A számítástechnika őstörténete


Az első automatikusan vezérelt gépek a kintornák és az automatikus
szövőgépek voltak. A számológép őseként Pascal gépét tekinthetjük.
A számítógépek létrehozásának szükségessége a második világháborúban
merült fel: a rakéták röppályájának számításához és az atombomba
tervezéséhez hatalmas tömegű számítás kellett. 1942-ben Németország
létrehozta a Z-3-at, az első elektronikus számológépet, 1500
elektroncsővel és elektromechanikus kapcsolókkal. Két évvel később
az amerikaiak a Harvardon Aiken professzor vezetésével megalkották
a Mark-I-et. 1946-ban született meg az ENIAC (Electronic Numerical
Integrator and Calculator) 19 ezer elektroncsővel, 5000 megszakítóval,
150 kW-os fogyasztással, súlya 30 tonna volt, 70 négyzetmétert foglalt
el. Az egyes alkotórészek néhány óráig voltak működőképesek.

Az első európai számítógép Cambridge-ben készült 1949-ben, és kizárólag
katonai célra használták. 1951-ben az amerikai UNIVAC cég egymillió
dollárért kezdte árulni a világ első kereskedelmi forgalomba kerülő
gépét, az UNIVAC-1-et (J. Mauchly és J.P. Eckery találmánya, Neumann     [bio06]
János közreműködésével). Akkoriban volt egy olyan elképzelés az
IBM-nél, hogy a világon elég lenne csak két számítógépet üzemeltetni
a Föld ellentétes oldalain, és az éjszakai holt időben olcsó árammal
használni őket. Az első IBM gépek, a 701 (1953) és a 704 (1956) típusok
19 és 200 példányban keltek el. A tranzisztorizált IBM 1401-ből (1960)
viszont már több mint tízezer darabot lehetett eladni. A szigetelő
festékkel fémrétegre nyomtatott áramköröket az űrkutatás előkészítése
során találták ki, az űrhajókba minél kisebb számítógépeket kellett
beépíteni. A National Cash Register nevű cég vetette fel azt az
ötletet, hogy a nyomtatás helyett inkább a mikrofilmeknél használt
fényképezési technológiát használják, így született meg a chip.          [erd10]


Lussato B. (1989) nyomán        [irodalom.txt -Lussato]