Voltaire
(1694-1778)

LE VAINQUEUR D'IVRY (Fragment de la HENRIADE) Ses soldats près de lui, d'un oeil plein de courroux, Regardaient ces vaincus échappés à leurs coups. Les captifs, en tremblant, conduits en sa présence, Attendaient leur arrêt dan un profond silence: Le mortel désespoir, la honte, la terreur, Dans leurs yeux égarés avaient peint leur malheur. Bourbon tourna sur eux des regards pleins de grâce, Où régnaient à la fois la douceur et l'audace: «Soyez libres, dit-il; vous pouvez désormais Rester mes ennemis ou vivre mes sujets... Choisissez.» A ces mots d'un roi couvert de gloire, Sur un champ de bataille, au sein de la victoire, On voit en un moment ces captifs éperdus, Contents de leur défaite, heureux d'être vaincus: Leurs yeux sont éclairés leurs coeurs n'ont plus de haine; Sa valeur les vainquit, sa vertu les enchaîne; Et, s'honorant déjà du nom de ses soldats, Pour expier leur crime, ils marchent sur ses pas. Le généreux vainqueur a cessé le carnage; Maître de ses guerriers, il fléchit leur courage. Ce n'est plus ce lion qui, tout couvert de sang, Portait avec effroi la mort de rang en rang: C'est un Dieu bienfaisant, qui, laissant son tonnerre, Enchaîne la tempête et console la terre. Sur son front menaçant, terrible, ensanglanté, La paix a mis les traits de la sérénité.

IVRY GYŐZTESE (Részlet a Henriade című elbeszélő költeményből) Mellette katonák, vérbeborult szemek nézték a megfutott, legyőzött sereget, mindenki reszketett, midőn elővezették, álltak a foglyok és találgatták: mi lesz még? Halálos félelem, szégyen és iszonyat felhőzte tétova pillantásaikat. Kegyes tekintetét Bourbon rájuk vetette, melyben jóindulat s elszántság volt keverve. "Szabadok vagytok" - így beszélt. "Vagy ellenem lesztek, vagy - mint derék alattvalók - velem. Válasszatok." A szó királyi volt a harc vad emlékű mezején, keblén a diadalnak, elszállt a rémület, éledtek a rabok, öröm volt már nekik legyőzve állni ott, kihúnyt a gyűlölet, csupán a szemek égtek, a nagyság és erény mindenkit megigézett, s immáron a király hű katonájaként mind azzal vezekelt, hogy táborába tért. A nagylelkű vezér a mészárlást kivédte, bátor vitézeit meghajlással dicsérte, nem vérben gázoló martalóc volt, kinek nyomán halál halad, ha harcból harcba megy, feladja Isten is a menydörgés jogát, hogy csitítsa a vihart, nyugtassa a világot. Homlokára, ahol fenyegető a jel, a béke a derű vonását írta fel.

AUX MÂNES DE M. DE GÉNONVILLE Toi que le ciel jaloux ravit dans son printemps; Toi de qui je conserve un souvenir fidèle,            Vainqueur de la mort et du temps;            Toi dont la perte, après dix ans,            M'est encore affreuse et nouvelle; Si tout n'est pas détruit, si, sur les sombres bords, Ce souffle si caché, cette faible étincelle, Cet esprit, le moteur et l'esclave du corps, Ce je ne sais quel sens qu'on nomme âme immortelle, Reste inconnu de nous, et vivant chez les morts; S'il est vrai que tu sois, et si tu peux m'entendre, O mon cher Génonville, avec plaisir reçoi Ces vers et ces soupirs que je donne à ta cendre, Monument d'un amour immortel comme toi... De ton aimable esprit nous célébrons les charmes; Nous chantons quelquefois et tes vers et les miens; Ton nom se mêle encore à tous nos entretiens; Nous lisons tes écrits, nous les baignons de larmes. Loin de nous à jamais ces mortels endurcis, Indignes du beau nom, du nem sacré d'amis, Ou toujours remplis d'eux, ou toujours hors d'eux-même, Au monde, à l'inconstance ardents à se livrer, Malheureux, dont le coeur ne sait pas comme on aime, Et qui n'ont point connu la douceur de pleurer!

GÉNONVILLE EMLÉKEZETE Te, kit visszaperelt az égi kikelet s kit emlékezetem őriz örökre, híven:            legyőzöl időt, végzetet,            halálhíred egy évtized            múltán is átnyilall a szíven. Ha van, mi ép maradt, kietlen, éji, zord parton sóhaj ha kél vagy szikra gyúl szelíden, s ha szellemed, amely a tested rabja volt, immáron idvezült lélek sokak szerint (nem tárul fel már nekünk, az érti csak, ki holt); ha bárhol bárhogyan bolyongsz s elér a szó ott, Génoville, jóbarát, úgy kérlek, hogy fogadd a verset és a jajt, amit sírodra szórok - szeretet gyöngye mind és örök, mint te vagy... Varázsos szellemed kellemét emlegetjük, idézzük szüntelen megannyi versedet, naponta többször is kimondjuk a neved, olvassuk műved és rá könnyeinket ejtjük. Halandók közönye minket nem jellemez - hozzánk s nevedhez is méltatlan lenne ez. Kik csak magukra vagy ezer felé figyelnek: mind állhatatlanok - de övék a világ, pedig szánalmasak, akik sosem szerettek s nem ismerték sosem a sírás vígaszát.

LA MORT DE MADEMOISELLE LECOUVREUR, CÉLÈBRE ACTRICE Que vois-je? quel objet! quoi! ces lèvres charmantes, Quoi! ces yeux d'où partaient ces flammes éloquentes, Éprouvent du trépas les livides horreurs! Muses, Grâces, Amours, dont elle fut l'image, O mes dieux et les siens, secourez votre ouvrage! Que vois-je? c'en est fait, je t'embrasse, et tu meurs! Tu meurs; on sait déjà cette affreuse nouvelle; Tous les coeurs sont émus de ma douleur mortelle. J'entends de tous côtés les beaux-arts éperdus, S'écrier en pleurant, Melpomène n'est plus!      Que direz-vous, race future, Lorsque vous apprendrez la flétrissante injure Qu'à ces arts désolés font des hommes cruels?      Ils privent de la sépulture Celle qui dans la Grèce aurait eu des autels. Quand elle était au monde, ils soupiraient pour elle; Je les ai vus soumis, autour d'elle empressés; Sitôt qu'elle n'est plus elle est donc criminelle! Elle a charmé le monde, et vous l'en punissez! Non, ces bords désormais ne seront plus profanes; Ils contiennent ta cendre; et ce triste tombeau, Honoré par nos chants, consacré par tes mânes,      Est pour nous un temple nouveau! Voilà mon Saint-Denis; oui, c'est là que j'adore Tes talens, ton esprit, tes grâces, tes appas: Je les aimai vivans, je les encense encore,      Malgré les horreurs du trépas,      Malgré l'erreur et les ingrats, Que seuls de ce tombeau l'opprobre déshonore. Ah! verrai-je toujours ma faible nation, Incertaine ès ses voeux, flétrir ce qu'elle admire; Nos moeurs avec nos lois toujours se contredire, Et le Français volage endormi sous l'empire      De la superstition?      Quoi! n'est-ce donc qu'en Angleterre      Que les mortels osent penser? O rivale d'Athène! ô Londre! heureuse terre! Ainsi que les tyrans vous avez su chasser Les préjugés honteux qui vous livraient la guerre. C'est là qu'on sait tout dire, et tout récompenser; Nul art n'est méprisé, tout succès a sa gloire. Le vainqueur de Tallard, le fils de la Victoire, Le sublime Dryden, et le sage Addison, Et la charmante Ophils, et l'immortel Newton,      Ont part au temple de mémoire: Et Lecouvreur à Londre aurait eu des tombeaux Parmi les beaux esprits, les rois, et les héros. Quiconque a des talens à Londre est un grand homme.      L'abondance et la liberté Ont, après deux mille ans, chez vous ressuscité      L'esprit de la Grèce et de Rome. Des lauriers d'Apollon dans nos stériles champs La feuille négligée est-elle donc flétrie? Dieux! pourquoi mon pays n'est-il plus la patrie      Et de la gloire et des talens?

LECOUVREUR KISASSZONY, HÍRNEVES SZÍNÉSZNŐ HALÁLÁRA Mit látok? Jaj, mi ez! Hogyan? A bájos ajkak, a szem, honnét sokatmondó tüzek nyilaztak - a rettentő halált mutatják ólmosan! Múzsák és gráciák, akiktől nyerte áldott vonásait, miért pusztulhat alkotástok? Csak nézem, ölelem - s ő meghal, vége van! Meghal - a szörnyü hírt immár mindenki tudja, s mindenki szíve fáj, bánattól elszorulva, zokogni hallom én a szép művészetek karát: Melpomené örökre elveszett!      Mit szólnak fiaink, ha hallják, hogy mit művelhetett a szépséggel a gazság s mit árthattak neki kegyetlen emberek?      A temetést is megtagadják attól, akit görög oltár illetne meg! Amíg körünkben élt, mind érte epekedtek, láttam, hogyan tolong a hódolók hada - és mára, lám, csupán szokványos bűneset lett, csak jót tett, semmi mást - s meg kell lakolnia! E partok ezután nem lesznek meggyalázva, őrzik hamvaidat, a sírt, mely itt föd el, megszentelt kórusunk örök emléked áldja      s nekünk új szentélyt itt emel! Ez az én Saint-Denis-m, a sírkert, hol imádom nemes tálentumod, bűvölő szellemed, mi életedben is szép volt, most is csodálom,      s habár a végső rettenet      iszonya munkál ellened: nem engedem, hogy a gyalázat sírt gyalázzon! Látlak magam előtt, törékeny nemzetem, szándékod nem szilárd, piszkolod azt, min ámulsz, megúnt erkölcseid s törvényeid okán dúlsz én csapodár hazám - és babonák alá bújsz      elszenderülni csöndesen.      Hogy is van ez? Csak Angliában      gondolkodhat a földi lény? Ó, versenytárs Athén! London, hol jobb világ van! Megannyi zsarnokod elűzted könnyedén előítéletek miatt kitört csatákban - ott kárpótol csupán a sors, megmondom én, ott nem szégyenkezik siker, művészdicsőség. Tallardnak győztesét, a Diadal szülöttét, a magasztos Drydent, a tudós Addisont, Oldfieldnek kellemét, a már örök Newtont      idézi az emlékező nép. Londonban Lecouvreur ott kapna sírhelyet, ahol e szellemek, e hősök fekszenek - ott naggyá lesz, aki országa büszkesége.      Szabadság, bőség kétezer viharos év után ott új életre kel -      Hellász és Róma tűnt erénye. Apolló fáinak holt lombja elpereg, kiszárad a babér: meddő e végtelen rét, ó istenek! E föld a dicsőség s tehetség      hazája miért nem lehet?

LE TEMPLE DU GOÛT (fragment) C'est la que je vous vis, aimable Le Couvreur, Vous, fille de l'Amour, fille de Melpomène; Vous, dont le souvenir règne encor sur la scène, Et dans tous les esprits, et surtout dans mon coeur. Ah! Qu'en vous revoyant, une volupté pure, Un bonheur sans mélange enivra tous mes sens! Qu'à vos pieds, en ces lieux, je fis fumer d'encens! Car il faut le redir à la race future: Si les saintes rigeueurs d'un préjugé cruel Vous ont pu, dans Paris, priver de sépulture, Dans le Temple du Goût vous avez un autel.

AZ ÍZLÉS TEMPLOMA (részlet) Most megint láttam önt, Le Couvreur, kedvesem, Ámor leánya és Melpomené leánya, kinek a színpadon még fel-felrémlik árnya, emléke még közügy - s örök szívügy nekem. Mily folttalan gyönyör, ha arca újraéled! Minden érzékemet átjárja az öröm, lábához borulok, tömjénnel füstölöm. Mert el kell mondani a késő nemzedéknek: ha szentek szigorú döntése vette el az önt megillető temető-menedéket - az Ízlés temploma önnek oltárt emel!

IMMORTALITÉ DE L'ÂME (après Addison) Oui, Platon, tu dis vrai: notre àme est immortelle; C'est un Dieu qui lui parle, un Dieu qui vit en elle, Eh! d'où viendrait sans lui ce grand pressentiment, Ce dégoût des faux biens, cette horreur du néant? Vers des siècles sans fin je sens que tu m'entraînes; Du monde et de mes sens je vais briser les chaînes, Et m'ouvrir, loin du corps dans la fange arrêté, Les portes de la vie et de l'éternité. L'éternité! quel mot consolant et terrible! O lumière! ô nuage! ô profondeur horrible! Que dis-je? où suis-je? où vais-je? et d'où suis-je tiré? Dans quels climats nouveaux, dans quel monde ignoré Le moment du trépas va-t-il plonger mon être? Où sera cet esprit qui ne peut se connaître? Que me préparez-vous, abîmes ténébreux? Allons, s'il est un Dieu, Platon doit être heureux. Il en est un, sans doute, et je suis son ouvrage; Lui-même au coeur du juste il empreint son image. Il doit venger sa cause et punir les pervers. Mais comment? dans quel temps? et dans quel univers? Ici la vertu pleure et l'audace l'opprime; L'innocence à genoux y tend la gorge au crime; La fortune y domine, et tout y suit son char; Ce globe infortuné fut formé pour César. Hâtons-nous de sortir d'une prison funeste. Je te verrai sans ombre, ô vérité céleste! Tu te caches de nous dans nos jours de sommeil; Cette vie est un songe et la mort un réveil.

A LÉLEK HALHATATLANSÁGA (Addison nyomán) Platón, igazat írsz: a lélek halhatatlan, Isten szól ahhoz és isten lakozik abban, hol volna nélküle a nagy sejtés, meg a hamis javak s a rút hitványság undora? A századvég közel. Te bújtogatsz serényen, hogy eszméim s a föld rabláncait letépjem és a sárba-rekedt testből szökvén tovább kitárjam a remélt öröklét kapuját. Öröklét! Vigasz és rettenet ez a szó ma! Ó fény! Ó fellegek! S mélységes poklok odva! Mit mondok? Hol vagyok? Ki hív? Hová megyek? Mily tájék vár, milyen távoli égövek? Ki az, ki elmerít percében a halálnak, a szellem-lény, akit halandó egy se láthat? Sötét örvények, ó, mire szántok vajon? Ha mindez Isten - úgy igazad van, Platón. Ez Isten, biztosan. Arcom is ő formálta saját képére és hasonlatosságára, ha kell, megbünteti az elfajultakat, de hogyan? És mikor? Mily csillagok alatt? Az önkény mostohán bánik itt az erénnyel, a bűn elé a szent ártatlanság letérdel, Fortuna szekere saját útján robog, a föld Cézár pogány kedve szerint forog. A gyász celláiból törjünk ki hát merészen, lássalak, árnytalan igazság, égi fényben! Te akkor rejtezel, ha tűz a napsugár - álom az élet és ébredés a halál.

