MEK fejléc

BESZÉD A BOLYAI-EMLÉKÜNNEPEN

Tisztelt ünneplő gyülekezet! Környezőitől, atyján kívül, meg nem értve, magától és magának alkotta meg Bolyai János a geometriának azt az új világát, amelynek mélységeiben ő, s később az ő nyomdokán haladók gazdag kincseket tártak fel a tudománynak.

Elismerésre, jutalomra e hazában nem számíthatott. Nem látta ő, csak elképzelni tudta azt a szebb világot; melyben őt megérteni tudó emberek is élnek, talán ott, valahol túl a hegyek határain, ott, ahol a göttingai szellemóriás1 lakik, kiről neki atyja mint ifjúkori barátjáról oly szívesen beszélt. Ennek az akkor még tőlünk oly távolra eső és idegen tudományos világnak írta, ennek elismerésében bízva adta ki Bolyai azt a művét, mellyel magának s magyar nevével magyar nemzetének el nem évülő dicsőséget szerzett.

Nekünk, akik ma, száz évvel az ő születése után itt összegyűltünk, már jobb a sorsunk. Hazánk azóta a tudományos világnak egy évről évre gazdagabb termést ígérő tartománya lett. Mi gondolatainkat, mikor megszületnek, már a magunk nyelvén közölhetjük velünk együtt haladó pályatársakkal, elismerésre, sőt jutalomra már itthon számíthatunk. De azért, valljuk be őszintén, mi is arra a távolabb, de nagyobb s el nem évülő dicsőségre törekszünk, amely Bolyainak adatott, mert tudjuk, hogy csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s azért, ha igazi tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet.

Ez a mi eszményünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenszer.

Azért siettünk ma ide, különösen mi, e hazában a matematikai tudományok művelői, hogy a nagy Bolyai dicső emlékét s vele saját eszményeink diadalát ünnepeljük.

Engem a Bolyai tudományában jártasabb társaimmal együtt a Magyar Tudományos Akadémia küldött ide. Nem jöttünk üres kézzel, társam, a főtitkár el fogja mondani, mivel járul az Akadémia ahhoz, hogy ez a mai nap a jövőben is emlékezetes maradjon.2

Én az egybegyűlteknek üdvözletet hozok. Nagyságos elnöklő rektor úr! Fogadja kérem szívesen ezt az üdvözletet.

___________________________________________________
Újraközlés a Környei-kötet alapján. Alapszöveg: Akadémiai Értesítő 1903. 110.


1 Vagyis: K.F. Gauss

2 Szily Kálmán, az Akadémia titkára itt jelentette be az Akadémia által létesített Bolyai-jutalom szabályzatát. A jutalmat ötévenként adják, bármely nyelven megjelent legjobb matematikai munkáért. Először Poincaré kapta meg.



TARTALOM