A tudományos világnézetek relativizmusa
A különböző paradigmákat valló tudósok valójában különböző világokban élnek: bár ugyanazt nézik, mégis mást látnak (hasonló a jelenség ahhoz a rajzhoz, amelyet hol kacsának, hol pedig nyúlnak látunk), és tudományos tevékenységük összemérhetetlen egymással (nincs olyan felsőbb igazság, amelyhez döntésért folyamodhatnánk). Hogy a tudomány mégis fejlődni látszik, annak az az oka, hogy a tudósok mindig újraértelmezik és saját fogalmi rendszerükbe ültetik a régebbi paradigmák eredményeit, s ezért úgy tetszik nekik, hogy a korábbi korszakok egyenesen a sajátjukhoz vezető út szakaszai voltak. A tudomány története valójában diszkrét paradigmák sorozata, haladás csak az egyes paradigmákon belül értelmezhető, a tudomány nem halad valami (pl. az igazság) felé. A tudományos magatartás ugyanakkor a lehető legjobb példa a racionalitásra, bár látszólag a tudomány megszeg minden szabályt, mégis megőrzi a szabályalkotás és -módosítás képességét, és így mindent olyat, ami racionálisnak tűnik, tudománynak nevezünk. Feyerbend a végletekig vitte Kuhn gondolatait, szerinte a racionalitás [bio07] állandóságának ideálja csak egy túlságosan naiv szemléletből fakad. Csak egyetlen elv van, ami mindig, mindenkor érvényes marad: "anything goes" (minden lehetséges). A nagy tudomány története során sorra megszeg minden szabályt és áthág minden korlátot (egyes tudományterületeken például már feladtuk a szemléletesség, az ok-okozat, vagy éppen a logika elveit is). A tudományos történelem azt mutatja, hogy minden tetszőleges szabály esetében voltak olyan körülmények, amikor a haladás éppen a szabály megszegése révén következett be. Az elméletek változásával az azonos nevű terminusok jelentése is különbözővé lesz (a Feyerabend-féle radikális jelentésváltozás tézise alapján a "tömeg" Newtonnál egészen mást jelent, mint Einsteinnél). Ez az elméletek logikai összehasonlíthatatlanságához és összemérhetetlenségéhez vezet, s így csak esztétikai preferenciák, ízlések és szubjektív óhajok maradnak. A tudomány önkényessé válik, teljes relativizmushoz jutunk. Feyerabend a Consolations for the Specialist című cikkében megpróbálja a tudomány céltalansága miatt aggódókat megnyugtatni és ezt írja a tudományról: "...számomra úgy tűnik, hogy egy olyan vállalkozás, amelynek emberi jellege mindenki számára nyilvánvaló, sokkal előnyösebb, mint az, amely 'objektívnek' látszik és érzéketlen minden emberi vággyal és cselekvéssel szemben ... a kozmológia megválasztása részünkről ízlés kérdésévé vált ... Egy ilyen fejlemény távolról sem nevezhető nemkívánatosnak, mivel a tudományt szigorú és igényes tanárnőből vonzó és engedékeny kurtizánná változtatja, aki megpróbálja ellesni szeretője minden kívánságát. Természetesen rajtunk áll, hogy egy sárkányt vagy egy cicuskát választunk-e társaságul. Úgy vélem azonban, nem kell kifejtenem, hogy én melyiket választom."
Fehér Márta (1983) nyomán [irodalom.txt -Fehér]