A tudomány exponenciális növekedése
Napjainkban, ha nem vagyunk nagyon válogatósak, akkor a tudományos munkaerő létszáma 10 évenként duplázódik, de ha csak az igen magas színvonalú munkára vagyunk tekintettel, akkor ez az időtartam kb. 20 évnek adódik. Ha 15 éves átlagos megkettőződési időt veszünk figyelembe, akkor az elmúlt 300 év alatt a tudomány 2^20-os faktorral nőtt, vagyis az egymilliószorosára. Néhány duplázódási idő az összehasonlítás végett: 100 év - nemzeti életrajzi lexikonok címszavai 50 év - az összes munkaerő - a világ népessége - egyetemek száma 20 év - bruttó társadalmi össztermék (GNP) - a fontosabb felfedezések száma - a jelentősebb fizikusok száma - az ismert kémiai elemek száma - a műszerek pontossága - az ezer főre eső főiskolai hallgatók száma 15 év - a tudományos folyóiratok száma - a tudományos intézetek taglétszáma - az ismert kémiai vegyületek száma - a referáló folyóiratok száma 10 év - az ismert kisbolygók száma - a nem-euklidészi geometriák irodalma - a röntgensugarakra vonatkozó szakirodalom - a kísérleti pszichológia irodalma - a telefonkészülékek száma az USA-ban - a mérnökök száma az USA-ban - a szállítás sebessége - a kilowattórákban mért elektromos energia 5 év - a tengerentúli telefonhívások száma 1.5 év - a részecskegyorsítók energiája MeV-ben Hasonlóan alakul a tudományos munkaerő száma is. Míg a 17. század elején még név szerint is fel lehetett sorolni őket, addig ma csak az USA-ban a tudományos és műszaki egyetemi végzettségűek száma milliós nagyságrendű. A duplázódási idő itt is kb. 15 évnek adódik. Ez a rövid időtartam magyarázatot ad arra, hogy a legtöbb tudományos eredmény még frissnek számít, a legtöbb tudós még ma is él. Kb. 45 évnek vehető egy tudományos szakember aktív működési ideje, ez alatt az idő alatt a tudósok száma nyolcszorosára nő. Egy tudományos kutatónak tehát minden 8 valaha is élt tudós közül 7 a kortársa (87.5 %). Ha a duplázódási időt csak 10 évnek vesszük, akkor 90 százaléka, ha pedig 20 évnek, akkor 81 százaléka él a világ eddigi tudósainak. Ugyanez érvényes az elvégzett tudományos munka összességére is, tehát legkésőbb 20 év múlva kétszer annyi tudósunk és tudományos eredményünk, lesz mint most. Ehhez az ütemhez képest a demográfiai robbanás eltörpül.
D. de Solla Price (1979) nyomán [irodalom.txt -Price]