ÉPÎTRE À HORACE Toujours ami des vers, et du diable poussé, Au rigoureux Boileau j'écrivis l'an passé... Je t'écris aujourd hui, voluptueux Horace, A toi qui respiras la mollesse et la grâce, Qui, facile en tes vers et gai dans tes discours, Chantas les doux loisirs, les vins et les amours; Et qui connus si bien cette sagesse aimable Que n'eut point de Quinault le rival intraitable... Ce monde, tu le sais, est un mouvant tableau, Tantôt gai, tantôt triste, éternel et nouveau. L'empire des Romains finit par Augustule; Aux horreurs de la Fronde a succédé la bulle; Tout passe, tout périt hors ta gloire et ton nom; C'est là le sort heureux des vrais fils d'Apollon. Tes vers en tous pays sont cités d'âge en âge. Hélas! je n'aurai point un pareil avantage. Notre langue, un peu sèche et sans inversions. Peut-elle subjuguer les autres nations? Nous avons la clarté, l'agrément, la justesse; Mais égalerons-nous l'Italie et la Grèce? Est-ce assez, en effet, d'une heureuse clarté, Et ne péchons-nous pas par l'uniformité? Je vois de tes rivaux l'importune phalange Sous tes traits redoutés enterrés dans la fange. Que pouvaient contre toi ces serpents ténébreux? Mécène et Pollion te défendaient contre eux. Il n'en est pas ainsi chez nos Velches modernes. Un vil tas de grimauds, de rimeurs subalternes, A la cour quelquefois a trouvé des prôneurs Et fait dans l'antichambre entendre ses clameurs. Chassons loin de chez moi tous ces rats du Parnasse; Jouissons, écrivons, vivons, mon cher Horace. J'ai déjà passé l'âge où ton grand protecteur, Ayant joué son rôle en excellent acteur, Et sentant que la mort assiégeait sa vieillesse, Voulut qu'on l'applaudît lorsqu'il finit sa pièce. J'ai vécu plus que toi, mes vers dureront moins; Mais au bord du tombeau je mettrai tous mes soins A suivre les leçons de ta philosophie, A mépriser la mort en savourant la vie, A lire tes écrits pleins de grâce et de sens, Comme on boit d'un vin vieux qui rajeunit les sens. Avec toi l'on apprend à souffrir l'indigence, A jouir sagement d'une honnête opulence, A vivre avec soi-même, à servir ses amis, A se moquer un peu de ses sots ennemis, A sortir d'une vie ou triste ou fortunée, En rendant grâce aux dieux de nous l'avoir donnée.

EPISTOLA HORATIUSHOZ Én, versek híve, kit démoni láz hevít, tavaly morc Boileau-t szólítottam meg így, ahogyan, élveteg Horatius, ma téged, akinek csupa báj s finomság volt az élet, könnyed kézzel megírt s víg hangú éneked édes semmittevést, bort, mámort hirdetett, oly kedves, megnyerő okosság volt sajátod, milyet Quinault idült irígye sose látott... Mozgó festmény csupán, tudod, a földgolyó, hol víg, hol bánatos, örök s megújhodó, a nagy birodalom: Róma rég szertehullt, a parittyás horda jött, később pedig a bulla, minden eltűnt, kimúlt, de nem dicső neved, Apolló hű fia, ez így rendeltetett, verseid mindenütt újra és újra hatnak, ily sorsot hasztalan szánok saját magamnak, hisz nyelvünk száraz és szórendileg nehéz, lefőzni szebb szavú nemzeteket kevés, cifrázó, pontos és szabatos is, ha érvel, de adós a görög s a latin kellemével, a világos beszéd erényünk legalább, de mindig ott kisért az únt egyformaság. Látom irígyeid fűzfasípú falankszát: szárnyalnának, de csak a mély sarat dagasztják, csúszómászók hogyan támadtak ellened? Babérod Pollió s Mécénász védte meg. Modern barbáraink egy fokkal sem különbek, alattomban, sunyin falkává rendeződnek, ezernyi rímkovács az udvarnál zajong, a trónterem körül dicshimnuszt bőven ont. A Parnasszus hegyét patkány ne lakja egy se! Élni és írni kell, Horatius, repesve! Átléptem azt a kort, amit nagy pártfogód megért, betöltve azt, amit a sors kirótt, és végnapján, midőn a vénség már legyűrte, tapsot kért, mint mikor elkészült egy-egy műve. Megéltem nálad is többet, de többre nem vittem, noha a sír szélén is ízlelem az életet s fügét mutatok a halálnak - én így értelmezem bölcs filozófiádat, hisz bájos, szellemes versed ha olvasom: óborként járja át szinte minden tagom. A szegénység veled könnyen kibírható és örömet adhat a tisztes polgári jólét, magamnak élek és szolgálok másokat, szurkálok ostobát, ki erre tápot ad, s e jó-rossz életet magam is köszönettel testálom vissza majd az istenekre egyszer.

André Chénier
(1762-1794)

IMITÉ DE LA XVIe IDYLLE DE BION Bel astre de Vénus, de sont front délicat Puisque Diane encor voile le doux éclat, Jusques à ce tilleul, au pied de la colline, Prête à mes pas secrets ta lumière divine. Je ne vais point tenter de nocturnes larcins, Ni tendre aux voyageurs des pièges assassins. J'aime: je vais trouver des ardeurs mutuelles, Une nymphe adorée, et belle entre les belles, Comme parmi les feux que Diane conduit Brillent tes feux si purs, ornement de la nuit.

BIÓN XVI. IDILLJE NYOMÁN Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát Diána elfödi - te vezess hát tovább, amíg a domb alatt a hársig eltalálok, isteni fényt teríts elém, bár lopva járok, nem orzás szándoka mozgatja lábamat, gyilkos tőrt sem vetek annak, ki elhalad. Szeretek - s meglelem, ki visszaontja lángom, egy nimfát, akinél nincs szebb a nagyvilágon, tüzek között, miket Diána gyújt, heve olyan tisztán ragyog, mint éjek ékköve.

DES VALLONS DE BOURGOGNE... Des vallons de Bourgogne, ô toi, fille limpide, Qui pares de raisins ton front pur et liquide, Belle Seine, à pas lents de ton berceau sacré Descends, tandis qu'assise en cet antre azuré, D'un vers syracusain la Muse de Mantoue Fait résonner ton onde où le cygne se joue.

BURGUND VÖLGYEK FELŐL... Burgund völgyek felől, te lány, akinek tiszta s harmatos homlokát fürtös borág borítja: szép Szajna, lassudan szent bölcsődből kikelsz, leszállsz s e kék ölű zugolyban elheversz, hogy syracusai dallamát visszabúgja hattyús habjaidon a mantuai múzsa.

JEUNE FILLE, TON COEUR... Jeune fille, ton coeur avec nous veut se taire. Tu fuis, tu ne ris plus; rien ne saurait te plaire: La soie à tes travaux offre en vain des couleurs; L'aiguille sous tes doigts n'anime plus des fleurs. Tu n'aimes qu'à rêver, muette, seule, errante, Et la rose pâlit sur ta bouche mourante. Ah! mon oeil est savant et depuis plus d'un jour, Et ce n'est pas à moi qu'on peut cacher l'amour. Les belles font aimer; elles aiment. Les belles Nous charment tous. Heureux qui peut être aimé d'elles! Sois tendre, mème faible; on doit l'être un moment; Fidèle, si tu peux. Mais conte-moi comment, Quel jeune homme aux yeux bleus, empressé sans audace, Aux cheveux noirs, au front plein de charme et de gràce... Tu rougis? On dirait que je t'ai dit son nom. Je le connais pourtant. Autour de ta maison C'est lui qui va, qui vient; et, laissant ton ouvrage, Tu cours, sans te montrer, épier son passage. Il fuit vite; et ton oeil, sur sa trace accouru, Le suit encor longtemps quand il a disparu. Nul, en ce bois voisin où trois fêtes brillantes Font voler au printemps nos nymphes triomphantes Nul n'a sa noble aisance et son habile main A soumettre un coursier aux volontés du frein.

LEÁNYKA, SZÍVED IS... Leányka, szíved is elnémul köreinkben. Komoly vagy, elvonulsz, kedvedre semmi sincsen, a munkád is fakó, hisz hasztalan kinál tűidnek színeket a lágy selymű fonál, csak álmodozni tudsz szótlan, kóbor magányban, szádon a rózsapír helyén is hervadás van. Több, mint egy napja már jól látja bölcs szemem, hogy rejtett bánatod oka: a szerelem. A szépek gyújtanak s kigyúlnak. Ó, a szépek igézők. Boldog az, akiért ők is égnek! Gyengéd is, gyenge is legyél egy pillanat alatt s hű is, ha jólesik. De mondsza csak: kid az a kékszemű, hollóhajú, nemes, szép s bátortalan fiú, aki csupa kecsesség? Pirulsz? Megmondom én a nevét is, ha kell, régóta ismerem. A házadhoz közel gyakran merészkedik - s te munkád hagyva, máris rohansz s kikémleled: útja vajon hová visz? Elfuthat, ám szemed nem véti el nyomát, titkos tekinteted követi őt tovább. Nincs más, erdőnkben itt, kinek a hármas ünnep tavaszi nimfa-rajt ily győztesen röpültet - s nincs nála derekabb, sem ügyesebb legény: az ő kedve szerint törik be mind a mén.

UN JEUNE HOMME DIRA J'étais un faible enfant; qu'elle était grande et belle! Elle me souriait et m'appelait près d'elle. Debout sur ses genoux, mon innocente main Parcourait ses cheveux, son visage, son sein, Et sa main quelquefois, aimable et caressante, Feignait de châtier mon enfance imprudente. C'est devant ses amants, auprès d'elle confus, Que la fière beauté me caressait le plus. Que de fois (mais, hélas! que sent-on à cet âge?) Les baisers de sa bouche ont pressé mon visage! Et les bergers disaient, me voyant triomphant: «Oh! que de biens perdus! O trop heureux enfant!»

FIATAL FÉRFI MONDJA Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm legényke, hívott a mosolya - beültem hát ölébe, arcán, hajfürtjein és melle dombjain babráltak önfeledt, ártatlan ujjaim. S tudatlan vágyamat olykor gyengéd ütéssel hűtötte le a szép, varázsos testű némber, s ha meglátták velem az ifjú hódolók: olyankor zuhogott legjobban rám a csók. És mennyi, mennyi csók! Mind cuppanós és édes! Kár, hogy csak cuppanást - a gyermek mást nem érez, irígyelt is, ahány pásztor csak arra jött: "Ez ám pocsékolás! Sok a jóból, kölyök!"

AU CHEVALIER DE PANGE (1789) Heureux qui, se livrant aux sages disciplines, Nourri du lait sacré des antiques doctrines, Ainsi que de talents a jadis hérité D'un bien modique et sûr qui fait la liberté! Il a, dans sa paisible et sainte solitude, Du loisir, du sommeil, et les bois et l'étude, Le banquet des amis, et quelquefois, les soirs, Le baiser jeune et frais d'une blanche aux yeux noirs. Il ne faut point qu'il dompte un ascendant suprême, Opprime son génie et s'éteigne soi-même, Pour user sans honneur et sa plume et son temps A des travaux obscurs tristement importants. Il n'a point, pour pousser sa barque vagabonde, A se précipiter dans les flots du grande monde; Il n'a point à souffrir vingt discours odieux De raisonneurs méchants encor plus qu'ennuyeux, Tels qu'en de longs détours de disputes frivoles Hurlent de vingt partis les prétentions folles: Prêtres et gens de cour, ambitieux tyrans, Nobles et magistrats, superbes ignorants, Tous vieux usurpateurs et voraces corsaires, Et dignes héritiers de l'esprit de nos pères. Il n'entend point tonner le chef-d'oeuvre ampoulé D'un sourcilleux rimeur au fauteuil installé. Il ne doit point toujours déguiser ce qu'il pense, Imposer à son âme un éternel silence, Trahir la vérité pour avoir le repos, Et feindre d'être un sot pour vivre avec les sots.

DE PANGE LOVAGHOZ (1789) Ki a tudós szigort feladja: boldog ember, hisz antik bölcselők tején növekedett fel, s a készség is, amit ráhagyott valaha egy mérsékelt világ - szabadnak bújtja ma. Nyugalmas, szent magány az osztályrésze: édes álom, semmittevés, napfény, liget, kedélyes baráti lakomák - s ha jő az esti árny: friss csókkal várja őt egy éjszemű leány. Nincs semmi torlasza a legfelsőbb nyomásra, elfojtja szellemét, kihúny a lelke lángja, hogy tollat és időt áldozzon dicstelen sok sötét ügyre: mind fontos lett rémesen... Nincs kedve a szilaj, a háborgó habokba lépni, hogy vagabund bárkáját vízre tólja, kibírni képtelen húsz oktalan vitát, ahol mindig nyerők a gonosz ostobák, s az üres fecsegők szava mindegyre dől őrült követelést rikoltva húsz felől, papok, udvari nép, törtető zsarnokok, urak, filiszterek, kevély tudatlanok, mohó kalózok és bitorló kedvű vének - méltó sáfárai atyáink örökének. Nem hallgat ő oda, mikor a fűzfasíp plüssből-pöffeszkedőn fújja zengzeteit, nem kell álcáznia a szót, mikor kimondja, lelkét rávennie örökös nyugalomra, hogy békéje legyen: feladni szent ügyét, hülyét mímelni, hogy megtűrjék a hülyék.

