William of Occam 


William of Occam (vagy Ockham) 1285-ben az angliai Ockhamben született és
1349-ig élt. A középkor egyik legfontosabb filozófusa és teológusa volt.
Miután csatlakozott a ferencesekhez, néhány évig Oxfordban tanult. 1342-ben
eretnekséggel vádolták meg, s ezért IV. Lajos római császárhoz menekült
védelemért Münchenbe, ahol (valószínűleg) pestisben halt meg végül.

Az általa kidolgozott, logikára épülő vallási világnézet évszázadokig
hatott a gondolkodásra. Tanítása szerint a világon létező dolgok mind
egyediek, az általános, közös tulajdonságaik csak az emberi fogalmakban,
a dolgok neveiben, a lélekben jelennek meg. Elutasította az Isten
létezésének, a lélek halhatatlanságának bizonyítására irányuló racionális
magyarázatokat és vizsgálatokat. A nevéhez fűződő legfontosabb (bár már
korábban mások által is használt) ismeretelméleti elv így szól: "a létezők
nem szaporítandók meg a szükségleteken túl". Ez a tudományos megismerésre
alkalmazva azt jelenti, hogy egy dolog megmagyarázásához felhasznált
feltételezések száma nem lehet több a minimálisan szükségesnél, a
jelenségek magyarázatában a legnagyobb egyszerűségre kell törekedni.



Forrás: The Electronic Encyclopedia 1990. Grolier Electronic Publishing, Inc.