40. További problematikus nyomdahelyek a 16. századi Magyarországon

Gutenberg Jahrbuch (Mainz) 1969. 103–106.

E témát érintő előző cikket folytatva,[1] megkísérlem azt további adatokkal kiegészíteni. Ide tartoznak azok a helységek, ahol a nyomdászat működése korábban bizonytalan volt (+), vagy még ma is az (?), továbbá azok, amelyeket eddig a szakirodalom tévesen nyomdahelyeknek tekintett (–). Mindez az előző cikkben szereplő városokról szóló új adatokkal kezdődjék.

Kassa (Košice – CS) 1549 –

Jakob Melzer úgy vélte,[2] hogy az öt felső-magyarországi város hitvallását már annak megfogalmazásakor, vagyis 1549-ben több nyelven kinyomtatták Kassán. A valóságban azonban ez a „Confessio Christianae doctrinae quinque regiarum liberarumque civitatum in Hungaria Superiore Cassoviae, Leutschoviae, Barthphae, Epperiessini ac Cibinii” nyomtatott formában első alkalommal 1613-ban jelent meg. Ez a kiadás valóban Kassán készült, éspedig latin, német és magyar nyelven.[3]

Szeged (H) 1541, 1547 –

A szakirodalomban felmerült az a nézet, hogy Szegeden már 1541-ben, ill. 1547-ben dolgozott itt könyvnyomtató műhely.[4] Ezzel szemben Dörnyei Sándor[5] helyesen állapította meg azt, hogy ezek az adatok vagy tévesek, vagy az 1567-ben e városban feltételezett, de meg nem erősített nyomdára vonatkoznak.[6]

Pozsony (Bratislava – CS) 1595–1600 –

A 16. század végén Pozsonyban ülésező magyar országgyűlés törvénycikkei 1595-től nyomtatásban is megjelentek. Horváth Ignác[7] úgy vélte, hogy ezeket ebben a városban is nyomtatták. Sztripszky Hiador átvette ezt a feltételezést.[8] Fazakas József ezzel szemben bebizonyította,[9] hogy mindezek az „artikulusok” Prágában (1595,1597–1600) részben Daniel Adam z Veleslavina, részben pedig Jiří Černý (Niger) műhelyében készültek.

Beszterce (Bistriţa – RO) 1578 –

Henri Stein a következő nyomdahelyről tudósított:[10] „Besztercze ou Bistritz Beosolium – 1578 – Németh.” Az idézett forrásban, tehát Németh János nyomdatörténeti munkájában[11] valóban találhatók adatok a nyomdászat működéséről ebben az erdélyi városban, de csak az 1779–1781. közötti évekből. Steinnek ennek a tévedésének megoldása azonban Némethnél más helyen megtalálható:[12] „Neosolium (Beszterce-Bánya, Neusohl) 1578”. Tehát összecserélte a két, a magyarban azonosan kezdődő városnevet: Besztercét Erdélyben és Besztercebányát a Felvidéken. Ráadásul „Beosolium”-ot ír „Neosolium” helyett.

Temesvár (Timişoara – RO) 1572 ?

Simánd nyomdahellyel[13] összefüggésben már szó volt arról, hogy Karádi Pál nyomdász 1572-ben a heidelbergi unitárius prédikátorral, Adam Neuserrel Temesvárra érkezett, ahol az ott székelő pasa mindkettőt elfogatta. A kortárs Stephan Gerlach levele arról számol be,[14] hogy az unitáriusok Temesváron nyomdával rendelkeztek. Ezt a hírt később Paulus Wallaszky[15] átvette. A ma rendelkezésre álló adat erről a temesvári nyomdáról túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy annak tevékenysége egyértelműen bizonyítható lenne.

Lőcse (Levoča – CS) 1515, 1560 –

Ján Mišianik szóbeli közlés formájában hallott arról a huszita nyomtatványról,[16] amelyet 1515-ben Lőcsén Sweitpolt Fiol készített volna. Ő, aki néhány cirillbetűs könyvet jelentetett meg 1491-ben Krakkóban, valóban többször meglátogatta ezt a felső-magyarországi várost.[17] Nincs azonban bizonyíték arra, hogy ott folytatta volna nyomdászattal kapcsolatos tevékenységét.