LA JEUNE CAPTIVE "L'épi naissant mûrit, de la faux respecté; Sans crainte du pressoir, le pampre tout l'été     Boit les doux présents de l'aurore; Et moi, comme lui belle, et jeune comme lui, Quoi que l'heure présente ait de trouble et d'ennui,     Je ne veux point mourir encore. Qu'un stoïque aux yeux secs vole embrasser la mort, Moi je pleure et j'espère; au noir souffle du nord     Je plie et relève ma tête. S'il est des jours amers, il en est de si doux! Hélas! quel miel jamais n'a laissé de dégoûts?     Quelle mer n'a point de tempête? L'illusion féconde habite dans mon sein. D'une prison sur moi les murs pèsent en vain,     J'ai les ailes de l'espérance. Échappée aux réseaux de l'oiseleur cruel, Plus vive, plus heureuse, aux campagnes du ciel     Philomèle chante et s'élance. Est-ce à moi de mourir? Tranquille je m'endors, Et tranquille je veille, et ma veille aux remords     Ni mon sommeil ne sont en proie. Ma bienvenue au jour me rit dans tous les yeux; Sur des fronts abattus, mon aspect dans ces lieux     Ranime presque de la joie. Mon beau voyage encore est si loin de sa fin! Je pars, et des ormeaux qui bordent le chemin     J'ai passé les premiers à peine. Au banquet de la vie à peine commencé, Un instant seulement mes lèvres ont pressé     La coupe en mes mains encor pleine. Je ne suis qu'au printemps, je veux voir le moisson; Et comme le soleil, de saison en saison,     Je veux achever mon année. Brillante sur ma tige et l'honneur du jardin, Je n'ai vu luire encor que les feux du matin.     Je veux achever ma journée. O Mort! tu peux attendre; éloigne, éloigne-toi; Va consoler les coeurs que la honte, l'effroi,     Le pâle désespoir dévore. Pour moi Palès encore a des asiles verts, Les amours des baisers, les Muses des concerts     Je ne veux point mourir encore." Ainsi, triste et captif, ma lyre toutefois S'éveillait, écoutant ces plaintes, cette voix,     Ces voeux d'une jeune captive; Et secouant le faix de mes jours languissants, Aux douces lois des vers je pliais les accents     De sa bouche aimable et naïve. Ces chants, de ma prison témoins harmonieux, Feront à quelque amant des loisirs studieux     Chercher quelle fut cette belle: La grâce décorait son front et ses discours, Et, comme elle, craindront de voir finir leurs jours     Ceux qui les passeront près d'elle.

A FOGOLY LÁNY "Nem féli a kaszát, amíg zöld a vetés, a friss venyige-rügy nem várja még a prést,     csak harmatok édeni cseppjét. Úgy vagyok fiatal, mint a zsenge kalász, s bár tarol szerteszét a véres aratás:     még élni, csak élni szeretnék! Szikkadt szemű tudós jegyese a halál! Sírok s remélek én s ha jeges szél csupál:     meghajlok, de főm felvetem még. Derűt borúra vált gyors napjaim sora, most még nem émelyít se méz, sem áfonya,     nem únja a tenger a medrét. Termő ábrándjaim lelkemen szállnak át s csapkodják verdesőn a börtön kőfalát -     remény csodaszárnya emel még. Tőrből kijutva, mit vetett a madarász: élénkebb s boldogabb az égre-szárnyalás -     mint Philoméla, zengedeznék! Már én következem? Békén elszunnyadok és békén ébredek, gyötrődni nincsen ok,     hisz fényes napom odafent ég. Mikor felserkenek, minden szem rámnevet, gondoktól elborult arcokra életet     örömsugarakkal szineznék. Most indultam csupán. Még alig hagytam el egy-két útmenti szilt a fasorból, amely     a cél magasán se fogy el még. A sorsom asztalán mind telve még a tál, az élet óborát szivem szomjazza - bár     nem illette szám soha kelyhét. Hol még az aratás? Csak tavaszom ragyog, de látni vágyom én a többi évszakot:     a szép nyarat, őszt s a telet még. Csillanva száramon, mely ékes kertben áll, nem gyúlt ki még nekem, csak a hajnalsugár -     hagyjátok megérnem az estét! Még várj, Halál! Eredj, eredj tőlem, csak a szégyenben szenvedők s a rettegők hada     kivánja a vég segedelmét. Még várnak rám buján zöldellő ligetek, Ámor csókot kinál, a múzsák éneket -     még élni, csak élni szeretnék!" Magam is bús fogoly, fogtam a lantomat, hallván, mit panaszol folyton e szűzi rab -     s feléledt a húron a bánat. Feledve ernyedő napjaim kínjait, rímekbe szedtem én halk fájdalmú, szelíd     sirámait sebten a lánynak. E vers, végnapjaim tanúja, majd segít a kíváncsiskodó ráérőknek, akik     a lányka nevét kikutatják. Bájos beszéde volt és tiszta homloka, s mi, többiek, azért reszkettünk, hogy soha     ne lássuk lehullani napját.

Alphonse de Lamartine
(1790-1869)

LES PAVOTS Lorsque vient le soir de la vie, Le printemps attriste le coeur: De sa corbeille épanouie Il s'exhale un parfum moqueur. De toutes ces fleurs qu'il étale, Dont l'amour ouvre le pétale, Dont les prés éblouissent l'oeil, Hélas! il suffit que l'on cueille De quoi parfumer d'une feuille L'oreiller du lit d'un cercueil. Cueillez-moi ce pavot sauvage Qui croît à l'ombre de ces blés: On dit qu'il en coule un breuvage Qui ferme les yeux accablés. J'ai trop veillé; mon âme est lasse De ces rêves qu'un rêve chasse. Que me veux-tu, printemps vermeil? Loin de moi ces lis et ces roses! Que faut-il aux paupières closes? La fleur qui garde le sommeil!

VADMÁK Az élet alkonyán, ha megjő a tavasz, csak letör. De egy virágkosárból illatfelhő száll rám, áradva incseleg! A sok virág a szerelem szép igézetében bontja kelyhét és kápráztatja a szemet. De jaj, ha egyet is letépnek: illata egyetlen levélnek sírban párnázza fekhelyed... Tépjetek egy vadmák-virágot, mely búzatáblákban terem, hogy ihassam bájitalát, hogy lehúnyhassam fáradt szemem! Öreg vagyok, ernyedt a lelkem, a vágy csak vágyat olt ki bennem - friss ág nekem hiába hajt. Liliom, rózsa, merre tűntek? Nem kell virág lezárt szemünknek, csak az, mely álmunk őrzi majd.

ISCHIA Le soleil va porter le jour à d'autres mondes; Dans l'horizon désert Phébé monte sans bruit, Et jette, en pénétrant les ténèbres profondes, Un voile transparent sur le front de la nuit. Voyez du haut des monts ses clartés ondoyantes Comme un fleuve de flamme inonder les coteaux, Dormir dans les vallons, ou glisser sur les pentes, Ou rejaillir au loin du sein brillant des eaux. La douteuse lueur, dans l'ombre répandue, Teint d'un jour azuré la pâle obscurité, Et fait nager au loin dans la vague étendue Les horizons baignés par sa molle clarté! L'Océan amoureux de ces rives tranquilles Calme, en baisant leurs pieds, ses orageux transports, Et pressant dans ses bras ces golfes et ces îles, De son humide haleine en rafraîchit les bords. Du flot qui tour à tour s'avance et se retire L'oeil aime à suivre au loin le flexible contour: On dirait un amant qui presse en son délire La vierge qui résiste, et cède tour à tour! Doux comme le soupir de l'enfant qui sommeille, Un son vague et plaintif se répand dans les airs: Est-ce un écho du ciel qui charme notre oreille? Est-ce un soupir d'amour de la terre et des mers? Il s'élève, il retombe, il renaît, il expire, Comme un coeur oppressé d'un poids de volupté, Il semble qu'en ces nuits la nature respire, Et se plaint comme nous de sa félicité! Mortel, ouvre ton âme à ces torrents de vie! Reçois par tous les sens les charmes de la nuit, Á t'enivrer d'amour son ombre te convie; Son astre dans le ciel se lève, et te conduit. Vois-tu ce feu lointain trembler sur la colline? Par la main de l'Amour c'est un phare allumé; Là, comme un lis penché, l'amante qui s'incline Prête une oreille avide aux pas du bien-aimé! La vierge, dans le songe où son âme s'égare, Soulève un oeil d'azur qui réfléchit les cieux, Et ses doigts au hasard errant sur sa guitare Jettent aux vents du soir des sons mystérieux! "Viens! l'amoureux silence occupe au loin l'espace; Viens du soir près de moi respirer la fraîcheur! C'est l'heure; à peine au loin la voile qui s'efface Blanchit en ramenant le paisible pêcheur! Depuis l'heure où ta barque a fui loin de la rive, J'ai suivi tout le jour ta voile sur les mers, Ainsi que de son nid la colombe craintive Suit l'aile du ramier qui blanchit dans les airs! Tandis qu'elle glissait sous l'ombre du rivage, J'ai reconnu ta voix dans la voix des échos; Et la brise du soir, en mourant sur la plage, Me rapportait tes chants prolongés sur les flots. Quand la vague a grondé sur la côte écumante, A l'étoile des mers j'ai murmuré ton nom, J'ai rallumé sa lampe, et de ta seule amante L'amoureuse prière a fait fuir l'aquilon! Maintenant sous le ciel tout repose, ou tout aime: La vague en ondulant vient dormir sur le bord; La fleur dort sur sa tige, et la nature même Sous le dais de la nuit se recueille et s'endort. Vois! la mousse a pour nous tapissé la vallée, Le pampre s'y recourbe en replis tortueux, Et l'haleine de l'onde, à l'oranger mêlée, De ses fleurs qu'elle effeuille embaume mes cheveux. À la molle clarté de la voûte sereine Nous chanterons ensemble assis sous le jasmin, Jusqu'à l'heure où la lune, en glissant vers Misène, Se perd en pâlissant dans les feux du matin." Elle chante; et sa voix par intervalle expire, Et, des accords du luth plus faiblement frappés, Les échos assoupis ne livrent au zéphire Que des soupirs mourants, de silence coupés! Celui qui, le coeur plein de délire et de flamme, À cette heure d'amour, sous cet astre enchanté, Sentirait tout à coup le rêve de son âme S'animer sous les traits d'une chaste beauté; Celui qui, sur la mousse, au pied du sycomore, Au murmure des eaux, sous un dais de saphirs, Assis à ses genoux, de l'une à l'autre aurore, N'aurait pour lui parler que l'accent des soupirs; Celui qui, respirant son haleine adorée, Sentirait ses cheveux, soulevés par les vents, Caresser en passant sa paupière effleurée, Ou rouler sur son front leurs anneaux ondoyants; Celui qui, suspendant les haures fugitives, Fixant avec l'amour son âme en ce beau lieu, Oublierait que le temps coule encor sur ces rives, Serait-il un mortel, ou serait-il un dieu?... Et nous, aux doux penchants de ces verts Élysées, Sur ces bords où l'amour eût caché son Éden, Au murmure plaintif des vagues apaisées, Aux rayons endormis de l'astre élysien, Sous ce ciel où la vie, où le bonheur abonde, Sur ces rives que l'oeil se plaît à parcourir, Nous avons respiré cet air d'un autre monde, Élyse!... et cependant on dit qu'il faut mourir!

ISCHIA A nappal és a nap áthullt egy más világba s Phoibé a láthatár fölé megérkezett, a mély sötéten át meglebben csipkefátyla, mit könnyedén az éj hűs homlokára vet. Lám, a hegyek felől ragyogás hömpölyög le, amely - mint lángfolyam - dombok között szalad, völgy mélyén elcsitul vagy lejtőn megpörögve visszafut oda, hol a fényforrás fakad. Így tévelyeg a fény a szétterült homályban, átfestené az éjt: legyen azúr a szín, s messzebb úsztatja a símogató sugárban fürdőző láthatárt széles hullámain. A békés partvidék szerelmes óceánja csitítja csöndesen a viharkitörést, öblét, szigeteit a karjaiba zárja, szelíd fuvallata mindent frissülni készt. Játszanak a habok, jönnek és messze tűnnek, a szép ívű karéjt szemem becézgeti, miként ha szűzleányt felizzott férfi sürget s az fokról-fokra nyújt egyre többet neki. Édes, mint szunnyadó kisgyermek pihegése, a hang, mely partot ér a kéklő légen át, a menny visszhangja ez? Vagy víz és föld az égre így zengi fel talán szerelmes panaszát? Feltámad, visszahull, erőre kap, kiszenved, akár a szív, amin gyönyörnek terhe van, ezen az éjszakán a természet fölenged, örömében zokog, mint mi, mindannyian. Halandó, lelkedet az életnek kitárjad! Az éj varázsait időben észrevedd, hogy vágytól ittasulj: befogadnak az árnyak, kövesd a csillagot, mely hozzájuk vezet. Látod, a hegytetőn a tűz hogy imbolyog már? Világítótorony - Ámor gyújtotta ki, hajlongó hódoló: szélfútta liliomszál, kedvese lépteit mohó füllel lesi. Álmainkban csupán a szépség lelke tévelyg - kitárult kék szeme egeket tükröző - bevágnak ujjai a lanthúrok közé, mert rejtélyes dalt dalol az esti szélben ő: "Jövel, a néma vágy hatalmas, mint az égbolt, jövel, itt nálam a nyáresti lég üdít, ütött az óra, a vitorla csak fehér folt, vezérli a halász nyugalmas útjait. Mióta csónakod a parttól messzeszökkent: vitorlád a vizen naponta követem, fészkéből tétován a gerle, lám, kiröppent, s a vadgalamb után törekszik szüntelen. Siklik a víz szinén a part árnyába bújva, a visszhangból hamar kihallom hangodat, felkél az esti szél, azután elhal újra, sodorja éneked, mit hozzám hoz a hab. Mikor mordult az ár s tajték buzgott a partról: a csillagoknak én neved suttogtam el, s - magányos kedvesed - lámpát gyújtottam akkor, a sast szerelmetes fohásszal űzve el. Immár az ég alatt pihen szeretve minden, a hullám elcsitul, a part mellé terül, lehajlik a virág - a természet szelíden az éj sátrába bú, mereng s elszenderül. Nézd: pelyhedző füvek tapétázzák a völgyet, ránkhajol a borág, indája integet, narancsfák s tengeri fuvallatok köszöntnek, behintve balzsamos szirmokkal fejemet. Lágy fénye andalít a derű boltivének és zeng közös dalunk a jázminok alatt, a hold eközben a Miseno-fok felé megy és fehérségbe vész, midőn felkél a nap." A Szépség énekel, majd némul pillanatra, gitárja húrjait halkabban pengeti, már visszhang sem felel, a gyönge szél fuvalma haló sóhajt sodor, a csöndet sem szegi. Ő meg, kinek szive csupa vágy, csupa láng: a szerelem éjjelén - míg csillagfényben állt - felfogta hirtelen, mit jelent lelke álma, rabul ejtette őt a szépség, tisztaság. Ő, ki a pázsiton, fügebokor tövében - míg csacsogott a víz és ragyogott a menny - minden napkeltekor, letérdepelve szépen, csak sóhajt suttogott fülébe szüntelen. Ő, ki megrészegült imádott illatától és látta szép haját lebbenni könnyedén, égő tekintete átrebbent homlokán, hol aranyló koszorút sugárból font a fény. Ő, ki az elfutó órákat megakasztva elszállásolta rég lelkét e szép helyen: feledte az időt, mely űzőjét lehagyja, akár eföldi lény, akár isten legyen?... Mi pedig, szótlanul dőlvén e zöld mezőkre a parton, hol a vágy Édene rejtezett, hol halk panasz vegyül a hullámverte csöndbe, hol égi csillagok sugara szendereg, ez ég alatt, hol az életöröm kiárad, e tájon, hol szemünk szívesen körbejár: ittuk lehelletét egy más, egy szebb világnak. Elíz! Most már jöhet a halál is akár!

