A tudományfilozófia fontosabb irányzatai és tévedései
A hatvanas évekig a tudományfilozófiában lényegében két irányzat volt: a Bécsi Kör által kezdeményezett logikai empirista pozitivista és a Popper-féle irányzat. Bár sokban ellentétes nézeteket hirdettek, mégis mindkettő a tudományos megismerés elemzését a logikai folyamatokra, az új ismeretek igazságértékének vizsgálatára korlátozta, nem foglalkoztak a pszichológiai, szociológiai és történelmi vonatkozásokkal. A követendő ideát és nem a követett gyakorlatot írták le. A logikai pozitivisták úgy gondolták, hogy a korábbi tudósok különféle vallásos-ideológiai béklyók és előítéletek rabságában vergődve nem ismerték fel, vagy rosszul alkalmazták a helyes módszert, csak véletlenül, egy-egy zseninek köszönhetően találtak néhány igazság-morzsát. Szerintük az emberi megismerés története kezdetben lassú, majd felgyorsuló, egymásra épülő, egyszerű mennyiségi folyamat. A korábbi elméletek a későbbieknek az alapját képezik, majd azok speciális esetévé válnak, és egy végső, a természet által egyértelműen definiált igazság felé haladunk. A Popper-féle modell a megismerés esendőségét hangsúlyozta, szerinte a tudományos megismerés kitüntetettsége cáfolhatóságában rejlik, a tudomány útja a sejtések és cáfolatok útján halad. Ez egy olyan folyamat, amelynél nem az ismeretek igaz volta, hanem csak hamissága állapítható meg végérvényesen. Az elméletek nem az igazságok bővülő halmazai, hanem folyamatos átalakuláson mennek keresztül, a megcáfolt hipotézisek kihullanak, az egész folyamat végül is az igazság felé konvergál egyre erőteljesebben. "Olyan helyzetben vagyunk, mint egy rab, aki szűk börtönéből kitörve egy újabb, tágasabb börtönben találja magát." Valójában a tudomány fejlődése és működési módja egész más, ha úgy tetszik "relativisztikus". Három állapotot kell megkülönböztetnünk: - paradigma előtti állapot [dtl53] (Az adott tudományterületnek még nincs meg az alapelmélete, nincsenek elfogadott eszközei, vizsgálati módszerei, még nem határozták meg a vizsgálandó kérdések körét, több elmélet, hipotézis verseng egymással. Ilyen a legtöbb társadalomtudomány ma még) - az ún. "normál tudomány" ideje [dtl54] (Van egy elfogadott paradigma, megvannak a megoldandó kérdések, a "játékszabályok", a kutatási eszközök, eljárások, a követendő minták. Ez a leggyakoribb állapot, a tudomány ilyenkor egyszerű rejtvényfejtés, nem új dolgok megismerésére törekszik, hanem inkább azokat a feladatokat próbálja megoldani, amelyekre az érvényes paradigma szerint van válasz. Ilyen volt például a klasszikus mechanika, az euklideszi geometria kora) - a tudományos forradalmak időszaka [dtl56] (A normál tudomány művelése közben válságok alakulnak ki, az uralkodó paradigmában ellentmondások, túlbonyolódás, vagy más bajok lépnek fel. [dtl55] Megindul az új elméletek gyártása és vetélkedése, míg végül valamelyik átveszi a hivatalos paradigma helyét. Ilyen forradalmak egészen kicsiben is zajlanak, nem csak a relativitás elmélet, vagy a kvantummechanika ilyen). [erd37]
Thomas Kuhn nyomán [irodalom.txt -Kuhn]