A beszélt nyelv jellemzői

                                                                        [idz14]
Az ősemberi kommunikáció állati hangokból és nem verbális elemekből
(gesztusok, arcjáték, mozdulatok) állt. Ezek az elemek még most is
megmaradtak a beszéd kiegészítőjeként. Szakemberek szerint a beszéd
kialakulása kb. ötvenezer évvel ezelőttre tehető. Az emberiség nagyon
kevés hangot használ a beszédhez. A vizsgálatok megállapították, hogy
a világ mintegy háromezer nyelvének sok-sok millió szava mindössze 200
hangból épül fel (egy-egy nyelv jelkészlete kb. 40-50 hang). Az információk
hordozói a mássalhangzók, a fülünk számára ezek jelentik a "meglepőt",
a "váratlant". A magánhangzók csak a kiejtést és a megértést segítik
(vannak nyelvek, amelyek írásban csak a mássalhangzókat jelölik).

Statisztikai módszerekkel megállapították, hogy a beszélt nyelvek
alapszókincse párszáz szó, nagyon ritka, hogy valaki három-négyezernél
többet használjon. A gyakorisági vizsgálatokkal a nyelv változásait is
figyelemmel lehet kísérni, és irodalmi művek szerzőit is ki lehet deríteni
(James McDonongh így tisztázta, hogy az Iliász egyetlen szerző műve).

A beszéd során hármas kódolást hajtunk végre. Az első szakaszban a
gondolatot nyelvi formába öntjük (mivel a belső szubjektív nyelv,
amelyen gondolkodunk, nem azonos a beszélt nyelvvel). A második szakasz
a mondat akusztikai jelekké alakítása. Végül ezt a hangsorozatot érzelmi
modulációnak vetjük alá hangsúllyal, hanglejtéssel, erősséggel, és
hozzárendeljük a megfelelő mimikát és mozdulatokat.



Fülöp G. (1984) nyomán              [irodalom.txt  -Fülöp]