A szakirodalom túltengésének jelensége


Az, hogy a tudomány ilyen modern, hogy a tudományos ismeretek az emlékezet
által befogható időtartományban helyezkednek el, minden korban érvényes
volt, a tudósok mindig úgy érezték, hogy nem tudnak megbirkózni a
szakirodalom mennyiségével, hogy tudományos forradalom részesei. A 19.
században az angol Charles Babbage és az amerikai Nathaniel Bowditch már
arról panaszkodott, hogy a társadalom nem vesz tudomást az új tudományos
korszakról. Sir Humphrey Davy a könyveket olvasás után egyszerűen
eldobta, azon az alapon, hogy senkinek sincs ideje ugyanazt a művet
kétszer elolvasni.

Barnaby Rich 1613-ban ezt írta: "Ennek a kornak egyik rákfenéje a könyvek
elburjánzása. Annyira megfekszi ez már az ember gyomrát, hogy képtelen
megemészteni azt a sok haszontalanságot, amit napról-napra a világra
kotlanak." Sajátos módon, ez a felismerés nem gátolta abban, hogy 26
könyvet írjon (5 regény, 5 katonai mű, 7 útijelentés Írországról, 6
értekezés az erkölcsről, 3 pamflet). Az újabb vizsgálatok is igazolják
ezt a jelenséget: az információ túltengésére panaszkodó szerzők
rendszerint az átlagon felül publikálnak.


Forrás: Braun T. - Zsindely S. (Scientometrics, 7, 1985)