Az indexeléssel járó problémák


Amikor 1952-ben Mortimer Taube ismertette az Uniterm-rendszert, úgy
tűnt, hogy sikerült megoldani a tájékoztatás minden baját (tetszőleges
számú kulcsszót lehet használni, mindenféle szintű dokumentumkezelésnél
alkalmazható, a fogalmak kombinálásával az információk nagy pontossággal
kereshetők vissza). Hamarosan jelentkeztek azonban a bajok. Taube
eredetileg a deszkriptorokat teljesen szabadon használta. A homonimák,
szinonimák, többjelentésű szavak válogatás nélküli használata arra
vezet, hogy a hasznos információk egy része elvész, és érdektelen
dokumentumok is felbukkannak a keresésnél. Az alá- és fölérendeltségi
viszonyok tisztázatlansága hasonló hibákat eredményez. Problémák merülnek
fel a képzett szavak, az egyes vagy többes számok használata kapcsán is.

Ezeket a hibákat csak egy tezaurusz alkalmazásával lehet kiküszöbölni.
Ebben feltüntetik a szinonimákat, s megjelölik az indexelésben használt
és a tiltott szavakat, a rokonértelmű kifejezéseket és a fogalmak
hierarchiáját. Egy tezaurusz elkészítése nagy feladat. Az Engineers
Joint Council által kiadott "Thesaurus of Engeneering Terms" 1964-ben
megjelent kiadása 131 műszaki szakember és sok könyvtáros, szerkesztő
munkájával készült, az 1967-es második kiadás összeállításában már 300
szakember vett részt, és a 23364 deszkriptort másfél millió szakszóból
válogatták ki. Mivel az indexelés tezauruszhoz van kötve, ezért nem
alkalmas egyetemes, nemzetközi, nyelvtől független rendszer kiépítésére.
Ráadásul az egyes nyelvekben használt fogalmak nem pontos tükörképei
egymásnak, így a tezauruszt nem lehet automatikusan más nyelvre
alkalmazni. További hátrány, hogy az indexelési tevékenység nagyon jól
képzett szakembereket és sok időt igényel, persze ez a visszakeresésnél
megtérül.



Fülöp G. (1984) nyomán                        [irodalom.txt  -Fülöp]