A tudományos kommunikáció jellemzői


A statisztikák azt mutatják, hogy a világon évente közölt 2 millió szakcikk
felét senki nem méltatja figyelemre. A cikkek közötti gyors eligazodást
segítik pl. a Current Contents kiadványok. Ebben közöltek egy becslést,
amely szerint minden személyre, aki egy tudományos cikket elolvas, húsz
olyan jut, aki megelégszik az összefoglalóval, ötszáz pedig csak a cím
elolvasásáig jut el. A cikkek címe így egyre fontosabb lesz, sok
figyelemfelhívó, divatos szót találunk bennük.

A szerzők 50 darab különlenyomatot kapnak ingyen a cikkeikről. A harmadik
világ kutatóinak szakirodalmi bázisát 90 %-ban ilyen, levélben kért
különlenyomatok alkotják. A természettudományos kutatók nem szeretnek a
könyvtárban időzni, gyorsan lemásolják az érdekesebb cikkeket, és mennek
vissza a munkahelyükre. A leghasznosabb forrás a telefon, vagy a
konferenciák alatt a személyes beszélgetés.

Az új tudományos ötletek fertőző betegségként terjednek. A fertőző gócok
és a terjedés menete jól követhető a Science Citation Index adatbázis
segítségével, sőt "térképeken" is ábrázolhatók (később talán mozgókép is
készíthető belőlük). A kutatásokat finanszírozó alapítványok ezeket a
tématérképeket figyelik, és ahol "életjeleket" látnak, ott adagolnak be
pénzt.



K. Kelly (1984) nyomán                           [irodalom.txt -Impakt]