Hörk József úgy gondolta,[18] hogy az öt felső-magyarországi város 1560. évi hitvallása nem Bártfán került ki a nyomdából, ahogy Samuel Klein[19] vélte, hanem Lőcsén. A valóságban ez a „Confessio” nyomtatott formában először 1613-ban, de sem Bártfán, sem Lőcsén, hanem Kassán[20] jelent meg.

Sicz, Németlövő (Deutsch Schützen – A) 1593 +

Emil Weller úgy vélte, hogy az 1593-ból származó nyomdahely-megjelölés „Schützing in Hungern” hamis.[21] Adolf Sennovitz is állította,[22] hogy „Sycz”, ill. „Sicz”, ahogy Johannes Manlius nyomdász néhány kiadványában olvasható, koholt. Pray Sándor feltételezte,[23] hogy „Sicz” a Sopron megyei Lövő helységgel azonos. Ivan Kukuljević azt írta,[24] hogy Manlius 1596-1602 között Felsőlövőben nyomdászkodott. Henri Stein átvette ezeket az adatokat,[25] és hozzáfűzte még e helységek magyar nevét „Felsö Loö” (Felső Lövő helyett). Ezzel szemben Szabó Károly helyesen állapította meg,[26] hogy Sicz vagy Schützing (németül Schützen) Vas megyéhez tartozott, ahol Manlius csak az 1592–1593. években dolgozott.

Szucsány (Sučany – CS) 1593 –

Pierre Deschamps névtelenül megjelent munkájában[27] azt írta: „Schützinum, Sutschau (?), Siczbin (?), bourg de Hongrie (com. de Turocz). – János Manlius, l'imprimeur ambulant, que nous voyons à Német-Ujvár, à Eberau, à Uj-Szigeth, etc., de 1581 à 1605, séjourne également à Sutschau (?) en 1593, et y fait rouler ses presses [Németh].” A megadott helységnév „Sutschau” Németh János[28] idézett művében nem fordul elő. Ő is rögzítette a Manlius-féle nyomdahelyet 1592–1593-ból, és azt egyértelműen a Vas megyei Német Lövővel azonosította; ugyanakkor Paulus Wallaszkyval[29] még vitatkozott is, aki Manliust „typographus Szecsiniensis"-nek nevezte. Nem világos, hogy Deschamps hogyan jutott el a téves Túróc megyei Szucsányhoz.

Újhely, Sátoraljaújhely 1589 –

Iványi Béla olyan iratot közölt 1589-ből, amelyben menekült nyomdászról van szó „Wyhel”-ben.[30] Fitz József[31] ebből kiindulva úgy vélte, hogy valamilyen ismeretlen nyomdász dolgozott Sátoraljaújhelyen (Újhely). Iványi sajnos nem az eredeti iratot, csupán annak 18. századbeli másolatát olvasta.[32] Az eredetiben azonban nem „Wyhel”, hanem „Vysol” olvasható. A nevezett helységben: Vizsolyban, valóban dolgozott nyomdász, Mantskovits Bálint 1589-től kezdődően.

Világosvár (Siria – RO) 1582 –

Beythe István egyik művében a következő nyomdahely-megjelölés olvasható: „Velágos Varat 1582 Manlius Janos”.[33] A régebbi magyar szakirodalomban ezt a helyet a szerzők az Arad megyei Világosvárral azonosították. Már Németh János kételkedett ennek a helyességében,[34] és azt Németújvárnak tartotta, ahol Manlius 1582-ben kezdte meg magyarországi tevékenységét. A fenti megállapításokat Pierre Deschamps[35] megismételte. Gulyás Pál véleménye szerint[36] a Laibachból elmenekült Manlius az üldözőktől való félelmében első kiadványához ezt a kitalált nyomdahelyet választotta. Később a hatalmas Batthyány-család védelme alatt már biztonságban érezte magát, és nyomtatványain az igazi nyomdahelyet, Németújvárt közölte.

Szabó Károly véleménye[37] legalább ilyen meggyőző: Németújvár, a magasan fekvő és fehér falakkal rendelkező erődöt „Világosvár”-nak nevezték. Hozzáfűzhető hogy ezt a lírai csengésű helységnevet Beythe maga is választhatta. A szerző az ottani protestáns lelkész a Batthyány család udvarát valóban a vallási világosság várának tekinthette. Egy azonban bizonyos: Beythe művét Németújvárott nyomtatták, és nem Világosvárott, az előbbitől több száz km-re keletre Arad megyében, ahol sohasem működött nyomda.

