(1869. május 20.)
20/5 869.

   Kedves fiam!

   Valóban szemrehányásokat teszek magamnak, hogy ily soká nem írtam, de rendkívül el vagyok foglalva, s hozzá még az járul, hogy ámbár beteg nem vagyok, folyvást rosszul érzem magamat, s így alig határozhatom magamat legszükségesebb teendőim végzésére. Most is csak röviden írhatok, mert a képviselőházban írok, felhasználva az időt, mely alatt a jegyző utolsó üléseink jegyzőkönyveit olvassa. - Utolsó leveledre válaszul most csak annyit: hogy Wodianernál az 500 frt elküldésért rendelkezni fogok, úgyhogy ez összeget már június 1-én felveheted, és határozatodnak, mely szerint a szünidőket körünkben akarod tölteni, valamennyien örvendünk. - Későbbi terveidet egészen reád bízom, s magamnak csak azt tartom fel, hogy azokat együtt nyugodtan discutiáljuk. Ismered nézeteimet azon irányról, melyet a német tudósoknak egy része a természettudományokban követ, s mely a fizikát mindinkább a metafizika körébe vezeti. Nincs helyén s nem is érzem magamat irányodban kompetensnek, hogy ezen irányról hosszasabban szóljak; de ha nem kétlem is, hogy szintén egyes nagy lépések történhetnek a természet ismeretében, általján véve nem tartom ezen irányt termékenynek, s úgy vagyok meggyőződve, hogy valamint eddig, úgy még sokáig a természettudományok az indukció és experimentum útján fogják tenni legnagyobb lépéseiket, s hogy a dedukció, mely egyes elvekből tovább okoskodva spekuláció útján halad, csak annyiban fontos, amennyiben azon pontokat jelöli ki, melyeket a tapasztalás útján felderíteni szükséges, és egyszersmind a tudóst sok haszontalan fáradságtól menti meg. Königsbergben, mint leveledből újra meggyőződtem, inkább ezen irány az uralkodó, s ezért én nem tartom célszerűnek, hogy a jelen szemeszteren túl ott maradjál. Vajon helyes-e nézetem? s azon esetben Berlinbe vagy máshova kell-e menned - arról majd nagy bölcsen tanácskozunk, és teljes nyugodtsággal megvitatjuk az okokat pro és kontra, miután tudod, hogy a célra nézve egyetértünk. Mint Te magad, úgy én sem kívánok egyebet, mint hogy tudós, valóságos és nem dilettáns tudós legyen belőled, és erre azon eszközöket fogjuk választani, melyeket legjobbaknak tartunk.

   De végzem levelemet. A diszkusszió kezdődik, s mint a közelgő vihar előtt egyes dörgések, úgy már egyes ostoba frázis üti meg fülemet, emlékeztetve, mily fenomenális szóháború közelg. Ég áldjon meg. Ha Neumann vagy Richelot kollégiumában volnék, valószínűleg egy szót sem értenék az előadásból, de mégis jobban szeretném, mint hogy az annyiszor főzött s mégis emészthetlen ebéddel újra traktáljanak. - - Talán a napokban ismét írhatok. Az ünnepeket Földeákon töltöttem, s Jolánt, ki velem ment, ott hagytam.

Ég áldjon meg még egyszer.

Szerető apád
Eötv ...