47. A kisalakú régi magyarországi nyomtatványokról

(TÁRSSZERZŐ: KÜKEDI JÓZSEF)

Magyar Könyvszemle 1972. 122–126.

Az utóbbi években hazánkban igen széles körben elterjedt és fellendült a bibliofília. Ezen belül különösen kedveltté vált a kisalakú könyvek gyűjtése. Nyomdáink lelkesen igyekeznek éppen az ilyen kisformátumú kiadványok mintaszerű előállításával bizonyítani szakmai felkészültségüket.[1] A mai technika lehetővé teszi a rendkívül apró, 4–5 mm méretű könyvek előállítását is, ami azonban már inkább csak műszaki bravúr. Az öntött betűkből szedett kiadványok méretének alsó határa természetesen ennél jóval feljebb van, de ezek egyben olvashatóságukkal használhatók is.

A korábbi századok nyomdatermékeinél természetesen csak ez az utóbbi, hagyományos megoldás jön számításba. Az akkori, nagyjából 35x44 cm méretű nyomtatópapír ívének összehajtásából a tizenhatodrét alak (bekötve kb. 100x80 mm) már a 16. századi hazai műhelyekben használatos forma volt. A kolozsvári, szebeni, bártfai nyomdák már e század hetvenes éveitől előszeretettel ebben az alakban jelentették meg kalendáriumaikat. Így a régi magyarországi nyomtatványok közül csak az ennél kisebb kiadványok tekinthetők kifejezetten kisalakúnak.

A lőcsei Brewer-nyomda már viszonylag korán kezdett ilyen formában imádságoskönyveket előállítani. 1646-ban e neves nyomdászcsalád első tagja, Lőrinc műhelyéből került ki az „Imádságos könyvecske” és a hozzányomtatott „Szép és aitatos isteni ditsiretek”.[2] E kiadás bekötött példányának[3] papírmérete 79x49 mm, szedéstükre pedig 73x41 mm. Még ennél is kisebb e mű 1683-ban ugyancsak a Brewer-nyomdában megjelent kiadása[4], ahol is a papírméret (OSzK pld.) 72x50 mm; a szedéstükör pedig 66x38 mm.

A fentebb említett magyar nyelvű imádságoskönyv harminckettedrét alakú, vagyis nyers papírmérete kb. 88x55 mm. A híres lőcsei műhelyben azonban ennek a fele, vagyis kb. 55x44 mm-es papírméretű, hatvannegyedrét alakú könyvek is készültek. Szabó Károly még ilyet nem ismert. Schőnerr Gyula írta le Luther Der kleine Catechismusának 1686. évi kiadását,[5] amelynél a papírméret 48x38 mm, míg a szedéstükör 41x30 mm[6]. A Schöne andächtige Gebetlein című kis imádságoskönyvet Pukánszkyné Kádár Jolán ismertette[7]. Ez a címlapon az 1677, a kolofonban pedig az 1676. évszámot viseli. A papír mérete[8] 46x35 mm, míg a szedéstükör 41x30 mm. Még két korábbi német nyelvű kiadvány ismeretes a lőcsei Brewer-nyomda termékei közül, amelyet Tolnai Gábor írt le[9]. Az egyik Luther Der kleine Catechismus 1673-ban megjelent kiadása, amelynek papírmérete 46x35 mm, a szedéstükör 41x30 mm. A másik, évszám nélküli,[10] de feltehetően ugyancsak a 17. század hetvenes éveiből származő kiadvány Johann Matthesius Oeconomia, Bericht vom Haushalten c. műve, amelynek papírmérete[11] 46x35 mm, a szedéstükör pedig 38x30 mm.

* * *

A 17. századi lőcsei kisalakú kiadványoknak későbbi és más hazai műhelyben készült utódairól sem Szabó Károly, sem Petrik Géza nem tudósított. Ezért különösen felkeltette érdeklődésünket a közelmúltban a kecskeméti református egyház könyvtárába[12] került magyar nyelvű imádságoskönyv. Felkérésre igyekeztünk az elején hiányos kis kötet adatait tisztázni. Az ilyen, címlapjától és címétől megfosztott 18. századinak tűnő kiadvány meghatározása nem tartozik a könnyű feladatok közé. Ezért éppen a kötet szokatlanul kis formátuma alapján lehetett a megoldást keresni. Az Országos Széchényi Könyvtárban a megfelelő megőrzés miatt az ilyen kicsiny könyvek egy része már külön kezelésben részesül. Ennek volt köszönhető, hogy sikerült is ráakadni a keresett műre.

