A jel torzulásából származó előnyök
Ha van egy kommunikációs rendszerünk, amely egy feladóból és egy címzettből, valamint egy szövegközleményből áll, akkor a következő szituációk lehetségesek: - Ha az adó és a vevő ugyanazt a kódrendszert használja, akkor elvileg teljes mértékben megegyezik az adott és a vett szöveg. - Ha eltérő kódrendszert használnak, de ezek kölcsönösen átfordíthatók egymásba, akkor bár a közlemény értelme ugyanaz, de az adott és a vett szöveg különböző. - Ha a két kódrendszer nem feleltethető meg teljesen egymásnak (ez a valóságos helyzet általában), akkor a közlemény új értelmet is kap (ez esetleg hasznos lehet, pl. a könyvek filmadaptációja). A kódolást és a dekódolást az adó és a vevő személyes kódrendszere (a személyiségük) befolyásolja. Hogy ez a két folyamat minél egyértelműbb legyen, a kódrendszerekben elegendő közös rész álljon rendelkezésre, az a kultúra egyik legfontosabb feladata. Ugyanakkor a kultúrában az egységesítéssel teljesen ellentétben levő folyamatok is zajlanak (a kódok individualizálódnak, a kultúra és a személyiség egyre bonyolódik, az egyének közti meg-nem-értés fokozódik). A közlekedési jelek, a természetes nyelvű szöveg és a műalkotás közül éppen az utóbbi, a legnagyobb kulturális értéket képviselő üzenet dekódolható a legnehezebben, eleve kizárva az egyértelműséget. Mi lehet az oka ennek a két ellentétes folyamatnak? Ha a szaporodás folyamatát nézzük, akkor az a legegyszerűbb lényeknél egyszerűen másolással, osztódással történik. Magasabb szinten már megjelenik a másik nem szükségessége, még magasabb szinten pedig egyre csökken a lehetséges partnerek száma, míg végül egyetlen kiválasztottra koncentrálódik (szerelem). Ráadásul a szaporodás funkcióját egyre több akadály, kulturális mechanizmus teszi egyre nehezebbé, sőt esetleg lehetetlenné. Ezek a tendenciák nem a biológiai rendszerek technikai tökéletlenségének okai, valamiféle evolúciós előny származik a genetikai kód torzulásából, ill. a gének kombinálódásának megnehezítéséből. Hasonlóképpen valószínűsíthető, hogy a kommunikációnak nem az egyetlen célja az információközlés, hanem az új információ létrehozása is fontos. Minél nehezebb az információ átvitele és értelmezése, annál nagyobb az új, alkotó jellegű információ létrejöttének lehetősége. Az az ideális eset, ha a kommunikáció résztvevői minél bonyolultabb, önálló kódrendszereket (személyiséget) alakítanak ki, ugyanakkor be tudnak integrálódni egy nagyobb szocio-szemiotikai egységbe, kultúrába (hogy a minimális és hatékony megértés szintje megmaradjon). Ilyen szituáció van például akkor, amikor két kultúra találkozik és kénytelenek beépíteni egymást.
Forrás: Lotman, J. - A kultúrák kölcsönhatásának elmélete - Kultúra és közösség 1989. 6.sz.