A tudomány és a haladás
Miért mutat gyakorlatilag folyamatos haladást a tudomány és miért nem halad a művészet, a politika vagy a filozófia? Az ok és az okozat megfordítható: valójában azokat a tevékenységeket tekintjük tudománynak, amelyeknél haladás mutatható ki. A pszichológiát ezért nem tekintették sokáig tudománynak, de tudománynak számított a művészet akkor, amikor a feladata még a minél pontosabb ábrázolás volt, és ehhez egyre jobb eszközöket fejlesztett ki (Leonardo). Ezért nehéz ma például a tudomány és a technika megkülönböztetése, mert mindkettő halad. A tudományos haladásnak több oka van: - A tudományos közösség a normál tudomány idején (amikor éppen nincs tudományos forradalom) egyetlen elfogadott közös paradigma alapján dolgozik (ellentétben pl. a mai művészettel vagy a filozófiával), így van mihez mérni az elért eredményeket, nincsenek rivális iskolák, melyek állandóan megkérdőjeleznének mindent. - A többi alkotó tevékenységgel ellentétben a tudomány számára az újdonság önmagában nem érték, így kevésbé van alávetve a divat hatásának is. - A tudomány egyfajta védettséget élvez, nincs kitéve a mindennapi élet támasztotta igényeknek és a laikusok állandó kritikájának. A tudósok valamennyire el vannak szigetelve a világtól, nem úgy, mint a mérnökök vagy az orvosok, akiknek a legsürgetőbb problémákkal kell foglalkozniuk. Az egyik legszigorúbb íratlan szabály szerint az elért eredményeket csak a tudományos közösség tagjai ítélhetik meg, nem lehet az államfőhöz vagy a nagyközönséghez fordulni. - A leendő tudósok olyan összefoglaló tankönyvekből tanulnak, amelyek a kiforrott paradigmát közlik, erre építve azonnal tovább lehet dolgozni. A művészek, a filozófusok, a teológusok viszont a régi mestereket tanulmányozzák, a sokféle irányzat közül kedvükre választhatnak követhetőt. A régiek műveit a tudományban nem őrzik meg olyan nagy megbecsülésben, mint például a művészetben. A tudomány ugyanakkor nem valamiféle cél felé halad, erről az eszméről úgy tűnik, hogy le kell mondanunk. (A darwinizmus állításai nem azért felháborítóak sokak számára, mert az ember a majomtól származik, hanem mert nincs benne végső cél.)
Thomas Kuhn nyomán [irodalom.txt -Kuhn]