A számítógépes világ ellen felhozott érvek
A számítógép mindent digitalizálva dolgoz fel elemi lépések sorozatán keresztül, de sem a digitalizálás, sem az algoritmizálás nem egyértelmű, csak egy célszerű közelítése a valóságnak. A gépi megoldásoknál csak a célszerűség számít, az automatizálás hatékonysága, s egy elfogadható eredmény elérése. Tévedés viszont azt hinni, hogy a gépesített megoldások az eredeti kérdések valódi megoldásainak tekinthetők. Ezzel a nyilvánvaló ténnyel a rendszerek készítői még egy ideig tisztában vannak, de másoknak a számítógép könnyen a mindentudás és az egyetemes gép fétisévé emelkedhet. Nemcsak, hogy a gondolkodás nem gépesíthető, maga a matematika sem "komputerizálható" egyértelműen és teljesen (ezt Turing megállási problémája és Gödel tétele is igazolja); a számolástól különböző gondolkodásmódot is tartalmaz. A gondolkodás túl van a lehetséges szimuláción. A legtökéletesebb szimuláció is önmagára való alkalmazásokban kudarcot vall (ilyen jelenség a komputervírusok szaporodása is: a víruskereső programok is megfertőzhetők). A gondolkodás kreatív folyamat, ami nem egyszerűen szabályok alkalmazását jelenti, hanem időnként azok áthágását is. A számítógépek adattömegeket kezelnek tekintet nélkül céljaikra vagy tartalmaikra. Immár áttekinthetetlen adatáradattal rendelkezünk, az információk tengerén sodródunk. Még a legszükségtelenebb adatokat is gyűjtjük, belefulladunk ebbe a gyűjtőszenvedélybe. Az adatok között a gépek tetszőleges kapcsolatokat hozhatnak létre, vagy műveleteket végezhetnek rajtuk anélkül, hogy ezeknek valódi alapja lenne. Ez nem szabadság, hanem tetszőlegesség. A komputer korlátlan játéklehetőséget biztosít, ugyanakkor nem követeli meg a kritikus gondolkodást, az igazságok keresését.
Forrás: Dieter Mersch - Digitalitás és nem-diszkurzív gondolkodás [irodalom.txt -Műveltség]