A "jelenzsugor" jelensége 


A felgyorsuló változásokkal jellemzett világban sajátos "jelenzsugornak"
vagyunk tanúi. Ernst Robert Curtius szerint a felvilágosodás lerombolta
a könyv tekintélyét azzal, hogy a növekvő könyvmennyiség miatt az egyes
kiadványok viszonylagos jelentősége csökkent. Schiller 1788-ban azt írta
barátjának, Körnernek, hogy 3 évig nem fog újakat olvasni, inkább csak
Homéroszt és hasonlókat. Minden kulturális és tudományos érték annál
gyorsabban avul el, minél újabb (ezért legcélszerűbb egy lakást antik
bútorokkal berendezni, így nem megy ki a divatból).

Hans-Robert Jauss művészettörténeti kalendáriuma 1850 és 1900 között 7
nagyobb művészeti stílust különböztet meg, 1960 és 1970 között viszont
már kétszer ennyit. Az avantgard célkitűzése helyett, mely az elavulttól
való megszabadulást hirdette, az a helyzet állt elő, hogy az ifjú művészek
alkotásai gyorsabban avulnak el, mint ahogy a festék megszárad a vásznon.
Ugyanez figyelhető meg a szakirodalom csökkenő felezési idejénél.

A múzeumok és műemlékek száma rohamosan nő, ma már megőrzésre érdemes
akár egy 20 évvel ezelőtti tárgy vagy épület is. Ennek az az oka, hogy
ha környezetünkben a változások az évi 2-3 százalékot meghaladják, akkor
elveszítjük a biztonságunkat és a meghittség érzését, s ennek ellenhatása
a megőrzésre való törekvés.

A jelen lerövidül, a változásokat hozó, ismeretlen jövő egyre közelebb
kerül a mához. Az ismeretlen közelsége viszont mindig nyugtalanító, sőt
esetleg félelemkeltő (a "no future" a leghíresebb jelszó a 20 század
végén). A magas kultúrában a szebb jövő képét kiszorítja a félelemutópia.
Minél nagyobb a tudomány szerepe az életviszonyok megváltozásában, annál
nehezebben jósolható meg a közeli jövő.



Forrás: Hermann Lübbe - A felgyorsult műszaki evolúció
        kulturális és politikai következményei         [irodalom.txt -Műveltség]