TRISTESSE Ramenez-moi, disais-je, au fortuné rivage Où Naples réfléchit dans une mer d'azur Ses palais, ses coteaux, ses astres sans nuage, Où l'oranger fleurit sous un ciel toujours pur. Que tardez-vous? Partons! Je veux revoir encore Le Vésuve enflammé sortant du sein des eaux; Je veux de ses hauteurs voir se lever l'aurore; Je veux, guidant les pas de celle que j'adore, Redescendre, en rèvant, de ces riants coteaux; Suis-moi dans les détours de ce golfe tranquille; Retournons sur ces bords à nos pas si connus, Aux jardins de Cinthie, au tombeau de Virgile, Près des débris épars du temple de Vénus: Là, sous les orangers, sous la vigne fleurie, Dont le pampre flexible au myrte se marie, Et tresse sur ta tête une voûte de fleurs, Au doux bruit de la vague ou du vent qui murmure, Seuls avec notre amour, seuls avec la nature, La vie et la lumière auront plus de douceurs. De mes jours pâlissants le flambeau se consume, Il s'éteint par degrés au souffle du malheur, Ou, s'il jette parfois une faible lueur, C'est quand ton souvenir dans mon sein le rallume; Je ne sais si les dieux me permettront enfin D'achever ici-bas ma pénible journée. Mon horizon se borne, et mon oeil incertain Ose l'étendre à peine au-delà d'une année.                Mais s'il faut périr au matin, S'il faut, sur une terre au bonheur destinée,                Laisser échapper de ma main                Cette coupe que le destin Semblait avoir pour moi de roses couronnée, Je ne demande aux dieux que de guider mes pas Jusqu'aux bords qu'embellit ta mémoire chérie, De saluer de loin ces fortunés climats, Et de mourir aux lieux où j'ai goûté la vie.

BÁNAT A boldog partokat jó volna újra látnom, hol Nápolyt tükrözi kék fátylon át a hab: felhőtlen csillagok, a dombon büszke várrom, villák, narancsosok szeplőtlen ég alatt. Mi gátol hát? Gyerünk! Gyönyörű lángfolyammal már a Vezúv, ahol fakadnak hűs vizek, hadd lássam, hogy dereng a hegy mögött a hajnal, és kézenfogva azt, ki nékem égi angyal, bolyonghassak vidám, szelíd lankák megett. Járjunk be az öböl karéján minden útat, csodáljuk meg, amit kínál a partvilág, Cinthia kertjeit, sírját Vergiliusnak, s mindjárt mellette majd Vénusz romtemplomát. Narancsfái között a sok szőlőbokornak a mirtusz és borág már összeházasodtak - sziromból szép fejék hajadra ott kerül, hullámmorajban és lágy szellősusogásban, az élet és a fény legédesebb honában a szerelem kisér bennünket egyedül. Fakuló napjaim kioltják már a lángot - fokonként fújja el a sors fuvallata, de néha újra gyúl egy csöppnyi tűz, ha a lelkemben felragyog emléked, arcvonásod. Az istenek talán megengedik nekem, hogy földi napjaim végére nyugton érjek, szűkül a láthatár - és gyengülő szemem többet nem láthat át, csak egy-egy kurta évet.        Ha veszni kell egy reggelen, ott érjen a halál, a boldog partvidéken,        csak ott engedje el kezem        a kelyhet, amit végzetem kiinni átadott, rózsák kiséretében. Adják az istenek, hogy eljussak oda, hol emlékezeted a táj arcára lebben, köszöntöm Édenem - aztán elérhet a halál, hisz ott talál, hol élni úgy szerettem!

ADIEUX À LA MER Murmure autour de ma nacelle, Douce mer dont les flots chéris, Ainsi qu'une amante fidèle, Jettent une plainte éternelle Sur ces poétiques débris. Que j'aime à flotter sur ton onde, À l'heure où du haut du rocher L'oranger, la vigne féconde, Versent sur ta vague profonde Une ombre propice au nocher! Souvent, dans ma barque sans rame, Me confiant à ton amour, Comme pour assoupir mon âme, Je ferme au branle de ta lame Mes regards fatigués du jour. Comme un coursier souple et docile Dont on laisse flotter le mors, Toujours, vers quelque frais asile, Tu pousses ma barque fragile Avec l'écume de tes bords. Ah! berce, berce, berce encore, Berce pour la dernière fois, Berce cet enfant qui t'adore, Et qui depuis sa tende aurore N'a rêvé que l'onde et les bois! Le Dieu qui décora le monde De ton élément gracieux, Afin qu'ici tout se réponde, Fit les cieux pour briller sur l'onde, L'onde pour réfléchir les cieux. Aussi pur que dans ma paupière, Le jour pénètre ton flot pur, Et dans ta brillante carrière Tu sembles rouler la lumière Avec tes flots d'or et d'azur. Aussi libre que la pensée, Tu brises le vaisseau des rois, Et dans ta colère insensée, Fidèle au Dieu qui t'a lancée, Tu ne t'arrêtes qu'à sa voix. De l'infini sublime image, De flots en flots l'oeil emporté Te suit en vain de plage en plage, L'esprit cherche en vain ton rivage, Comme ceux de l'éternité. Ta voix majestueuse et douce Fait trembler l'écho de tes bords, Ou sur l'herbe qui te repousse, Comme le zéphyr dans la mousse, Murmure de mourants accords. Que je t'aime, ô vague assouplie, Quand, sous mon timide vaisseau, Comme un géant qui s'humilie, Sous ce vain poids l'onde qui plie Me creuse un liquide berceau. Que je t'aime quand, le zéphire Endormi dans tes antres frais, Ton rivage semble sourire De voir dans ton sein qu'il admire Flotter l'ombre des ses forêts! Que je t'aime quand sur ma poupe Des festons de mille couleurs, Pendant au vent qui les découpe, Te couronnent comme une coupe Dont les bords sont voilés de fleurs! Qu'il est doux, quand le vent caresse Ton sein mollement agité, De voir, sous ma main qui la presse, Ta vague, qui s'enfle et s'abaisse Comme le sein de la beauté! Viens, à ma barque fugitive Viens donner le baiser d'adieux; Roule autour une voix plaintive, Et de l'écume de ta rive Mouille encor mon front et mes yeux. Laisse sur ta plaine mobile Flotter ma nacelle à son gré, Ou sous l'antre de la sibylle, Ou sur le tombeau de Virgile: Chacun de tes flots m'est sacré. Partout, sur ta rive chérie, Où l'amour éveilla mon coeur, Mon âme, à sa vue attendrie, Trouve un asile, une patrie, Et des débris de son bonheur, Flotte au hasard: sur quelque plage Que tu me fasses dériver, Chaque flot m'apporte une image; Chaque rocher de ton rivage Me fait souvenir ou rêver...

BÚCSÚ A TENGERTŐL Bárkám körül susog a drága tenger, megannyi tiszta hab - miként hű szerető - siráma örök fájdalmával dobálja e poétikus roncsokat... Úgy szeretem a sziklabércet tükrözve látni idelenn, a narancsos, szőlős vidéknek árnyéka messzi part felé megy - mint révész - által a vizen. Evező nélkül száll a bárka - rádbízom magam: szabj irányt! Lelkemben elcsitul a lárma, hullámzásod lágy ritmusára rebben szemem, mint gyönge láng. Akár a versenyló, amelyet a zabla már eresztve fog: vigyél, ahova tartja kedved, hol hűsen várja sziklarejtek ezt a törékeny csónakot. Ó ringass, ringass, kérve-kérlek, ringass el utoljára még, ringasd a gyermeket, ki érted régtől rajong, kedves szivének a lomb s a hullám hűse rég! Világa szép arcát az Isten vonásaidból rakta ki, imé, egymást díszíti minden: az ég feltündököl a vízben, s a víz az eget tükrözi. A nap - akár szemem sugára - hullámaidon áthatol, hatalmas, tündöklő a pálya, hol fényt kerget, mint karikát, a kék és aranyló habfodor. A gondolatnál szabadabb vagy, királyi gályát sem kimélsz, düheid folyton elragadnak, egyedül Ő adhat nyugalmat neked, ki háborogni készt. Szemem, fenséges végtelenség, habról-habra fellajstromoz, parttól-partig nyomonkövet rég, de olyan vagy, mint az öröklét: határtalan s titokzatos. Magasztos, édes hangod egyre visszhangzik partodon, remeg, avagy füvekről visszaverve, szellővel, habbal elegyedve elhal mélységeid felett. Készséges hullám, úgy szeretlek! Meghajlasz kis teknőm alatt mint óriás, hátadra vetted e semmi-súlyt, mihaszna terhet - s lám, ringató bölcsője vagy. Szeretlek, mert üregeidben a vad szelek elalszanak, mosolyog a part is szelíden, hisz kirajzolódnak a vizen zöld bokrai egyszerre csak. Szeretlek, mert hajóm tatján a virágfüzér pompás nagyon, szél-suhintás fejük levágja, s medredet körbekoronázza a sok fátyol-szerű szirom. Gyengéd fuvallat simogatja lágyan hullámzó kebledet, de lám, vized megannyi habja akkor is duzzad és lohad, ha az én kezem simítja meg. Jőjj bárkámhoz, mely sose lomha, jőjj hozzám s búcsucsókot adj, csobogd körül panaszdalom s a szememre és a homlokomra permetezd hűs tajtékodat. Mozgalmas tükrödön tovább száll kis csónakom szeszélyesen, akár Sibylla jóslakánál, akár Vergilius sírjánál zúgod zenéd: szent vagy nekem. Nyugalmában e partvidéknek a vágy virraszt szivem felett, ellágyul bennem itt a lélek, hazát lel, biztos menedéket, s boldogság-törmelékeket. Sodorj kedvedre, az se baj, hogy messzi a rév, ahol kitéssz: minden hullám elhozza arcod, elhozza ezt a sziklapartot, mely boldog álmokat idéz.

A ALIX DE V...,         jeune fille qui avait perdu sa mère Que notre oeil tristement se pose, Enfant, quand nous nous regardons! Nous manque-t-il donc une chose, Que du coeur nous nous demandons? Ah! je sais la pensée amère Qui de tes regards monte aux miens: Dans mes yeux tu cherches ta mère, Je vois ma fille dans les tiens! Du regard quels que soient les charmes, Ne nous regardons plus ainsi: Hélas! ce ne sont que des larmes Que les yeux échangent ici. Le sort t'a sevré de bonne heure, Toi de ton lait, moi de mon miel. Pour revoir ce que chacun pleure, Pauvre enfant, regardons au ciel!

ALIX DE V...-HEZ,         egy kislányhoz, aki elvesztette édesanyját Szemünk szomorúságot virágzik, ha nézzük egymást, gyermekem. Vajon mi az, mi úgy hiányzik? Ezt kérdezed, ezt kérdezem. Keserű gond, felhőnyi bánat száll át pillantásunk egén, szememben fürkészed anyádat s a tiédben lányomat én. Nincs többé bájoló tekintet, amit egymásra vethetünk, mert - fájdalom - csak könnyeinknek medre immár a két szemünk. A végzet megfosztotta ajkunk tejtől s méztől könyörtelen - viszontlátni, kit elsirattunk, nézzünk az égre, gyermekem!

APPARITION Toi qui du jour mourant consoles la nature, Parais, flambeau des nuits, lève-toi dans les cieux; Étends autour de moi, sur la pâle verdure, Les douteuses clartés d'un jour mystérieux! Tous les infortunés chérissent ta lumière; L'éclat brillant du jour repousse leurs douleurs: Aux regards du soleil ils ferment leur paupière, Et rouvrent devant toi leurs yeux noyés de pleurs. Viens guider mes pas vers la tombe Où ton rayon s'est abaissé, Où chaque soir mon genou tombe Sur un saint nom presque effacé. Mais quoi! la pierre le repousse!... J'entends!... oui! des pas sur la mousse! Un léger souffle a murmuré; Mon oeil se trouble, je chancelle: Non, non, ce n'est plus toi; c'est elle Dont le regard m'a pénétré!... Est-ce bien toi? toi qui t'inclines Sur celui qui fut ton amant? Parle; que tes lèvres divines Prononcent un mot seulement. Ce mot que murmurait ta bouche Quand, planant sur la sombre couche, La mort interrompit ta voix. Sa bouche commence... Ah! j'achève: Oui, c'est toi! ce n'est point un rêve! Anges du ciel, je la revois!... Ainsi donc l'ardente prière Perce le ciel et les enfers! Ton âme a franchi la barrière Qui sépare deux univers! Gloire à ton nom, Dieu qui l'envoie! Ta grâce a permis que je voie Ce que mes yeux cherchaient toujours. Que veux-tu? faut-il que je meure? Tiens, je te donne pour cette heure Toutes les heures de mes jours! Mais quoi! sur ce rayon déjà l'ombre s'envole! Pour un siècle de pleurs une seule parole! Est-ce tout?... C'est assez! Astre que j'ai chanté, J'en bénirai toujours ta pieuse clarté, Soit que dans nos climats, empire des orages, Comme un vaisseau voguant sur la mer des nuages, Tu perces rarement la triste obscurité; Soit que sous ce beau ciel, propice à ta lumière, Dans un limpide azur poursuivant ta carrière, Des couleurs du matin tu dores les coteaux; Ou que, te balançant sur une mer tranquille, Et teignant de tes feux sa surface immobile, Tes rayons argentés se brisent dans les eaux!

JELENÉS Te, aki vigaszunk vagy, ha a nap kihamvad: ó éji láng, lobogj fel újra odafönn, jőjj és terítsd körém egy titkok-lepte napnak sejtelmes fényeit a hervadó füvön. Minden sorsüldözött sugaradhoz menekszik, fájdalmukat a nap szilánkja tükrözi, mikor nappal vakít, pillájuk leeresztik, hogy könnyező szemük te tárhasd este ki. Jőjj és vezess most engemet le a hanthoz, mit az árny beföd, hol térdre hullok estelente egy megfakult szent név előtt. Mi ez? A kő mozdul, kienged, a mohokon léptek neszeznek, fuvallat röppen szerteszét, a pillantásom reszkető lesz, ez nem te vagy már - ó, hisz ő ez! És rámveti tekintetét! Te lennél hát? A régi-régi szerelmesem hajol reám? Szólj! Bárcsak ajkad ejtené ki azt az egyetlen szót csupán! A szót, amit akkor rebegtél, mikor megállt a fekhelyednél a halál, elnémítva szád. Megszólal - ámde közbevágok: Valóság ez! Nem álmot látok! Ég angyala, itt vagy tehát! Heve oly nagy olykor imánknak, hogy eget, poklot átszakít, lelked átlépte két világnak öröknek hitt határait. Dicsőség s hála néked, Isten. hogy újra látom őt ma itt lenn - hisz őt kerestem egyre csak. Mondd, mit kivánsz? Halálom? Én e gyönyörű óráért cserébe adom földi napjaimat. De jaj, suhan az árny, nyomán egy fénysugárnak! Sok évi könnyemért egy szót adott csupán csak! Ez minden? Ó, elég! A fényes csillagot éneklem s áldom én, amíg meg nem halok: e vész-gyötörte és vihar tépázta tájon - akár ringó ladik félelmes óceánon - feltűnik s átszeli a mennyboltozatot. Kegyelje kék bura sugarad ragyogását, áttetsző tisztaság kisérje égi pályád, aranyozz dombokat, mikor hajnal hasad, avagy hullámtalan tenger fölött megülve a síma viztükör vásznát fesd tűz-szinűre - törjék meg a habok ezüst sugaradat!