A szép egykorú bőrkötésű könyvecske 1962-ben került vétel útján a nemzeti könyvtárba. A címlap hátán levő kéziratos bejegyzés szerint: 1870. január 17-én Dózsa Géza tulajdona volt Marosvásárhelyt. Az első kötéstáblába egy még korábbi tulajdonos, Biró József írta be nevét. A kötet címlapján fametszetes díszkeretben az alábbi szöveg olvasható: „Elein való meg-teresnek gyümöltse. Nyomtattatott Páldi Istvan altal.” A lap legalján: „Kolosvárat 1760 Eszt.” (1. ábra). A címlevelet követő rövid, két lap terjedelmű előszó aláírása: „B. H. W. M. 1759”.

Nem kis szerencsénkre ugyanennek a műnek egy másik, címlap nélkül fennmaradt kiadását is őrzi az Országos Széchényi Könyvtár, ahol az ajánlása végén ez áll: „B. H. Wesselényi Miklós, 1759.” A kötetet 1916-ban Szinnyei József hagyatékából szerezte meg a könyvtár. A nagy magyar bibliográfus e példányt monumentális művében idősb báró hadadi Wesselényi Miklós neve alatt[13] gondosan leírta: „Elein való megtérésnek gyümölcse … Melyet hogy Isten kedvelljen! ezen könyvetskében összeszedett Imádságoknak, és azok mellé adatott néhány Soltároknak, Istenes énekeknek … a Kegyességnek gyakorlására inditani kiván … (hosszú czím, mely a czímlevél másik felére is átvitetik); a végén: B. H. Wesselényi Miklós 1759. A könyv irodalmunkban a legkisebbek egyike. 6 cm magas, 4 ½ cm széles kis 16-rétnek mondható, borgisszal nyomtatva, a szöveg 203 és a Mutató tábla 5 lap, arany széllel, egykorú zöld selyemkötés, papirostokban. A tulajdonos neve »Lázár Kataliné« a tábla belső felére írva és a táblára arannyal nyomva: L. K. Szerzője nem lehetett a 9 éves b. W. M. Talán egyik nevelője adhatta ki kedveskedésből; aligha nyomatott több példányban. Eddig sehol sem találtam említve; én 1890. szep. 1. Kovács Zoltántól vettem.”

A fentiekhez a példány alapján hozzátehető, hogy 1890-ben a vételára Szinnyei bejegyzése szerint 1 forint volt. Az általa említett papírtok sajnos nem maradt fenn.

A cím alapján az Országos Széchényi Könyvtár állományából sikerült még egy további kiadást is fellelni[14]. Az 1902-ben beszerzett teljesen ép példány aranyozott díszkötésű selyemkötésben és az azt védő papírtokban maradt fen. A díszcímlap metszetes kerete hasonlít, de nem azonos az 1760. évi kiadásban láthatóval, és a rövid címen kívül az 1820. évszámot viseli (2. ábra). A címlap szövege: „Elein való meg-térésnek gyümöltse. Az Ifiabbak' számára. Kolosváronn. Nyomt. a' Ref. Kol. bet. Török István által.”

A fentebb említett kecskeméti példány a Széchényi Könyvtár mindhárom kiadásától eltérő szedésű: tehát négy példány, négy különböző kiadás ugyanazon nyomdából. Kettő teljes és így datált: 1760, ill. 1820. A másik kettő közül a Szinnyei-féle példányból a díszcímlap (nyilván az évszámmal), a kecskemétiből a díszcímlap (az évszámmal) és az első levél (a címmel) hiányzik. Mind a négy kiadás az 1755-ben alapított kolozsvári református kollégium nyomdájából került ki, amelynek első vezetője 1769-ig Páldi István volt.

Az 1820. évi kiadás beosztása, terjedelme és szövege egyaránt elüt a többitől. Az elöl 16 számozatlan lapot 208 számozott követi, és az A–N jelű, egyenként nyolc levelet tartalmazó füzeteket egy „)(” jelű, ugyancsak nyolcleveles füzet előzi meg. A többi három kiadásban a ragasztott címlap után következnek az A–N jelű, nyolcleveles füzetek. A két számozatlan lapot 203 számozott, majd öt újabb számozatlan lap követi.

