A számítástechnika helyzete a hazai vállalatoknál 


Négy kis-, négy közepes és négy nagyvállalatnál végzett esettanulmányok
és 15 számítástechnikai kisvállalkozás tevékenységének vizsgálata után
a kutatók a következő tanulságokat szűrték le a hazai vállalatok
számítástechnikai alkalmazásaival kapcsolatban:

Vannak jellegzetes (felületi) jelenségek, amelyeket már sokan leírtak:

- a számítógép sok helyen csak státusszimbólum;
- túlnyomórészt csak könyvelésre és adminisztrálásra használják;
- elsősorban a nagytömegű rutinfeladatokat automatizálják;
- a szeszélyes gépbeszerzések miatt a vállalatok számítógépmúzeumra
  hasonlítanak;
- a kifejlesztett rendszerek elszigetelten működnek, esetleg még a
  kézi feldolgozással párhuzamosan (konzerválják a régi megoldásokat);
- a gépi adatfeldolgozások az események után kullognak, inkább
  regisztrálnak, nem használják őket előrejelzésre, döntések
  előkészítésére;
- a vezetés csak a jelszavak szintjén támogatja az informatikai
  fejlesztéseket, de pénzt, saját munkát, tekintélyt és időt nem fektet
  bele, a vezetők személyesen nem alkalmazzák a korszerű eszközöket
  (hagyják menni a dolgokat).

Valójában ezek a jelenségek csak tünetek, felismerésük nem vezet a
problémák megoldásához. A valódi okok a gazdasági környezetre, a vállalatok
szervezetére, a versenyhelyzet hiányára vezethetők vissza. Ezek okozták,
hogy a vállalatok csak bekebelezték a számítástechnikát, de az nem épült
be a tényleges működési mechanizmusba (hasonlóan például a marketinghez).
A vezetők a különböző hivatalok és minisztériumok irodáiban több érdemi
információhoz jutottak, mint esetleg egy, a gazdasági tisztánlátást
biztosító, saját vállalati információs rendszer kiépítésével (semmi
értelme nem volt döntéstámogató rendszerek alkalmazásának). Egy jól
működő információs rendszer ráadásul napvilágra hozza a belső szervezettség
hibáit, és így a veszteségeket nem lehet a külső körülményekre fogni.

A korábbi nagy, átfogó számítógépes rendszerek meg nem valósítható
elképzelései után mára a következő stratégiai feladatok látszanak
elérhetőknek:

- a vállalati informatikai fejlesztések stratégiája kizárólag a
  vállalat politikájára és stratégiájára alapozandó;
- a számítógépes fejlesztések stratégiáját ne a fejlesztők, hanem
  az alkalmazók határozzák meg (együttműködve a számítástechnikai
  fejlesztőkkel);
- az információs rendszernek egyszerre kell átfognia a mérnöki,
  termelésirányítási, vezetői és adminisztrációs feladatokat;
- a stratégiát minden évben felül kell vizsgálni és hozzáigazítani
  a változó körülményekhez;
- a fejlesztésnek nem személyes érdekeken kell alapulnia, a cél a
  vállalat fejlődése.

A  vállalati informatikai fejlesztések taktikájával kapcsolatban a
következő tanulságok szűrhetők le:

- mindig a legmodernebb technikát kell megvenni, ha valóban fontos célt
  akarunk elérni, akkor nem szabad spórolni;
- olyan projectbe, amely 5-10 évnél tovább tart, bele sem szabad kezdeni;
- a legkisebb ellenállást kiváltó területeken érdemes kezdeni a gépesítést,
  és az ott elért sikerek alapján fejleszteni tovább;
- érdemes a legszervezetlenebb részterületeken kezdeni az automatizálást,
  itt a rendteremtéssel látványosabb sikerek érhetők el;
- a fejlesztéseknek olyan modulokban kell történni, amelyek kompatibilisek
  lesznek egymással;
- online, interaktív rendszereket kell készíteni, a batch működés helyett.

A sikeres alkalmazások feltételei:

- a felső vezetőknek aktívan részt kell venni a számítástechnika
  bevezetésében, legalább egyiküknek állandó feladata kell, hogy legyen
  a rendszerek életben tartása, a felmerülő akadályok elhárítása;
- nem elég az anyagi ösztönzés, a dolgozóknak érteniük kell a rendszert,
  amivel dolgoznak;
- saját gépparkot kell kiépíteni, a bérmunka minősége nem éri meg az árát.

Belső kudarctényezők:

- a rendcsinálás érdekeket sért;
- konzervatív vezetés (gyakran a középvezetők szintjén, akik a gépesítéssel
  járó esetlegesen megnövekedett feladatokat, stresst, kudarcokat közvetlenül
  érzékelik);
- hiányos számítástechnikai képzettség.

A személyi számítógépek terjedése kedvező hatásokat hozhat:

- a gép fetisizálása megszűnik;
- a felhasználó maga felelős az adataiért, nem kozmetikázza őket, nem
  vezet mellette hagyományos nyilvántartást;
- az összekapcsolt gépek növelik a horizontális információáramlást, az
  egyén felelősségét, a vállalati ügyekbe való belelátás és beleszólás
  lehetőségét;
- a termelési és adminisztrációs feladatok integrált kezelése megszünteti
  a két szféra elkülönülését.



Noszkay E. (1991) nyomán   [irodalom.txt - Noszkay]