CHANT D'AMOUR (fragment) Pourqui sous tes cheveux me cacher ton visage? Laisse mes doigts jaloux écarter ce nuage: Rougis-tu d'être belle, ô charme de mes yeux? L'aurore, ainsi que toi, de ses roses s'ombrage. Pudeur! honte céleste! instinct mystérieux, Ce qui brille le plus se voile davantage; Comme si la beauté, cette divine image,              N'était faite que pour les cieux!

SZERELMES ÉNEK (részlet) Hajaddal arcodat miért rejted te folyton? Az ujjaim között e felleg hadd oszoljon - szépségedért pirulsz, mikor szemem igéz? A hajnal ugyanígy magára tűzpirost von - szemérmes ösztönök! Égi szégyenkezés! Könnyű fátylaiból a tündöklést kibontom, e szépséget - hogy az isteneknek ragyogjon -                            mennyben alkotta égi kéz.

LA FENÊTRE DE LA MAISON PATERNELLE Autour du toit qui nous vit naître Un pampre étalait ses rameaux, Ses grains dorés, vers la fenêtre, Attiraient les petits oiseaux. Ma mère étendant sa main blanche, Rapprochait les grappes de miel, Et ses enfants suçaient la branche, Qu'ils rendaient aux oiseaux du ciel. L'oiseau n'est plus, la mère est morte; Le vieux cep languit jaunissant, L'herbe d'hiver croît sur la porte, Et moi, je pleure en y pensant. C'est pourquoi la vigne enlacée Aux mémoires de mon berceau, Porte à mon âme une pensée, Et doit ramper sur mon tombeau.

A SZÜLŐHÁZ ABLAKA Ablakából az ősi laknak lugasra láthattunk ki rég, minden madarat odacsaltak az aranyfürtös venyigék. Anyám kezünk ügyébe húzta a mézes-kincsű gallyakat, megdézsmáltuk - s utána újra dézsmálhatták a madarak. Nincs már madár, anyám halott, a lugas is elsárgult nagyon, magányos a gyomverte porta - rágondolok s megsiratom. Szőlőskertek látványa engem ma is bölcsőhelyemre visz, emléke átdereng a lelken és rávetül síromra is.

A UNE JEUNE FILLE                           qui avait raconté un rêve Un baiser sur mon front! un baiser, même en rêve! Mais de mon front pensif le frais baiser s'enfuit; Mais de mes jours taris l'été n'a plus de sève; Mais l'Aurore jamais n'embrassera la Nuit. Elle rêvait sans doute aussi que son haleine Me rendait les climats de mes jeunes saisons, Que la neige fondait sur une tête humaine, Et que la fleur de l'âme avait deux floraisons. Elle rêvait sans doute aussi que sur ma joue Mes cheveux par le vent écartés de mes yeux, Pareils aux jais flottants que sa tête secoue, Noyaient ses doigts distraits dans leurs flocons soyeux. Elle rêvait sans doute aussi que l'innocence Gardait contre un désir ses roses et ses lis; Que j'étais Jocelyn et qu'elle était Laurence; Que la vallée en fleurs nous cachait dans ses plis. Elle rêvait sans doute aussi que mon délire En vers mélodieux pleurait comme autrefois; Que mon coeur, sous sa main, devenait une lyre Qui dans un seul soupir accentuait deux voix. Fatale vision! Tout mon être frissonne; On dirait que mon sang veut remonter son cours. Enfant, ne dites plus vos rêves à personne, Et ne rêvez jamais, ou bien rêvez toujours!

EGY FIATAL LÁNYHOZ,                                    aki elmesélte álmát Csók a homlokomon! Egy csók. Álomban adták. De megriadt a sok gondtól és tovaszállt, hisz aszályos nyaram csak szikkadt napokat lát, hisz a Hajnal sosem ölelhet Éjszakát. De tény: ő álmodott. És halk lélegzetére tavasz és ifjuság szivembe visszatér, álmodta, hogy fejünk belepi bár a tél, de lelkünk virága két virágzást is megér. Azt is álmodta, hogy arcomon szélzilálta hajam úgy szétterült, hogy elfödte szemem, ha rázta a fejét, nyakán rezgett a lánca, míg méla ujjhegye babrált a selymeken. Azt is álmodta, hogy rózsa és liliomszál védte erényeit, ha vágy zaklatta őt, Jocelyn voltam, ő pedig Laurence. A dombnál bújtattak minket a virágok, föld-redők. Azt is álmodta ő, hogy égő szenvedélyem zenélő verseket zokog, mint valaha, hogy szívem hárfa lesz varázslatos kezében s két hangon kél a vágy egyetlen sóhaja. Végzetes látomás! A lelkem beleborzad, a vérem újra forr, a vágyam lázba hoz, gyermekem, álmaid másoknak el ne mondjad, ne álmodozz soha - vagy mindig álmodozz!

PRIÈRE DE L'INDIGENT O toi dont l'oreille s'incline Au nid du pauvre passereau, Au brin d'herbe de la colline Qui soupire après un peu d'eau; Providence qui les console, Toi qui sais de quelle humble main S1échappe la secrète obole Dont le pauvre achète son pain; Toi qui tiens dans ta main diverse L'abondance et la nudité, Afin que de leur doux commerce Naissent justice et charité; Charge-toi seule, ô Providence, De connaître nos bienfaiteurs, Et de puiser leur récompense Dans les trésors de tes faveurs! Notre coeur, qui pour eux t'implore, A l'ignorance est condamné; Car toujours leur main gauche ignore Ce que leur main droite a donné.

A SZŰKÖLKÖDŐ FOHÁSZA Te, kinek figyelme kiterjed, a kis veréb fészkére is, s a domb fűszálára, amelynek leghőbb vágya egy csöppnyi víz, Gondviselés, Te óvod őket, s titokban jótékony kezed garast vet a szűkölködőnek, hogy vegyen rajta kenyeret. Gazdagság az egyik kezedben - a másikban ínség vagyon, hogy kettejükből kerekedjen ki igazság és irgalom, te tarthatod csak számon, Isten, jótevőinknek ezreit - kegyeid kincséből merítsen méltó viszonzást mindegyik! Szívünk, mely értük mond imát, a tudatlanságban megmarad, mert a balkéznek tudomása nincs arról, hogy a jobb mit ad.

Alfred de Vigny
(1797-1863)

LES AMANTS DE MONTMORENCY                             I. Étaient-ils malheureux, Esprits qui le savez! Dans les trois derniers jours qu'ils s'étaient réservés? Vous les vîtes partir tous deux, l'un jeune et grave, L'autre joyeuse et jeune. Insouciante esclave, Suspendue au bras droit de son rêveur amant, Comme à l'autel un vase attaché mollement, Balancée en marchant sur sa flexible épaule Comme la harpe juive à la branche du saule; Riant, les yeux en l'air, et la main dans sa main, Elle allait, en comptant les arbres du chemin, Pour cueillir une fleur demeurait en arrière, Puis revenait à lui, courant dans la poussière, L'arrêtait par l'habit pour l'embrasser, posait Un oeillet sur sa tête, et chantait, et jasait Sur les passants nombreux, sur la riche vallée Comme un large tapis à ses pieds étalée; Beau tapis de velours chatoyant et changeant, Semé de clochers d'or et de maisons d'argent, Tout pareils aux jouets qu'aux enfants on achète Et qu'au hasard pour eux par la chambre l'on jette. Ainsi, pour lui complaire, on avait sous ses pieds Répandu des bijoux brillants, multipliés En forme de troupeaux, de village aux toits roses Ou bleus, d'arbres rangés, de fleurs sous l'onde écloses, De murs blancs, de bosquets bien noirs, de lacs bien verts Et de chênes tordus par la poitrine ouverts. Elle voyait ainsi tout préparé pour elle: Enfant, elle jouait, en marchant, toute belle, Toute blonde, amoureuse et fière; et c'est ainsi Qu'ils allèrent à pied jusqu'à Montmorency.                             II. Ils passèrent deux jours d'amour et d'harmonie, De chants et de baisers, de voix, de lèvre unie, De regards confondus, de soupirs bienheureux, Qui furent deux moments et deux siècles pour eux. La nuit on entendait leurs chants: dans la journée Leur sommeil; tant leur âme était abandonnée Aux caprices divins du désir! Leurs repas Étaient rares, distraits; ils ne les voyaient pas. Ils allaient, ils allaient au hasard et sans heures, Passant des champs aux bois, et des bois aux demeures, Se regardant toujours, laissant les airs chantés Mourir, et tout à coup restaient comme enchantés L'extase avait fini par éblouir leur âme, Comme seraient nos yeux éblouis par la flamme. Troublés, ils chancelaient, et le troisième soir, Ils étaient enivrés jusques à ne rien voir Que les feux mutuels de leurs yeux. La nature Étalait vainement sa confuse peinture Autour du front aimé, derrière les cheveux Que leurs yeux noirs voyaient tracés dans leurs yeux bleus. Ils tombèrent assis, sous des arbres; peut-être... Ou s'éteindre... Ils voyaient seulement que le jour Était pâle, et l'air doux, et le monde en amour... Un bourdonnement faible emplissait leur oreille D'une musique vague, au bruit des mers pareille. Et formant des propos tendres, légers, confus, Que tous deux entendaient, et qu'on n'entendra plus. Le vent léger disait de la voix la plus douce: "Quand l'amour m'a troublé, je gémis sous la mousse." Les mélèzes touffus s'agitaient en disant: "Secouons dans les airs le parfum séduisant Du soir, car le parfum est le secret langage Que l'amour enflammé fait sortir du feuillage." Le soleil incliné sur les monts dit encor: "Par mes flots de lumière et par mes gerbes d'or Je réponds en élans aux élans de votre âme; Pour exprimer l'amour mon langage est la flamme." Et les fleurs exhalaient de suaves odeurs, Autant que les rayons de suaves ardeurs; Et l'on eût dit des voix timides et flûtées Qui sortaient à la fois des feuilles veloutées; Et, comme un seul accord d'accents harmonieux, Tout semblait s'élever en choeur jusques aux cieux; Et ces voix s'éloignaient, en rasant les campagnes, Dans les enfoncements magiques des montagnes; Et la terre, sous eux, palpitait mollement, Comme le flot des mers ou le coeur d'un amant; Et tout ce qui vivait, par un hymne suprême, Accompagnait leurs voix qui se disaient: "Je t'aime."                             III. Or c'était pour mourir qu'ils étaient venus là. Lequel des deux enfants le premier en parla? Comment dans leurs baisers vint la mort? Quelle balle Traversa les deux coeurs d'une atteinte inégale Mais sûre? Quels adieux leurs lèvres s'unissant Laissèrent s'écouler avec l'âme et le sang? Qui le saurait? Heureux celui dont l'agonie Fut dans les bras chéris avant l'autre finie! Heureux si nul des deux ne s'est plaint de souffrir! Si nul des deux n'a dit: "Qu'on a peine à mourir!" Si nul des deux n'a fait, pour se lever et vivre, Quelque effort en fuyant celui qu'il devait suivre; Et, reniant sa mort, par le mal égaré, N'a repoussé du bras l'homicide adoré? Heureux l'homme surtout, s'il a rendu son âme, Sans avoir entendu ces angoisses de femme, Ces longs pleurs, ces sanglots, ces cris perçants et doux Qu'on apaise en ses bras ou sur ses deux genoux, Pour un chagrin; mai qui, si la mort les arrache, Font que l'on tord ses bras, qu'on blasphème, qu'on cache Dans ses mains son front pâle et son coeur plein de fiel, Et qu'on se prend du sang pour le jeter au ciel. - Mais qui saura leur fin? -                                       Sur les pauvres murailles D'une auberge où depuis on fit leurs funérailles, Auberge où pour une heure ils vinrent se poser Ployant l'aile à l'abri pour toujours reposer, Sur un vieux papier jaune, ordinaire tenture, Nous avons lu des vers d'une double écriture, Des vers de fou, sans rime et sans mesure. - Un mot Qui n'avait pas de suite était tout seul en haut; Demande sans réponse, énigme inextricable, Question sur la mort. - Trois noms, sur une table, Profondément gravés au couteau. - C'était d'eux Tout ce qui demeurait... et le récit joyeux D'une fille au bras rouge. "Ils n'avaient, disait-elle, Rien oublié." La bonne eut quelque bagatelle Qu'elle montre en suivant leurs traces, pas à pas. - Et Dieu? - Tel est le siècle, ils n'y pensèrent pas.