Tehát az 1820. évi kiadás terjedelme 112, a másik háromé 105 levél. Ez utóbbiak közül a Szinnyei-féle példányban a 198–201. lapon levő „Az Apostoli hitnek formája” szöveg eltér a másik két kiadásban levőtől és megegyezik az 1820. éviben találhatóval. A 201–203. lapon álló „Jövel Szent Lélek Isten” az 1760. évi, ill. a kecskeméti példányban nem található. Így a Szinnyei által ismertetett kiadás a másik kettőnél fiatalabb és hozzávetőlegesen a 18. század utolsó évtizedeiben készült.

Nehezebb a másik két kiadás, az 1760. évi és a kecskeméti időrendjének meghatározása. E kettő szövege, beosztása szinte sorról sorra megegyezik: ennek alapján nem sikerült a sorrend meghatározása. A nyomdai kivitel tekintetében már észlelhető eltérés. Az 1760. évi kiadás szövegtípusa mai nyomdai mércével 9 pontos borgisz. Ugyanezzel szedték a Szinnyei-féle példányt is. Az 1820. évi kiadásnál ez már 8 pontos petit. A Kecskeméten őrzött kiadás szövegét a 9 pontos borgisz és a 10 pontos garmond közötti kisméretű betűkből szedték. Ebből húsz sor magassága 70 mm, az 1760. évi és a Szinnyei-féle kiadás 68 mm-ével szemben. Nemcsak a betűtest mérete, de a betűkép formája is eltér a kecskeméti példányban az 1760. évi és a Szinnyei-féle kiadásban található szövegtípustól. Ezek alapján feltehető, de nem bizonyítható, hogy a Kecskeméten őrzött kiadás megelőzte az 1760. évit. Miután az előszó 1759-ben kelt, az 1760. évinél korábban csak ebben az esztendőben jelenhetett meg a kis imádságoskönyv. Tehát lehetséges, hogy a kecskeméti református egyház könyvtára az első kiadás egy csonka példányát őrzi.

A fentiek alapján a négy kiadás feltételezhető sorrendje: Kecskemét (1759?), 1760, Szinnyei (kb. 1780), 1820. Megerősíteni látszik ezt az is, hogy a betűmérettel párhuzamosan a szedéstükör is csökkent a kecskemétihez képest az 1760. évi kiadásban. A négy harminckettedrét alakú kiadás jellegzetes méretei mm-ben:

A lőcsei Brewer- és a kolozsvári református kollégium nyomdáján kívül Patzkó Ferenc Ágost pozsonyi műhelyéből (1771–1797) is került ki kisalakú, két színnel (fekete-piros) készült nyomtatvány. Az Országos Széchényi Könyvtár őrzi a Pressburger Finger Kalenderl auf das Jahr 1777 című szokatlan formájú kis kiadvány egy példányát, amelynek kötése 66x30 mm, papírmérete 65x28 mm, szedéstükre 63x20 mm (3. ábra). Ezt a kiadványt, amelynek 16 leveles füzetéhez még két további levél csatlakozik, a szakirodalom nem ismerte, csupán a naptársorozat egy további tagját Pressburger Fingerkalenderl auf das Jahr 1792[15]. Ez a későbbi, 16 levél terjedelmű kiadvány kötése[16] 69x26 mm, papírmérete 69x25 mm, szedéstükre 63x19 mm. Külön figyelmet érdemel e női használók számára készült naptárak kötése. Az 1777. évre szóló példány dús aranyozással díszített piros köntöst hord, míg a bőrtokban fennmaradt 1792. évi táblái rézlapok, amelyeket fekete alapon kínai hatásra utaló fém- és gyöngyházberakások ékesítenek. Az elegánsan keskeny alakot úgy érték el, hogy a szokásostól eltérő módon hajtogatták a négyrét alakú papírt: előbb harmadrészre (12°), majd ezt megismételték (36°), végül kettéhajtották (72°). Ez a hetvenkettedrét alak a hazai 18. századi gyakorlatban – ismeretink szerint – egyedülálló.

A fentiekben három magyarországi műhely (Lőcse, Kolozsvár, Pozsony) háromféle rétben (32°, 64° és 72°) előállított kiadványairól volt szó a 17. és 18. századból, amelyek a múlt század bibliográfiai irodalmában ismeretlenek, egy részük pedig csak éppen e cikkben került először nyilvánosságra. Mindhárom műhely esetében sorozatosan kiadott művekről van szó. Jogos tehát a remény, hogy ezekből a jövőben még további, ma még ismeretlen kiadványok is kerülnek majd elő (pl. a pozsonyi naptár 1777 és 1792 közötti tagjai) a magyarországi bibliográfia örömére.