Szervestye, Szervesd (Zerveşti – RO) 1591–98 –

Németh János arról tudósított,[38] hogy „Servestae”-hen 1591–1598 között működött Bonaventura Faber nyomdája, ahol előállították a Szepességből való Sebastian Ambrosiusnak néhány munkáját. Úgy vélte, hogy ez a helység az erdélyi Karánsebes város közelében fekvő Szervestyével lenne azonos. Pierre Deschamps megismételte a fenti állítást,[39] de ama feltevésének is hangot adott, hogy a helység sokkal inkább Zerbst városa Németországban. Igaza volt: Bonaventura Faber (Schmidt), ill. özvegyének nyomdája Zerbstben működött Anhaltban és nem Erdélyben.

Kisszeben (Sabinov – CS) 1582 –

1879-ben az 1583. évre szóló magyar nyelvű kalendárium két ívnyi töredékét ismertették.[40] A címlapon a következő helymegjelölés található: „Czebembe George Greus”. Ezt a naptárt Kassa város délkörére szerkesztették, szövege pedig egy bártfai kiadással azonos.[41] Így elfogadottá vált az a nézet, hogy a naptár nem az erdélyi Nagyszebenben, hanem a Kassa és Bártfa között fekvő Kisszebenben készült.[42] Adolf Sennovitz ezzel szemben meggyőzően cáfolta a fenti téves nézetet.[43] Georg Greus tipográfus valóban dolgozott az erdélyi Szebenben 1581–1582, ill. 1584. évben, és nem Kisszebenben Felső-Magyarországon.

Siebenbürgen 1551 –

Primus Truber két műve (egy ábécéskönyv és egy káté) a következő megjelöléssel látott napvilágot: „In Sybenburgen 1551 Jernei Skuryaniz.[44] Ezen az alapon Veturia Jugăreanu mindkét nyomtatványt felvette az erdélyi bibliográfiájába.[45] Josip Badalić ezzel szemben megadta a helyes megoldást :[46] Trubernek mindkét műve ezzel a koholt helynévvel Tübingában készült Ulrich Morhart műhelyében.

Megyer, Nagymegyer (Vel'ký Meder – CS) 1532 –

A „Dictionary Catalogue of the History of Printing from the John M. Wing Foundation in the Newberry Library”[47] olyan egyleveles nyomtatványt írt le „Verteutschte Capitulation des Anstanndts” címmel, amelynek kiadási helye a magyarországi Megyer. A „Megier” szó valóban előfordul a szövegben: ebben a helységben született a fegyverszüneti megállapodás a magyar király és a német császár között 1532-ben. A nyomtatvány ennek a szerződésnek a német nyelvű fordítása. Azonban előállítása nem Megyeren, ahol sohasem létezett könyvnyomtató műhely, hanem – a betűtípusok alapján – Bécsben Johann Singrienernél történt.

Vágsellye (Šal'a – CS) 1551 –

Szimonidesz Lajos korabeli iratok alapján azt a következtetést vonta le,[48] hogy a könyvek, amelyeket Vágsellyén, az 1551-ben elfogott Somogyi Péternél találtak, nyomtatott művek voltak. Fitz József még messzebb ment, amikor a Somogyi-féle vágsellyei[49] nyomda létezésének lehetőségéről írt. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy az eredeti iratok nem beszélnek nyomtatott könyvekről. Csupán „inter chartaceos libellos”-ról olvasható azokban, és ebből semmiképpen sem lehet nyomtatott művekre, még kevésbé nyomai műhelyre következtetni.

Gyula (H) 1584 –

Weszprémi István olyan „Calendarium … Julianum”-ról[50] írt, amelyiket „an. 1585 … ad normam Calendarii Cracoviensis” nyomtattak. Sándor István megismételte ezt a címet erősen magyarosított formában[51] „Krakkai szerint Gyulai módjára”. Így tévedett Toldy Ferenc, amikor Sándor szavaira támaszkodva úgy vélte,[52] hogy ezt a Julianus-féle időszámítás szerint készült naptárt esetleg Gyula városában nyomtatták.