A dokumentumok osztályozásának története
Az osztályozás mindig sok gondot okozott. Az alexandriai könyvtárban két csoportba - költészet és próza - sorolták a műveket, és ezen belül 6-6 alosztályt különböztettek meg. A középkorban az osztályozás alapja a "hét szabad művészet" volt, majd a 15. századtól az akkori egyetemek négy fakultásának megfelelően osztályozták a könyveket. Az osztályozásra nagy hatással volt Francis Bacon tudományrendszerezése (amely viszont az arisztotelészi osztályozáson alapult), és az ETO is még ennek a jegyeit hordozza, sajnos. A dokumentumok osztályozása összefügg, de nem egyezik meg a tudományok osztályozásával, hiszen itt egyetlen tudományágba sem sorolható műveket (pl. címtárak), heterogén tartalmú műveket (pl. enciklopédiák) is be kell sorolni, s szükséges egyéb szempontok (nyelv, idő, műfaj) érvényesítése is. Bár a tudományok modern osztályozása még nem született meg, a tudományos tájékoztatás kénytelen valamilyen osztályozást használni, hogy a gyakorlati feladatokat meg tudja oldani. Az Egyetemes Tizedes Osztályozás alapja az a tizedes osztályozás, melyet az amerikai Melvile Dewey, az Amhurst College könyvtárosa dolgozott ki 1876-ban. A tudományok felosztását főleg Brunet rendszeréből vette át. A Dewey-féle rendszer (DDC) ötödik változatát Henry La Fontaine és Paul Otlet belga tudósok továbbfejlesztették oly módon, hogy az az európai szempontoknak is megfeleljen, s alkalmas legyen az új tudományos-technikai területek leírására is. 1905-ben kiadták az ETO első változatát franciául. A legfontosabb újítások az osztályok részletes felbontása, az egyes alosztályok címeinek átfogalmazása, a segédjelzetek bevezetése voltak. Magyarországon a Fővárosi Könyvtárban Szabó Ervin, a Technológiai Iparmúzeum intézeti könyvtárában Káplány Géza vezeti be az ETO-t 1902-1923 között. Az OSZK 1936-ban veszi át a rendszert. Több új osztályozási rendszert is kidolgoztak azóta (pl. Ranganathan kettőspont-osztályozása), de ha minden előnyt és hátrányt figyelembe veszünk, akkor egyik sem tudta a tizedes osztályozást pótolni. Egyesek szerint kárbaveszett fáradság az ETO további fejlesztése, javítgatása, és az energiát és pénzt egy új rendszer kidolgozására kellene fordítani. D. Austin ezt írja: "A hagyományos osztályozási rendszerben a fogalom be van zárva úgy, mint kavics a betonba, és onnan nehezen vehető ki, ha más szaktárgy keretében van rá szükség".
Fülöp G. (1984) nyomán [irodalom.txt -Fülöp]