A paradigma előtti állapot jellemzői a tudományban 


Elfogadott elmélet híján mindenki más utakon próbál magyarázatokat
gyártani, és még azt sem tudják, hogy hol kellene meghúzni az adott
szakterület határait, és mi az, amit vizsgálni kellene. Minden tudós
kötelességének érzi, hogy a tudományterület alapjaiból indulva építse
fel a gondolatmenetét, nem lehet hivatkozni alapművekre. Az ekkor születő
könyvek gyakran nem is a kutatási területről szólnak, hanem a többi iskola
képviselői ellen irányulnak, de közös alapok nélkül igazságaik persze
teljesen eldönthetetlenek. Az értelmezhetetlen problémákat egyszerűen
félresöprik, kizárják a kutatási területből.

Ilyen helyzetben volt például a fénytan Newton előtt, az elektromosságtan
a 18. század elején Franklin előtt, a földtan Hutton előtt, és ebben a
fázisban van a legtöbb társadalomtudomány még ma is. Az adatgyűjtés
közel áll a szinte vaktában végzett keresgéléshez, csak a legkönnyebben
hozzáférhető tényeket gyűjtik be, de azokat tömegesen, válogatás nélkül,
és a tényleg fontos jelenségeket sokszor nem veszik észre a nagy
szénakazalban. A tudományos kutatás ilyenkor szorosan kötődik a napi
élet gyakorlatához (pl. kézművesség, gyógyítás, közgazdaság).




Thomas Kuhn nyomán      [irodalom.txt -Kuhn]