A MONTMORENCY-I SZERELMESEK                             I. Oly szerencsétlenek voltak, tanú az ég! Három nap volt nekik a végső menedék. Láthattátok, amint egy méla ifju jobbján szökik a zsenge, víg s enyhén hunyászkodó lány, merengő kedvese ölelve vitte el, kihez úgy tartozott, mint oltárhoz kehely, csüggött lengedezőn a formás férfivállon, mint héber hárfa szép hajlású fűzfaágon, fogták egymás kezét, úgy haladtak tovább, lajstromba vett a lány minden útszéli fát, olykor le-lemaradt virágot szedni, majd a fiú után szaladt, kis porfelhőt kavarva, s mikor beérte őt: csókot, szirmot dobott hajára s hol dalolt, hol pedig csacsogott arról, ki arra járt s a dús völgyről, amelynek füve lába elé terített drága selymet, szép volt a szőnyeg: úgy tarkállott bársonya, mint arany tornyok és ezüst házak sora - játékszerek, miket veszünk gyerekeinknek, hanyagul szórva szét szobácskáikban mindet. Tetszelgett odalenn tündöklő ékszerek gyanánt minden falu s nyájként delelgetett, kék és piros tetők intettek mindenünnen, virágok, karcsu fák, katonás rendbe gyűlten, fehér falak, sötét ligetek, zöld tavak, görnyedt s szügyig kitárt tölgyfák a domb alatt. Ő úgy érezte, hogy minden csak néki termett, szép volt, játékosan tobzódott, mint a gyermek, szőkén, szerelmesen s büszkén haladt a lány Montmerency felé kedvese oldalán.                             II. És két nap telt el így, csókos harmóniában, ajak ajakra forrt, majd dalra nyílt vidáman, üdvözült sóhajok, ölelkező szemek varázsa percet is száz évnek hitetett. Éjszaka énekük hangzott, nappal az álom játszott velük, hiszen követték mennybe-szállón a vágy szeszélyeit. Alig nehány falat volt lakomájuk - és az is elvétve csak. Ment, mendegélt a pár, amerre vitte vére, mezőkről fák közé, vadak búvóhelyére, s csak akkor haltak el igézve a dalok, mikor tekintetük összetalálkozott. Szűnt az önkívület, ha káprázott a lélek - szemünk is ezt teszi, ha tiszta lángba réved. Szédelgő s zaklatott volt már a harmadik estén a két gyerek, már szemsugaraik tüzét látták csupán. A természet hiába mutatta elnagyolt ábráját az imádva bámult homlok körül a hajtincsek megett: fekete szemsugár kékkel keveredett. Leroskadtak a fák alatt s történt, mi történt... Nem tudtak semmiről. Élvezték a verőfényt s az alkonyt is... Szivük boldogság járta át, hisz édes volt a lég, szerelmes a világ... Halk dúdolás hatolt fülükhöz, furcsa, zsongó muzsika, tengerek morajához hasonló, gyengéd és zavaros szavakká gyűlt e zaj, visszhangzott bennük, ám el is némult hamar. Így szólt a könnyü szél halkan, simogatóan: "Mikor kínzott a vágy, mohák alatt zokogtam." Sűrű vörösfenyők felől is szállt a szó: "Belőlünk csalja ki az est a csábitó illatokat, melyek lombjaink közt születnek s titkos tolmácsai az égő szerelemnek." Hullván hegyek mögé, üzent nekik a nap: "Válaszul fényemet, arany csóváimat küldöm hevem szerint a lelketek hevére - nálam a lángolás a szerelem beszéde." Ezer virág lehelt oly édes illatot, hogy a sugár tüze is édes lett legott. Félénken jött elő - miként fuvolahang szól - olykor a vallomás a bársony lombozatból, úgy tetszett: égbe száll a hangok elegye, mint egyszer csendülő akkord, kórus-zene, suhant a tájon át, végigsimítva minden erdőt, mezőt s hegyi varázs-zugolyt szelíden, a föld szemérmesen reszketett ezalatt, mint szerelmes szivek, mint hullámon a hab, és minden, ami él, himnuszt örvendve zengett, kísérve ajkukon a bűvös szót: "Szeretlek."                             III. E helyre párosan meghalni jöttek ők. És vajon melyikük beszélt erről előbb? Csókjaikban hogyan üzent a vég? Mi módon járta át szívüket kétféleképp az ólom, egyszerre oltva ki életük? Összeforrt ajkuk, mikor kiszállt lelkük s vérük kifolyt? Ki tudja? Boldog az, kinek agóniáját kedvese karjai óvó körükbe zárják! Boldog, ki jajt se hall a másiktól, hiszen egyik se mondta, hogy a halál: gyötrelem! Egyik se tette meg, hogy - felpattanva - messze szaladjon attól el, kit nincs követni mersze, és megtagadva - mint tévedést - a halált, karjából lökje el imádott gyilkosát. Boldog a férfi, ki úgy adja vissza lelkét, hogy nője jajszavát, szivettépő keservét nem hallja, mit amúgy ölbe ültetve vagy gyengéden ölelő karral csitítanak, mikor gyötrő a kín. Ám ha szoros karokból ragad ketté a vég, mindenki sírva tombol, kezébe temeti homlokát s szíve el- vakult vérvádjait az égnek hányja fel. Ki látta végüket?                          Egyedül a szegényes falú hotelszoba, hová pihenni tértek egy órácskára csak, de végül is örök álomra leltek a kopott falak között. Vers volt olvasható a méla sárgulással enyésző kárpiton, kétféle kézirással, buta kis versezet, döcögő, rímtelen. Egy szó feljebb került s parázslik odafenn, kérdés, amelyre nincs válasz, örök talány a halálról. S még a kis asztal lapjába vájva három név is virult. Ennyi maradt csupán belőlük. S egy vörös könyökű szobalány beszámolója. Ő mondta: "Nem feledkeztek ők biz' meg semmiről." Pár apróságot eltett, s így megmaradt rövid létük nehány jele. - S Isten? - Örök. De ők nem gondoltak vele.

Victor Hugo
(1802-1885)

CETTE VILLE Cette ville aux longs cris, qui profile son front gris, des toits frêles cent tourelles cloche grêle - c'est Paris.

E VÁROS Hosszu fütty fonja át füstezüst homlokát, karcsu, rőt háztetők s csengettyűk Párizsát.

Théophile Gautier
(1811-1872)

NOËL Le ciel est noir, la terre est blanche; - Cloches, carillonnez gaîment! - Jésus est né; - la Vierge penche Sur lui son visage charmant. Pas de courtines festonnées Pour préserver l'enfant du froid; Rien que les toiles d'araignées Qui pendent des poutres du toit. Il tremble sur la paille fraîche, Ce cher petit enfant Jésus, Et pour l'échauffer dans sa crèche L'âne et le boeuf soufflent dessus. La neige au chaume coud ses franges, Mais sur le toit s'ouvre le ciel Et, tout en blanc, le choeur des anges Chante aux bergers: "Noël! Noël!"

KARÁCSONY Éj van, a földet hó takarja, vidám harangok hangja szól, Jézus megszületett. Az anyja szerelmesen fölé hajol. Nincs ékes függöny, mely megóvná a hidegtől a kisdedet, csupán pókok hálója lóg rá - korhadt gerendákról fityeg. Didereg szalma-nyoszolyáján a csecsemő s nem alszik el, melengeti ökör és bárány: jászlába hő párát lehel. A hó kirojtozza az almot, de a tető mennyboltra nyit, s a pásztoroknak égi hangok zengik: "Itt a Karácsony! Itt!"

Eugène Pottier
(1816-1887)

LA TERREUR BLANCHE      Messieurs les conservateurs,      Vous le grand parti de l'Ordre,      Procédons, plus de lenteurs!      L'hydre peut encor nous mordre. On a pris Paris et huit jours durant Par la mitrailleuse on sut faire grand, Taper dans le tas, c'était à se tordre, Mais fallait finir comme on commença.      Fusillez-moi ça!      Fusillez-moi ça! Pour l'amour de Dieu, fusillez-moi ça!      Dans les premiers jours d'exploits      On n'a pas manqué de touche;      Quand on relit le Gaulois,      L'eau vous en vient à la bouche. Parlez-moi des gens comme Galliffet: Avec la canaille il va droit au fait, Mais l'esprit public d'un rien s'effarouche, Bref, dans les pontons on les entassa...      Fusillez-moi ça!      Fusillez-moi ça! Pour l'amour de Dieu, fusillez-moi ça!      Dès qu'on juge c'est gâché,      On tombe dans le vulgaire,      Ils sont en papier mâché     Vos fameux conseils de guerre! Pourquoi les Gaveaux, les Boisdenemets Vous embarquez-vous dans les si, les mais? La peine de mort! encor ce n'est guère, Mais pas de Cayenne ou de Lambessa.      Fusillez-moi ça!      Fusillez-moi ça! Pour l'amour de Dieu, fusillez-moi ça!      Quels lâches, que ces meneurs,      Ils ont gagné la frontière.      C'étaient tous des souteneurs      Et des rôdeurs de barrière, Des joueurs de vielle et des vidangeurs. Que d'argent trouvé sur ces égorgeurs! C'est vingt millions qu'emportait Millière, Enfin Delescluze était un forçat.      Fusillez-moi ça!      Fusillez-moi ça! Pour l'amour de Dieu, fusillez-moi ça!      Quoi! Rochefort qui traita,      Dans ses immondes sornettes,      Un illustre homme d'État      De vieux serpent à lunettes. L'homme à la Lanterne, un esprit cassant, Marquis journaliste et buveur de sang, Quoi, vous le tenez dans vos mains honnêtes, Ce petit monsieur qui nous agaça.      Fusillez-moi ça!      Fusillez-moi ça! Pour l'amour de Dieu, fusillez-moi ça!      Les petits sont pétroleurs      Dans le ventre de leur mère;      Pour supprimer ces voleurs     Nul moyen n'est trop sommaire. Exemple: à Montmartre, un mâle étant mort, La femelle en pleurs s'élance et nous mord; Bien qu'elle fût pleine, on prit la commère: A faire coup double, elle nous força.      Fusillez-moi ça!      Fusillez-moi ça! Pour l'amour de Dieu, fusillez-moi ça!

A FEHÉRTERROR      Jó konzervatív urak,      hatalmas pártja a Rendnek,      rajta, fürgébben! A vad      ölelésű polip kerget. Levertük Párizst, nyolc napba se telt, gépfegyverünk, mondhatni, remekelt, nekimentünk - de szép volt! - a tömegnek. A vég olyan lesz, mint a kezdetek...      Rajta, lőjetek!      Rajta, lőjetek! Isten nevében, rajta, lőjetek!      Hajh, dicső első napok!      Mennyi vér, mennyi találat!      A Gaulois-t olvasod      s szádban összefut a nyálad... Oly embert, mint Galliffet, még ki látott? A rongyosokkal nem kukoricázott, s - a közkedély bár morgott, mint az állat - a rab-gályán mind messze evezett...      Rajta, lőjetek!      Rajta, lőjetek! Isten nevében, rajta, lőjetek!      Ítélkezni mi dolog?      Bíbelődjön vele más már?      Nincsen hiábavalóbb      a híres haditanácsnál! Miért, hogy Gaveau, Boisdenemet leggyakoribb szava a "ha", a "de"? Miért nem több, kire kirótt halál vár? S Cayenne, Lambessa miért üresek?      Rajta, lőjetek!      Rajta, lőjetek! Isten nevében, rajta, lőjetek!      Gyáva főkolomposok,      idegenbe elfutottak,      koldusok, bujtogatók,      rongy, csavargó népség voltak. Vécépucolók, ócska verklisek, mi kincs volt náluk; milyen pénz-tömeg! Milliére hozott számos milliókat s Delescluze rab volt, kezén kötelek...      Rajta, lőjetek!      Rajta, lőjetek! Isten nevében, rajta, lőjetek!      Mit? Rochefort, ki élveteg      oktalan kedéllyel egy vén      államférfit bőszitett      vaksi kobrának nevezvén, az éles-eszű Lámpás-ember, ó a szerkesztő-márki, a vérivó, hogy lehet foglyod, ó becsületes nép? Hisz minket annyiszor megcsipkedett...      Rajta, lőjetek!      Rajta, lőjetek! Isten nevében, rajta, lőjetek!      Még a kisded is konok,      anyja méhében gazember,      irtani e fajzatot      sohasem elég a fegyver. A Montmartre-on egy férfi elesett, asszonya sírt, majdnem nekünk esett. Elkaptuk, hasában "áldott teherrel". Szegényre kétszer nyitottunk tüzet...      Rajta, lőjetek!      Rajta, lőjetek! Isten nevében, rajta, lőjetek!

Jules Vallès
(1832-1885)

VINGT-HUIT MAI Vingt-hui mai:                        La bataille allait être finie. Les canons éreintés hurlaient notre agonie. Mais il restait encor quelque part, par là-bas, Un drapeau qui saignait sur des pavés en tas. J'allai de ce côté, chancelant, las de vivre... Les autres étaient morts - personne pour me suivre! Je râlais, épuisé par la lutte en fureur Noir de crasse et de poudre et saoulé de douleur. La rue où je passais était calme et déserte; Même quelques pavés avaient la barbe verte, Un bout de treille en fleur s'étirait contre un mur; Là-haut un soleil cru flambait dans un ciel dur, Que les boulets rayaient comme des hirondelles. L'incendie étalait l'or rouge de ses ailes! Entre la terre chaude et le ciel aveuglant Le vaincu s'arrêta pâle, las et sanglant... A quoi pensa-t-il donc? - J'ai perdu la mémoire Le souvenir s'éteint dans la nuit de l'histoire; Mais tandis qu'il était ainsi seul et debout, Le yeux vers l'horizon, le coeur je ne sais où, Les doigts tachés de rouge et la tête livide, Avec des airs de fou serrant son fusil vide, Un bruit se fit entendre en ce calme profond Que coupait seulement les hoquets du canon. Et machinalement je relevai la tête... Je vis sur un balcon, accoudée et coquette, Une femme aux cheveux dorés, aux grands yeux bleus. La femme et le vaincu se fixèrent tous deux, Elle avait un peignoir avec des noeuds groseille Et portait, en cocarde, un oeillet sur l'oreille... Ce ne fut qu'un rayon, une flamme, un éclair! J'entendis une voix qui déchirait l'air clair, Et je n'eus que le temps de tourner la muraille Feu!... cria-t-on. - C'étaient les soldats de Versailles. J'ai toujours dans les yeux l'éclair de cet oeil bleu, Je revois ce peignoir enrubanné de feu, Dans l'air chargé de mort cette allure de fête, Cette coquetterie au fort de la tempête, Et je mêle toujours quand je deviens songeur, L'odeur de notre poudre à l'odeur de sa fleur.

MÁJUS HUSZONNYOLC Május huszonnyolc.                             Már a harc csitult, a fáradt, vén ágyúk öblösen bőgték agóniánkat, de még lengve tüzelt az utcakő-hegyen egy zászló, lángszinű, megtépve, véresen. Elindultam oda, bicegve, meggyötörten, elhullt a többi mind - senki sem járt köröttem, oly ádáz volt a harc, lankadt voltam, beteg, részegített a kín, a por beszennyezett. Csak léptem kopogott, meg-megtörte a csöndet, zöld moh-szakálla volt némelyik utcakőnek, virágzón egy falon szőlőlugas virult, a mord égen a nap vad lángolásra gyúlt. Fönn kartácsrepeszek röpködtek, mint a fecskék, szárnyuk rőt aranyát tüzek kiterjesztették, parázsló, forró föld s vakító ég között a legyőzött megállt, fehér volt s meggyötört. Mire gondolt vajon? Nem tudhatom. Az élmény s emlék fénye kihúny az idő éje mélyén... Ott állt, magányosan - merev szeme a tág horizontra szegült, szíve is messze járt, ökle vörösbe-vont, csak állt halottfehéren, nézése eszelős, üres fegyver kezében - s neszt hallott, kicsi neszt, a csöndben furcsa zajt, melyet csak pár löveg dörrenése zavart. És akkor hirtelen fejemet fölemeltem, lángvörös hajú nő jelent meg, ím, felettem, fönn állt egy balkonon, kacéran kihajolt, a legyőzött s a nő nem moccant, szót se szólt. Ribizkés pongyolát viselt, haján meg árva, piros szegfű virult, mint vérszinű kokárda, egy sugár volt csupán, egy láng, egy villanás... S hang csattant hirtelen, mint puskadurranás, alig jutott időm egy fal mögé beállni... Tűz! - hallatszott. Megjöttek Versailles vad katonái. ...És mindig látom én a kék szem sugarát, a tűztől ékitett, pirosló pongyolát, halállal mérgezett tavaszban azt a flörtöt, bájos kacérkodást, míg a vihar dühöngött. S álmomban úgy kísért: összefonódva ma a puskaporszag és a szegfű illata.

