Szélsőséges kommunikációs helyzetek 


A verbális kommunikáció maga is szélsőségként emelkedett ki az ősidőkben a
jelen idejű cselekvést kísérő hangokból. Az őseink elsőrendű kommunikációja
a mi másodlagos kommunikációnkban él tovább, mint a beszédcselekvésünket
egyidejűleg kísérő metakommunikáció (gesztusok, arcjáték, érzelmeket
kifejező hangok).

A kommunikáció három eleméhez (feladó, kód, címzett) negyedikként hozzá
kell vennünk a "helyzet" kategóriáját, mert a kommunikációs szituáció
alapvetően meghatározza az alkalmazott kódot, az üzenet formáját és
tartalmát (gondoljunk például az udvarlási folyamat különböző fázisaiban
használt szavakra és mozdulatokra).

Szélsőséges kommunikációs helyzetek lehetnek például a következők:

- az előadó üres teremnek beszél, vagy tükör előtt gyakorolja a majdani
  mondandóját (nincs valódi címzett);

- az ószeres vagy a rikkancs különös hangon óbégat az utcán (nincs
  határozott címzett), de egy kuncsaft megjelenésekor visszavált a
  köznapi hangjára;

- a tévébemondó egyszer csak "normális" hangon kiszól a kollégáinak
  (hirtelen megváltozik a címzett);

- a színházi előadás közben a főszereplő helyett be kell ugrani valakinek
  (hirtelen megváltozik a feladó);

- külföldi társulat ad elő idegen nyelven (a címzett nem érti a feladó
  által használt kódot);

- a piros lámpánál veszteglő, egymáshoz közel került autók (hirtelen
  lecsökkent a vezetők közötti kommunikációs távolság);

- hazugság közlése (az üzenet hamis, ezért a közlő információs fölénybe
  kerül, míg a befogadó információs hátrányba);

- feljegyzés egy noteszben, vagy csomó egy zsebkendőn (ugyanaz a feladó
  és a címzett);

- imádkozás (a címzett képzeletbeli);

- végrendelet (a feladó halott);

- célzás (az üzenet valójában egy harmadik személynek szól, nem a
  címzettnek).

Kész csoda, hogy viszonylag sok a normális kommunikációs helyzet, amikor
valamennyi fontos feltétel teljesül: van feladó és van címzett, közös
kódrendszert használnak, a távolság és a kommunikációs csatorna megfelelő,
azonosan értékelik a kommunikációs helyzetet stb.



Hernádi M. (1990) nyomán                       [irodalom.txt -Hernádi]