A "láthatatlan kollégiumok" kialakulása


Amikor egy országban az adott tudomány tudósainak száma még nem haladta meg
a százat, akkor még egyetlen tudományos társaságot lehetett fenntartani (pl.
a Royal Society (1660), az American Philosophical Society). Ahogy a létszám
tízezres nagyságrendűvé nőtt, úgy több, százas nagyságrendű csoport alakult
ki. Az első ilyen csoportok a második világháború alatt jöttek létre (pl. a
magfizika, a radarkutatás területén).

Ha egy konferenciára több ezer résztvevőt hívnak meg, akkor is néhány
százas csoportok alakulnak ki. Ha megnézzük, hogy egy szakember kiknek
küld preprintet a cikkeiből és hogy azok kikkel állnak levelezésben,
akkor is egy zárt, néhány százas csoportot kapunk. Ezek az emberek minden
alkalmat megragadnak, hogy rendszeresen találkozzanak személyesen is, és
munkakapcsolatokat alakítanak ki egymással. Ezek a csoportok "láthatatlan
egyetemeket" alkotnak, és ezzel megoldják a szakterületükön létező
kommunikációs válságot. Ez a tudományos elit anyagilag is megteheti,
hogy ide-oda utazgasson.

A matematikai szakirodalomban az ötvenes években megjelent, s több figyelemre
méltó cikket publikált egy Nicolas Bourbaki nevű "személy", amely valójában
egy 10-20 kiváló, nagyrészt francia tudósból álló csoport fedőneve volt.



D. de Solla Price (1979) nyomán                   [irodalom.txt -Price]