Guillaume Apollinaire
(1880-1918)

LE PONT MIRABEAU Sous le pont Mirabeau coule la Seine       Et nos amours    Faut-il qu'il m'en souvienne La joie venait toujours après la peine       Vienne la nuit sonne l'heure       Les jours s'en vont je demeure Les mains dans les mains restons face à face       Tandis que sous    Le pont de nos bras passe Des éternels regards l'onde si lasse       Vienne la nuit sonne l'heure       Les jours s'en vont je demeure L'amour s'en va comme cette eau courante       L'amour s'en va    Comme la vie est lente Et comme l'Espérance est violente       Vienne la nuit sonne l'heure       Les jours s'en vont je demeure Passent les jours et passent les semaines       Ni temps passé    Ni les amours reviennent Sous le pont Mirabeau coule la Seine       Vienne la nuit sonne l'heure       Les jours s'en vont je demeure

A MIRABEAU-HÍD A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna       S szerelmeink    Emléke azt sugallja Hogy az öröm csupán a kín jutalma       Szállj le éj az óra üssön       Száll a perc de én nem űzöm Kéz-kézben és egymással szemben álltunk       Híd-karjaink    Alatt a vízre láttunk Mely az örökös bámulókra ráúnt       Szállj le éj az óra üssön       Száll a perc de én nem űzöm A múló vágy az árral tovafolyna       A múló vágy    S az élet ó mi lomha És a Reménység is milyen konok ma       Szállj le éj az óra üssön       Száll a perc de én nem űzöm Fogynak a napok hetek elsuhanva       Nincs mi időt    S szerelmet visszaadna A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna       Szállj le éj az óra üssön       Száll a perc de én nem űzöm

L'ADIEU J'ai cueilli ce brin de bruyère L'automne est morte souviens-t'en Nous ne nous verrons plus sur terre Odeur du temps brin de bruyère Et souviens-toi que je t'attends

BÚCSÚ Egy avarfűszálat letépek Az ősz meghalt hidd el nekem Nem látsz e földön s én se téged Avarfüvek illatos évek S hidd el hogy várlak szüntelen

HÔTELS La chambre est veuve Chacun pour soi Présence neuve On paye au mois Le patron doute Payera-t-on Je tourne en route Comme un toton Le bruit des fiacres Mon voisin laid Qui fume un âcre Tabac anglais O La Vallière Qui boite et rit De mes prières Table de nuit Et tous ensemble Dans cet hôtel Savons la langue Comme à Babel Fermons nos portes A double tour Chacun apporte Son seul amour

SZÁLLODÁK Özvegy a kvártély S nagyon sivár Az uzsorás bér Havonta jár Gazdánk hitelt nem Ad már nekünk Csavarmenetben Tekeredünk Bérkocsi-zajra Szomszéd neszez Angol szivarja Nem kellemes Éjjeliszekrény La Vallière Imámon ferdén Kacagni mer És mindahányan Kik itt lakunk Bábel tornyában Karattyolunk Ajtajainkon Dupla a pánt Belopja titkon Ki-ki a lányt

Paul Géraldy
(1885-1983)

QUARANTE ANS Quarante ans: la maturité! Plus de force, moins de santé. Plus d'allure, moins de beauté. Plus de hauteur, moins de fierté. Moins d'appétits, plus d'exigences. Moins d'élan, plus de volonté. Moins de foi, plus d'autorité. Moins de coeur, plus d'humanité. Plus de vertu, moins d'innocence. Et quelque bien à quoi l'on pense, plus de prix et moins d'importance... Noire lumière de l'Été!

NEGYVEN ÉV Negyven év - az már érettség! Több erő - kisebb egészség. Több allűr - kevesebb szépség. Nagy dölyf - kis önérzetesség. Kis étvágy - nagy igényesség. Kis iram - nagy eltökéltség. Kis hit - nagy tekintélyesség. Kevesebb szív - több emberség. Több erény - kisebb tisztesség. S bárki bárhogy vélekedjék: több bér - kisebb jelentőség... Nyári, tündöklő sötétség!

FIN TISSERAND Fin tisserand qu'un rythme égal et sage entraîne, dont la tâche et le temps suivent le mème cours, puissé-je comme toi toujours mesurer mon oeuvre à ma peine et, comme ta trame à ta chaîne, unir mon poème à mes jours!

ÜGYES TAKÁCS Ügyes takács, serény kezed ütemre moccan, ritmusodat a cél s az idő szabja meg, tanítsd meg mesterségedet, hogy munkámat bölcsen beosszam és - mint vetélőd - összefonjam napjaimmal verseimet.

QUAND CESSERONT VOS TRAITS... Quand cesseront vos traits de la prendre pour cible, ce coeur que vous fites sensible et dont vous n'avez pas pitié, Seigneur? Ah! sauvez-nous de l'amour impossible et de la déserte amitié!

NYILAIDAT, URAM... Nyilaidat, Uram, mikor szűnsz meg szivemre zúdítani? Oly árva, gyenge - nincs benned semmi irgalom? Sivár és képtelen barátság s szerelem ne gyötörje többé ily nagyon!

PASSÉ Tu m'étouffes! Place! Assez! Je suis fait de toi, je sais. Il n'est pas en moi, Passé, Passé fade, de place où tu n'aies posé ton baiser ou ta griffade. C'est toi qui m'as animé, nourri, formé, déformé, Passé tendre. Rien ne peut plus à présent de ma chair ni de mon sang te déprendre. Je suis ton terme et ton séjour... Soit! Habite-moi. Mets à jour, dans les cryptes de ma mémoire, tes tables et tes répertoires. Fais le compte de mes victoires, l'inventaire de mes amours! Travaille bien, vieil archiviste! Tes catalogues et tes listes, engrave-les dans mon coeur triste! Même, pour qu'à tes radotages je me laisse mieux prendre encor, triche, rajuste l'image, époussette, poudre d'or, farde la vieille aventure, maquille, repeinturlure, la figure et le décor! Insiste, reviens, rabâche! Poursuis ta macabre tâche d'étiqueteur, d'embaumeur... Mais poursuis-la du moins dans l'ombre! Toi, ta poussière et tes décombres, je vous consigne dans mon coeur. Restes-y! Je ne veux plus voir autour de moi rien qui t'évoque. Je débarrasse mes tiroirs de ton masque et de ta défroque. Je déchire tous les portraits et je brûle toutes les lettres. Je t'exhume de mes coffrets et secoue ta cendre au vent frais de mes fenêtres! Je te jette. Je te bannis. Je te débusque de tes nids, de tes cachettes. Je veux tendre aux dieux inconnus des murs lisses, des rayons nus, des tables nettes! Même vous que j'ai tant aimés, amis parfaits et périmés, tristes livres, allez! ne m'accompagnez plus! C'est m'écoeurer que m'avoir plu. Poèmes, je vous ai trop lus. Je me délivre! Et que si mon coeur surchargé, trop faible pour se dégager, reste écrasé sous ses bagages, moi du moins, détaché, léger, sans nom, sans âge, libre, lavé du Souvenir et nu dans mes chambres désertes, ivre de t'appartenir, je puisse vers toi bondir, Avenir, les mains ouvertes!

MÚLT Még megfojtasz! Hagyj! Elég! Múlt, beteltem veled épp. Unlak már, hisz bélyegét csókjaidnak egyre hordom s rajtam ég nyoma még a karmaidnak. Felneveltél engemet, formált, torzított kezed, mint anyám rég. Húsom, vérem vagy nekem, nem szakadhatsz el sosem, bármi vár még. Véged s kezdeted vagyok - tölts be hát. Pakold a sok jegyzetet, tablót eszemnek tárába, hogy ne feledjek. Minden győzelmet, szerelmet felsoroljon lajstromod! Dolgozz, öreg levéltáros, nem lehet listád hiányos - bús szivemnek ennyit áldozz! Áltasson a fecsegésed, lelkem káprázatra kész, ámítsd, retusáld a képet, rongyoddal töröld le és szórj aranyport sok kalandra, hogy magát szebbnek mutassa az alak, s a díszités! Jöjj, serénykedj és csacsogj csak! Szortírozzad, balzsamozzad azt, amit kell, rendesen! És ne munkálkodj sötétben, szívem lásson tiszta fényben s számba mindent úgy vegyen. Ott maradj! Nem állhatom azt, ki folyton megidézget, maskarádat kidobom, limlomodra rá se nézek. Széttépem a képeket, nem menekszik egy levél sem, exhumállak rekeszek hantjaiból s elpereg hamvad a szélben. Eltaszítlak végre. Menj! Fészkedet is felverem - nem véd a rejtek. S tiszta lappal hódolok én a meg nem álmodott új isteneknek. Oly nagyon szerettelek, mint a kedvenc könyvemet - s most sutba doblak. Menj! Ne kísérj! Háborog gyomrom, ha rád gondolok, vers vagy, agyonolvasott - szabadulnom hagyj! Szívem szédeleg nagyon, összeroskad, hisz agyon- nyomja múltja terhe, ámde mégis szárnyalón, újjászületve, emlékektől mentve jő, s bár magánya nő a korral: öröme is egyre nő, mert feléd repeshet ő, ó Jövő, kitárt karokkal!

SUR LE PIÉDOUCHE DU PETIT FAUNE DE MON JARDIN Souffle! Il fait si bleu, mon cher hôte, sur ces brouillards de ton esprit! Rouge au seuil de ta maison haute, ne vois-tu pas comme je ris? Le bonheur est-il si fragile et si fugace en vérité qu'il ne se puisse acclimater qu'au coeur d'un petit dieu d'argile?

KERTEM FAUN-SZOBROCSKÁJÁNAK TALAPZATÁN Fújd, kedves vendégem! A kék menny ragyog köd-szellemed felett. Magas házadnak küszöbén fenn vöröslesz - én meg nevetek. A boldogság ilyen törékeny s ilyen gyorsan illan tovább? Apró agyagisten szivében találja meg csak otthonát?

---

Megjegyzés: Hozzád tartozom címmel 1997-ben jelent meg a General Press Kiadó gondozásában Paul Géraldy időskori verseskötete, amelynek eredeti címe Vous et moi (Ti és én) volt. Én fordítottam magyarra. Franciaországban 1960-ban jelent meg, mintegy alkonyi visszfényeként a Toi et moi című századeleji Géraldy-kötetnek, amely nálunk - Te meg én címmel - 1913-ban látott napvilágot, Kosztolányi Dezső fordításában.

A General Press Kiadó "Szép versek, szép köntösben" című impozáns sorozatában kötött a terjedelem, ezért a Ti és én néhány darabja kimaradt a magyar kiadásból. Egészüljön ki itt.

---

Louis Aragon
(1897-1982)

DU POÈTE À SON PARTI Mon parti m'a rendu mes yeux et ma mémoire Je ne savais plus rien de ce qu'un enfant sait Que mon sang fût si rouge et mon coeur fût français Je savais seulement que la nuit était noire Mon parti m'a rendu mes yeux et ma mémoire Mon parti m'a rendu le sens de l'épopée Je vois Jeanne filer Roland sonne le cor C'est le temps des héros qui renaît au Vercors Les plus simples des mots font le bruit des épées Mon parti m'a rendu le sens de l'épopée Mon parti m'a rendu les couleurs de la France Mon parti mon parti merci de tes leçons Et depuis ce temps-là tout me vient en chansons La colère et l'amour la joie et la souffrance Mon parti m'a rendu les couleurs de la France

PÁRTJÁHOZ A KÖLTŐ Pártomnak köszönöm szemem s eszmélkedésem Azt tudtam én csupán amit minden kölyök Hogy szívem francia s hogy vérem színe rőt Meg azt is hogy az éj fekete mint az ében Pártomnak köszönöm szemem s eszmélkedésem Pártomnak köszönöm hogy époszok üzennek Látom Johanna sző Roland kürtjébe fúj A Vercors-on vitéz korok emléke gyúl Mitől a tiszta szó kardnál is élesebb lett Pártomnak köszönöm hogy époszok üzennek Pártomnak köszönöm hogy színes lett az ország Pártom pártom ama leckéd életre szól Amelytől fogva dal fogan bennem mikor Haragszom szeretek örülök vagy ha gond rág Pártomnak köszönöm hogy színes lett az ország

ELSA Suffit-il donc que tu paraisses De l'air que te fait rattachant Tes cheveux ce geste touchant Que je renaisse et reconnaisse Un monde habité par le chant Elsa, mon amour, ma jeunesse. O forte et douce comme un vin Pareil au soleil des fenêtres Tu me rends la carasse d'être Tu me rends la soif et la faim De vivre encore et de connaître Notre histoire jusqu'à la fin. C'est miracle que d'être ensemble Que la lumière sur ta joue Qu'autour de toi le vent se joue Toujours si je te vois je tremble. Comme à son premier rendez-vous Un jeune homme qui me ressemble. Pour la première fois ta bouche Pour la première fois ta voix D'une aile à la cime des bois L'arbre frémit jusqu'à la souche C'est toujours la première fois Quand ta robe en passant me touche. Ma vie en vérité commence Le jour que je t'ai rencontrée Toi dont les bras ont su barrer Sa route atroce à ma démence. Et qui m'a montré la contrée Que la bonté seule ensemence. Tu vins au coeur du désarroi Pour chasser les mauvaises fièvres Et j'ai flambé comme un genièvre A la Noël entre tes doigts, Je suis né vraiment de ta lèvre Ma vie est à partir de toi. Suffit-il donc que tu paraisses De l'air que tu fais rattachant Tes cheveux ce geste touchant. Que je renaisse et reconnaisse Un monde habité par le chant Elsa, mon amour, ma jeunesse!

