A zaj kiszűrésének problémája


William Ross Ashby, aki az ötvenes-hatvanas években kibernetikával
foglalkozott, egyszer azt az ötletet vette fel, hogy a levegő
részecskéinek véletlenszerű mozgásában vagy egy lepke szárnyának
verdesésében benne van minden fontos tudományos elmélet és művészeti
alkotás, csak megfelelő dekódolás után ki kell olvasni belőle őket.
Ez az ötlet természetesen nem valósítható meg, mert hiszen a zaj
kiszűrése pontosan olyan tudományt és munkát igényel, mint amit meg
akartunk spórolni. (Bizonyos szempontból persze a matematika egyfajta
ilyen tudásgép, mely folyamatosan gyártja az üres héjakat, amelyek közül
a tudósok próbálnak használhatókat kiválogatni.)

Kiszámolták például, hogy egy írógépet összevissza csépelő majomnál a
Hamlet véletlen reprodukálásának a valószínűsége 1/35^27000, vagyis
10^41600 próbálkozást igényel. (A Hamletben kb. 27 ezer betű van, az
angol írógépen pedig 35 billentyű.) Littlewood megbecsülte a Hamlet
előállításának valószínűségét tintafröcskölés útján is, ez 10^10^20
kísérletet jelent. Ugyanakkor, mivel a világ nem teljesen véletlenszerű
események sorozatából áll, hanem rekurzívan definiált, egymásba ágyazott
információs kapcsolatok összege, ezért a Hamlet létrejötte a történelmet
figyelembe véve szinte törvényszerű volt.



S. Lem (1972) és                      [irodalom.txt -Lem]
W. Weaver (1979) nyomán               [irodalom.txt -Szerencse]         [bio05]