A szemantika problémái
A hatvanas, hetvenes években történt meg az áttörés a természetes nyelvek szemantikájának területén. Montague létrehozta az első, természetes nyelvekre szabott formális szemantikát, mely lehetővé teszi az angol nyelv egy jelentékeny részének lefordítását az intenzionális logika (a jelentéseknek a következtetések szempontjából releváns részeit formális keretbe foglaló elmélet) kifejezéseire. A szemantikusok úgy érezhették, hogy egzaktság tekintetében megelőzték a nyelvelmélet egyéb területeit, még ha a jelentés fogalmának meghatározásával továbbra is bajban voltak. A mesterséges intelligencia jellegű termékek megjelenésekor azonban a számítógépesek mégsem használták fel ezt a matematikailag korrekt, helyenként egészen elegáns elméletet a gépi fordításhoz, mert az túl komplexnek bizonyult, kombinatorikai robbanáshoz vezetett volna. A szintaktika és más nyelvelméleti területek ugyanakkor sikeresen tudtak integrálódni. A szemantikának nem kellene feladni az egzaktságból, de gyakorlati hasznosság céljából közelednie kellene a lexikográfia és a tudásbázisszervezés felé. A szemantika főbb problémái a következők: - Nem határolható le a területe olyan könnyen, mint például a szintaktikáé. (Nemcsak a szavak jelentése érdekes, hanem a mondatok és az annál nagyobb nyelvi egységeké is. Mivel nincs felső határ, ezért a rekurzió hatékony eszköze sem használható legtöbbször.) - A szemantikai kategóriák megállapításával súlyos gondok vannak. (Még az olyan kategóriák helyzete sem biztos, mint a mondat.) - Az is kérdéses, hogy valóban a jelentés-e a szemantika kulcskategóriája. (Fred Dretske szerint egy kifejezés jelentését annak információtartalmával kellene azonosítanunk.) Irene Heim elmélete szerint egy mondat jelentése tulajdonképpen annak kontextus-megváltoztató képessége, azért jelent valamit, mert egy kontextusba kerülve a szöveg jelentését módosítja. A mondatok valójában "programok", melyek kapcsolódási pontokat keresnek a korábban létrejött adatstruktúrákban, s ha ezeket megtalálták, részben vagy teljes egészében "lefutnak", megváltoztatva ezzel a korábbi kontextust. Ha meg tudjuk állapítani, hogy egy adott mondat az összes releváns szövegkörnyezetben milyen változásokat tud létrehozni, akkor a mondat abszolút jelentésére kapunk valamiféle értéket. Ez a hozzáállás már valamiféle, számítástechnikailag is kezelhető megoldást ad a szemantikai információmennyiség meghatározására. Egy olyan lexikonra, adatbázisra van szükség, amelyben gyorsan eldönthető, hogy egy adott szó vagy mondat előfordulása jogos-e és mennyire meglepő egy adott szövegkörnyezetben.
Forrás: Szabó Zoltán - Nyelvfelfogás és dinamikus modellek [irodalom.txt -Műveltség]