ELZA Elég csupán egy csöppnyi lábnyom lépted nyomán s egy mozdulat (amivel feltűzöd hajad): s máris követlek, puszta tájon dalt szórva szét, mint magvakat - Elza, szerelmem, ifjuságom! Zamatos vagy, mint drága fajbor, s szép, mintha rámán fény remeg, tőled kapom az életet, amelynek szomjusága hajszol megtudni, hogy utam veled rosszul végződik-é avagy jól? Már nélküled nevem se tudnám, átfénylik arcod a borún, a szél ölelni meg nem un, megremegek, ha jössz az utcán, akár az első randevún egy ifjú, ki hasonlított rám... Először ajkad, majd finom, lágy hangod igézte lelkemet. S ahogy tövig beleremeg a fa, ha szárny érinti lombját: úgy üt, ha érint elmenet ruhámhoz-lebbenőn a szoknyád. Igazán attól fogva élek, amióta Te vagy nekem, megannyi őrültségemen átmentett biztos ölelésed. S otthonommá lett, kedvesem, jóságtól zöldelő vidéked. Dolgaim elrendezve szépen elűzted a hideglelést, ujjaid közt kigyúltam és - akár fénylő fenyőfa - égtem. A csókod volt a születés, veled kezdődik létezésem. Elég csupán egy csöppnyi lábnyom lépted nyomán s egy mozdulat (amivel feltűzöd hajad): s máris követlek, puszta tájon dalt szórva szét, mint magvakat - Elza, szerelmem, ifjuságom!

Robert Desnos
(1900-1945)

CHANT POUR LA BELLE SAISON Rien ne ressemble plus à l'inspiration Que l'ivresse d'une matinée de printemps. Que le désir d'une femme. Ne plus être soi, être chacun. Poser ses pieds sur terre avec agilité. Savourer l'air qu'on respire. Je chante ce soir non ce que nous devons combattre Mais ce que nous devons défendre. Les plaisirs de la vie. Le vin qu'on boit avec des camarades. L'amour. Le feu en hiver. La rivière fraîche en été. La viande et la pain de chaque repas. Le refrain que l'on chante en marchant sur la route. Le lit où l'on dort. Le sommeil, sans réveils en sursaut, sans angoisse du lendemain. Le loisir. La liberté de changer de ciel. Le sentiment de la dignité et beaucoup d'autres choses Dont on ose refuser la possession aux hommes. J'aime et je chante le printemps fleuri. J'aime et je chante l'été avec ses fruits. J'aime et je chante la joie de vivre. J'aime et je chante le printemps. J'aime et je chante l'été, saison dans laquelle je suis né.

ÉNEK A SZÉPSÉG ÉVSZAKÁÉRT Nincsen ahhoz hasonló ihletés, mint egy tavaszi reggel mámora vagy vágy, mit asszony ébreszt. Lenni, mint annyi más - s már nem magunkként. Mozdulni kész lábbal illetni földet. Ízlelve szívni tiszta levegőt. Nem éneklek ma este én a harcról. Csak arról, ami védekezni sarkall. Az élet gyönyöréről. A borról, mit barátokkal iszunk meg. A vágyról. Tűzről a télben. Hűs folyóról a nyárban. Kenyérről, húsról minden étkezésnél. A refrénről, mit úton menve zengünk. Az ágyról, melyben alszunk. A reggelről, amelyen nem riadva ébredünk, holnapoktól rettegően. A ráérő időről. Kedvére változó mennyboltozatról. A méltóságérzetről s más egyébről, amely mer birtoklást tiltani az embereknek. Dalolva áldom díszét a tavasznak. Dalolva áldom gyümölcsét a nyárnak. Dalolva áldom örömét a létnek. Dalolva áldom a tavaszt, s leginkább a nyáridőt, az évszakot, amelyben születtem.

Jacques Prévert
(1900-1977)

LES FEUILLES MORTES Oh! je voudrais tant que tu te souviennes des jours heureux où nous étions amis, en ce temps-là la vie était plus belle et le soleil plus brûlant qu'aujourd'hui. Les feuilles mortes se ramassent à la pelle, tu vois, je n'ai pas oublié... Les feuilles mortes se ramassent à la pelle, les souvenirs et les regrets aussi. Et le vent du Nord les emporte dans la nuit froide de l'oubli. Tu vois, je n'ai pas oublié la chanson que tu me chantais. C'est une chanson qui nous ressemble, toi qui m'aimais et je t'aimais. Et nous vivions tous deux ensemble toi qui m'aimais moi qui t'aimais. Mais la vie sépare ceux qui s'aiment tout doucement sans faire de bruit. Et la mer efface sur le sable les pas des amants désunis.

HALOTT LEVELEK Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt, az az idő, mi csak tiéd s enyém, ó, sokkalta szebb volt az életünk, és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény. Kupacban áll a sok hol falevél - a tűnt nyarak emléke int, kupacban áll már a sok holt levél, mint könnyeink és örömeink. És az őszi szél elhordja mind, hol feledésnek éje vár, de lásd, tudom még szó szerint azt a dalt, mi oly messze már... E dal miénk, hozzánk hasonló, tiéd e dal s enyém, szivem, nincs két sziv még oly egybehangzó, mint szíved és az én szivem. Csendben válnak el, egy szót se szólva, kiket az élet űz tovább, és az ár, a tengerár lemossa a tűnt szeretők lábnyomát.

Hétköznapi istenhozzád. Versek 1979-1981
Magvető Könyvkiadó, 1982

Baranyi Ferenc: Szerelem és háború. Adaptációk a világirodalomból (Versek). Zrínyi Katonai Kiadó, 1983

Baranyi Ferenc: Europarnasszus. Válogatott műfordítások
Előszó: Madarász Imre. K.u.K. Könyvkiadó, 2001. Kétnyelvű kiadás
(Olasz, francia, német, angol, orosz, szlovák, spanyol, román költők versei eredeti nyelven és magyarul, és részletek a készülő Isteni Színjáték-fordításból.)

Ó, jössz-e már? Szerelmes versek a világ minden tájáról
Válogatta, az előszót írta és fordította: Baranyi Ferenc
K.u.K. Könyvkiadó, 2001

Viviane Villamont: Nem akarok belehalni a szerelembe
Regény. (Je ne veux pas mourir d'amour)
Fordította: Baranyi Ferenc. K.u.K. Kiadó, 1993

Charles d'Orléans: Dalok, rondók, balladák
Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc
Felfedezett Klasszikusok 7. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994

André Chénier válogatott versei
Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc
Illusztrációk: eredeti francia kártyalapok 1792-ből
K.u.K. Kiadó, 1994

Alfred de Lamartine: Búcsú a tengertől. Válogatott költemények
Összeállította, az előszót és a jegyzeteket írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc
Felfedezett Klasszikusok 8. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994

Voltaire válogatott versei
Válogatta, az előszót írta és a jegyzeteket készítette: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc. Metál Könyvek
Mikszáth Kiadó, Horpács, 1994

Jules Verne: Párizs a XX. században
Regény. - Paris au XX^e siècle.
Az előszót írta és a szöveget gondozta: Piero Gondolo Della Riva
Fordította: Baranyi Ferenc. K.u.K. Kiadó, 1995

Ilka Nobs-Süpek: Utolsó könnyeim. Versek 1994-1996
Mes dernières larmes. Poesies 1994-1996.
Fordította: Baranyi Ferenc. Z-füzetek/75, 1996. Kétnyelvű kiadás

Paul Géraldy: Hozzád tartozom. Versek
Válogatta és az előszó írta: Baranyi Ferenc
Fordította: Baranyi Ferenc
Szép versek, szép köntösben. General Press Kiadó, 1997

Alfred de Vigny: A farkas halála. Válogatott költemények
La mort du loup. Poèmes choisis.
Válogatta és az utószót írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc
Eötvös klasszikusok 24. Oktatási segédanyag
Eötvös József Könyvkiadó, 1999. Kétnyelvű kiadás

Száz szerelmes sóhaj. Három évezred európai költészetéből
Válogatta és az előszót írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc. K.u.K. Kiadó, 1996, 1998 és 2001

Egyetlen verseink. Költőtársszerzők
Válogatta és az előszót írta: Somos Béla
A költők közt: Baranyi Ferenc. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997

Ó édes kéj! Francia szerelmes versek
Válogatta és az előszót írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc
Szép versek, szép köntösben. General Press Kiadó, 1997

Mondd, hogy szeretsz!
Szerelmes költőpárok, visszacsókolt múzsák (Versek)
Válogatta és az előszót írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc
K.u.K. Könyvkiadó, 1998 és 1999

Trubadúrok és trouvèrek. Az udvari szerelem költészete
Összeállította, válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta:
Szabics Imre
A versek fordítói közt: Baranyi Ferenc
Eötvös klasszikusok 15., Oktatási segédanyag
Eötvös József Könyvkiadó, 1998

Francia költők antológiája
A kötetet válogatta és az életrajzi jegyzeteket írta: Szabics Imre (IX-XVII. sz.), Karafiáth Judit (XVIII-XX. sz.) Az összekötő szöveget Szabics Imre írta
A fordítók közt: Baranyi Ferenc. Magyar Könyvklub, 1999

Maradj velem. Versek halhatatlan szerelmesekről
Válogatta és az előszót írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc. K.u.K. Könyvkiadó, 1999

Őrizem a szemed
Versek szerelmes pillantásokról, bűvölő tekintetekről
Válogatta és az előszót írta: Baranyi Ferenc
A fordítók közt: Baranyi Ferenc. K.u.K. Kiadó, 2000

Baranyi Ferenc: Operaszövegek. Szavakkal a zene szolgálatában
Metál Könyvek. Mikszáth Kiadói, Horpács, 1995
(Zenetörténeti könyv, Baranyi Ferenc verseivel és operalibrettó-fordításával, részben kotta. Részletek: Bizet: Gyöngyhalászok című operájából. M. Carré és E. Cormon szövegkönyve, Baranyi Ferenc fordításában.)

Hans Habe: A Primadonna. Fordította: Villányi György
Az operarészletek fordítói közt: Baranyi Ferenc. K.u.K. Kiadó, 2001
(Részletek: Verdi: Szicíliai vecsernye című operájából. E. Scribe és C. Duveyrier szövegkönyve, Baranyi Ferenc fordításában.)

Baranyi Ferenc francia sanzonokat és operaáriákat is fordított, melyek szerepeltek rádióban, TV-ben és hanghordozókon

Operalibrettó-fordításai között francia művek is szerepelnek:

Gounod: A galamb című operáját a TV Zenés Színház mutatta be

Bizet: Gyöngyhalászok és Carmen című opera szövegkönyvének fordítása

(Az utóbbiak megjelenés előtt, az Eötvös József Könyvkiadó Kétnyelvű operaszövegkönyvek sorozatában.)

Összeállította: Snéden Norina

Anga Mária: Hajnalt terítek ágyamon (versek)

Balla László: Lali az oroszlánbarlangban (regény)

Banos János: Fekete sebek (versek)

Baumholczer Tamás: Statiszták, filmek, forgatások (Egy statisztaszervező eml.)

Baumholczer Tamás: Leánykérés a zártosztályon (novellák)

Baumholczer Tamás: Macskajaj (novellák)

Bodnár Erzsébet: Oroszország a 18-19. században (tanulmányok)

Czegő Zoltán: Hetednap után (versek)

Czegő Zoltán: Unokás zsoltárok (esszék)

Csoóri Sándor: Így lásson, aki látni akar (Válogatott versek magyar-olasz nyelven, Sztanó László fordításában)

Gángoly Attila-Novák Valentin: Zsír Balázs (pikareszk regény)

Gera Pál: Állatkerti történetek

Györffy László: Honi látószög (Helyzetjelentések Magyarországról)

B. Horváth István: Kicsiknek, nagyobbaknak, még nagyobbaknak (versek)

Jankowska Radoslawa: Kard, test, toll (versek)

Jánosi András: Az utolsó ticket (regény a szerző rajzaival)

Kaiser László: Dr. Hársing Lajos (életinterjú)

Kaiser László: Magyar Ferenc (életinterjú)

Kaiser László-Jánosi András: Üdvözlet a vándornak (verses-grafikai album)

Kassai Franciska: Sírdogál a szépség (versek)

Kolozsvári Papp László: Kleotéra története (novellák)

Kósa Márton: Adj a légynek egy esélyt! (novellák)

Machiavelli öröksége. Szerk.: Madarász Imre (tanulmányok)

Madarász Imre: Az érzékek irodalma. Erotográfia és pornográfia az olasz irodalomban (tanulmányok)

Madarász Imre: "Kik hallgatjátok szerteszét dalokban..." Olasz klasszikusok - mai olvasók (tanulmányok)

Madarász Imre: "Költők legmagasabbja". (Dante tanulmányok)

Madarász Imre: Letérés. Történet a múlt évezredből (regény)

Madarász Imre: "Örök megújhodások". Születés, újjászületés, feltámadás az olasz irodalomban (tanulmányok)

Madarász Imre: Századok, könyvek, lapok (Magyar és világirodalmi tanulm.)

Major János: Hazatérés (versek)

Martin József: Március idusától az aradi Golgotáig (Lapozgató az 1848-49-es forradalom és szabadságharc sajtójából)

Mátyás István: Csillag dalok (versek)

Milley Tóth Ferenc: A karmester vár (versek)

Nagy Gábor: Nem is tudom... Műemlékvédelmi és más írások

Nemeskürty István: Elérhetetlen, tündér csalfa cél : Vörösmarty tündérjátéka, a Csongor és Tünde (tanulmány)

Paládi Zsolt: Szakszerű felszabadítás (novellák)

Pető Kovács Júlia: Anya, mesélj! (gyermekversek)

Pető Kovács Júlia: Szépen nézz rám, Uram Isten! (versek)

Pintér Gábor: Eltévedt csillag (versek)

Rakos Miklós: A magyar hegedűjáték az európai zenekultúrában (tan.)

Reményik László: Életbajnokok (interjúk)

Rózsa Pál: Üdvözlet a vándornak. Dalok Kaiser László verseire

Rózsa Pál: Kantáta Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékére

J. Suba Ágoston: Az én 70 évem 1930-2000

Solymár József: Mátyás, a sosemvolt királyfi (ifjúsági regény)

Szappanos Gábor: Apokrif történetek. Novellák egy hétre

Szappanos Gábor: Szárazbabódi dekameron (elbeszélések)

Szervác József: Aszály előtt. Átdolgozás (versek)

Szervác József: Végnapjaim története ... és más egyéb furcsalmak

Dr. Szilágyi Vilmos: Szexuális életünk dilemmái

Temesi Ferenc: Gabo meg a halál (kisprózák, tárcák, tárcanovellák, publicisztika)

Török András István: Történelem és igaz szó (22 beszélgetés)

Tusnády László: Kortársunk, Kossuth Lajos (tanulmányok)

Zoltán Péter: Boszorkánytánc vásznon, ecsettel (novellák)

A könyvek megrendelhetők a kiadónál:
1137 Budapest, Radnóti M. u. 11.
Telefon: 340-0859, fax: 239-0578