A figyelem szerepe az információk közötti válogatásban 


Az észlelés szelektív természete óv meg minket az állandó információs
túlterheléstől. Stanley Milgram (1970) szerint Manhattan közepén 10
percnyi járótávolságban mintegy 220 ezer emberrel lehet találkozni.
A figyelem szelektivitása lehetővé teszi az alacsonyabb szintű jelek
elvetését, vagy akár egy érzékszerv teljes inputjának blokkolását is.
A koncentráció képessége révén alacsony erősségű jeleket is ki tudunk
emelni a többi közül.

A kezdeti "bottleneck" (szűk keresztmetszet) elméletek az észlelési
vagy a mintaillesztési fázisban tételeztek fel egy szűrőt, amely a
válogatásért felelős. Treisman úgy módosította ezt a modellt, hogy a
szűrő csak csillapítja a nem figyelt jeleket, de nem blokkolja őket
teljesen. Fontos vagy várt szavak akkor is megragadják a figyelmünket,
ha mással vagyunk elfoglalva. Deutsch szerint a "bottleneck" csak az
észlelés után lép fel, és meghatározza, hogy mi kerül a memóriába.

A kísérletek nem tudták a szűk keresztmetszet helyét megállapítani,
ezért megjelentek a "capacity" elméletek, melyek annak az agyi munkának
a véges mennyiségét hangsúlyozzák, amelyet időegység alatt el tudunk
végezni. Johnston és Heinz szerint az ember befolyásolni tudja, hogy
melyik fázisban történjen a szelekció, de a későbbi fázisok több
kapacitást igényelnek. Két szöveg egyidejű megértése már meghaladja az
agyunk kapacitását. Bizonyos esetekben (tájékozódás, véletlen tanulás,
olvasás) automatikus folyamatok zajlanak, melyek alig igényelnek agyi
kapacitást. Ugyancsak jobb eredmények vannak, ha több különböző jellegű
dologra kell figyelnünk (pl. beszélgetés vezetés közben).



Stephen K. Reed (1982) nyomán           [irodalom.txt -Reed]