A kultúra és az információ
Lotman szerint "az ember a létért folytatott harc során két folyamatba kapcsolódik be, az anyagi-tárgyi értékek fogyasztásába és az információfogyasztásba". A kultúra "valamennyi nem örökletes információ, az információ szervezési és megőrzési módjának összessége". A kultúrát felbonthatjuk jelrendszerekre, a jelrendszerek nyelvén megfogalmazott "szövegekre" és a "szövegek" megőrzési és továbbadási módjaira. A "szövegek" három típusát különböztethetjük meg: 1. van feladó és címzett is (oktatás, álom) 2. nincs feladó, de van címzett (asztrológia, tenyérjóslás) 3. van feladó, de nincs címzett (ima, áldozatok bemutatása, Pioneer űrszonda) A kultúra jelrendszerei közt vannak olyanok, amelyek egy másik jelrendszer lefordításai (közlekedési táblák, morze stb.); ezeket közvetítő jelrendszereknek nevezzük. Azokat pedig, amelyek nem ilyenek, autonóm jelrendszereknek (természetes nyelv, művészet stb.). Megkülönböztethetünk továbbá olyan jelrendszereket, amelyekből csak véges számú üzenet készíthető (közlekedési táblák, kártyajátékok), és olyanokat, amelyekből gyakorlatilag végtelen (zene, öltözködés, nyelv); ezek a generatív jelrendszerek. A társadalmi jelrendszerek entrópiacsökkenésének semmi köze nincs a fejlődéshez. Mindenesetre megkülönböztethetünk kis és nagy entrópiájú kultúrákat. A kis entrópiájú kultúrákban az egyes jelrendszerek átlagos entrópiája kicsi, a jelrendszerek kevés jelből állnak, az egyes jeleket nagyon eltérő gyakorisággal használják (a kis valószínűséggel előforduló jelek által hordozott információ megőrzésének fontos eszköze az ünnep), a jelek összekapcsolásának szabályai igen kötöttek, a jelrendszerek redundanciája nagy, az információmegőrzés és továbbítás hatékonysága kicsi. A kódokat nagyjából mindenki ismeri, ennek megfelelően a kommunikáció általában zajmentes. Mindenki képes címzettként és feladóként is használni a jelrendszereket (ismeri a mítoszokat, létre tud hozni művészeti alkotásokat). A nagy entrópiájú kultúrákban a jelrendszerek sok jelből állnak, használati gyakoriságuk között kicsi az eltérés, a szintaktikai szabályok lazák. Az üzenetek nagyobb hányada ún. intim kód, amelyet csak egy kisebbség ismer. A kódolás és dekódolás képessége elkülönül egymástól (több ember érti a tudományokat, mint ahányan művelni tudják őket). Az információmegőrzés [dtl50] jórészt tárgyiasult formában történik.
Andor Cs. (1980) nyomán [irodalom.txt -Andor]