35. Magyarország számára nyomtatott érvágó naptára XV. századból

Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei (1957) 10–11. sz. 278–283.

A szlovákiai Knižnica c. folyóirat 1957. évi 5. száma közli Boris Bálent rövid ismertetését[1] egy eddig ismeretlen egyleveles ősnyomtatványról. Ezt az erősen csonka unikumot egy „nagyszombati eredetű” könyv őrizte meg napjainkig, melyben mint könyvjelző volt elhelyezve, egy eddig ugyancsak ismeretlen 1505. esztendőre szóló bécsi falinaptár töredékével együtt. Mindkét rendkívül érdekes nyomtatvány ma a turócszentmártoni Matica Slovenska könyvtárában található.

Bálent-tel párhuzamosan – az ő szívességéből korábban rendelkezésemre bocsátott fénykép alapján – magam is foglalkoztam az említett ősnyomtatvány meghatározásával, melynek során Bálenttől több lényeges pontban eltérő eredményre jutottam.

Az ív alakú, latin nyelvű falinaptár Bálent szerint az 1494. évre szól. Az ő figyelmét azonban nyilván elkerülte, a nyolcadik sorban megadott két vasárnapi betű (litterae dominicales): C és B. Az év napjait ebben az időben ugyanis január elsejétől kezdve az ábécé első hét betűjével jelölték. A littera dominicalis azt jelentette, hogy az illető esztendőben az ezzel jelölt napokra esett a vasárnap. Ha egy évnél két vasárnapi betűt közölnek, ez szökőévet jelentett, mikor is azok február végén váltották egymást. Az említett C és B betűk – a könyvnyomtatás első századában – az 1468., 1496. és 1524. évekre jellemzőek.[2] A tizedik sorban pedig a kor meghatározására ugyancsak igen alkalmas húsvét pontos megjelölését is olvashatjuk. „Pasca dominica proxima ante diem sancti Ambrosii” tehát ebben a kérdéses esztendőben a húsvét vasárnapja közvetlenül Ambrus napja (ápr. 4.) előtt volt. Az április 3-i húsvét a kortanokban általában használatos naptárak közül a 13. számúnak felel meg[3] mely a számításba vehető évtizedekben csupán az 1485., 1491. és 1496. esztendőkben volt érvényes. Így bizonyos, hogy a kalendárium az 1496. évre készült. Megerősíti ezt – számos más ismérven (aranyszám stb.) kívül – a 9–11. sorokban közölt ünnepek (Pál forduló = jan. 25; Szervác = máj. 13.) megjelölése is a közelükben levő vasárnapokkal.

Ezt az 1496. esztendőre szóló naptárt nyilván az előző, 1495. év utolsó hónapjaiban nyomtatták. Kérdéses azonban, hogy hol és ki: Bálent ezzel kapcsolatban felemlíti a bécsi eredet lehetőségét. Ősnyomtatványunk tipográfiai jellegzetességei (betűtípusok, fametszet és lombard) azonban kizárják ezt a feltevést. Bálent helyesen állapítja meg, hogy a töredéken szereplő két típus közül a nagyobb Haebler szerint[4] az M30-as, míg a kisebb, melynek húsz sor mérete 83 mm, az M88-as csoportba tartozik. Bálent ezekből az évekből ilyen típusokat csupán a nürnbergi Georg Stuchs-nál talált (5. és 12. típusok).[5] Megerősítve látja ezt a véleményét azáltal, hogy Stuchs-nál ismerünk egy 20 mm magas lombardsorozatot („c” jelű). Bálent azonban óvatosan fogalmazza ezt a feltevését, hiszen a fametszetes díszt, mely a nyomdász megállapításához komoly segítséget nyújthat, nem tette vizsgálata tárgyává.

Haebler azonban egy másik nürnbergi nyomdásztól, Kaspar Hochfeder-től is közöl két olyan típust (1., ill. 10.),[6] amely egyezik a vizsgált töredékben szereplőkkel,[7] ezenkívül lombardkészletében is találunk egy 20 mm magasságú sorozatot („c” jelű).

Ha Hochfeder nürnbergi tevékenységét (1491–1497) vizsgáljuk, feltűnik, hogy viszonylag igen sok – huszonkét – egyleveles nyomtatványt ismerünk tőle.[8] Ezek közül hét naptár, valamennyi ívrét, alakú és piros-fekete nyomású, melyek német vagy latin nyelven az 1493. és 1497. közötti évekre készültek, és közülük öt fametszettel is díszített. (Ezzel szemben Stuchs nyomtatványai közül egyetlen falinaptárról sem tudunk.) Az ugyancsak 1496. esztendőre szóló egyik kalendárium német nyelven Ausztria számára pedig éppen a fent említett betűtípusok felhasználásával készült.

A legfontosabb azonban az, hogy ezt a naptárt (GW 1511.) ugyanaz a fametszet díszíti, mint a Bálent által ismertetett töredéket. Ez a rendkívül keskeny és magas, a lap egész bal szélét elfoglaló fametszet Jézus családfáját örökíti meg Jesse-től, (Dávid király apjától) kezdve. Az indák között látható alakok – XV. századi öltözékben – kronologikusan alulról felfelé helyezkednek el. A fametszet tetején láthatjuk Szűz Máriát a Kisdeddel, felette szalagokon pedig H. M. V. A. N. betűket.[9] Az egész dúc kivitele ügyes mester munkájára vall. A fametszet azonossága ugyanabból az évből – a betűtípusok és a lombardok egyezése mellett – teljesen megnyugtató módon bizonyítja, hogy ezt a Magyarország számára készült naptárat Nürnbergben Kaspar Hochfeder műhelyében nyomtatták.

Az Ausztria számára készült naptárról az első reprodukció[10] a csonka maihingeni[11] példányról készült. Már itt kiderült, de egy csaknem teljes példány[12] fényképe[13] teljesen egyértelműen bizonyítja, hogy a naptár alján egy nagyméretű, öt részre osztott és igen érdekes fametszet áll, amely az érvágást ábrázolja. A metszetek magyarázására szolgáló szöveg ugyanabból a típusból van szedve, mint maga a naptár. Ezt az érvágásos illusztrációt a nyomdász felhasználta a következő, 1497. évre szóló német nyelvű falinaptárában is,[14] itt azonban az előbb említett és Jézus családfáját ábrázoló díszítőléc nélkül.[15] Az orvostörténeti szempontból igen érdekes kép közepén az ún. Aderlassmann-t találjuk csillagképektől körülvéve. A négy sarokban levő kisebb képek közül a bal felső egy asszonyt ábrázol, amint karját egy érvágónak nyújtja, a jobb felső már e jelenet folytatását közli: a nő bal karjából az érvágás nyomán már folyik a vér. Baloldalt lent egy ágyban fekvő beteget látunk, kinek egy orvos gyógyszert nyújt. Végül a jobb alsó sarokban egy fürdőst találunk, ki egy férfit köpölyöz.

A most vizsgált töredéket összevetve a fent említett Ausztria számára készült kalendáriummal megállapíthatjuk, hogy a kettő tagolása nagyjából azonosnak mondható.[16] Így joggal feltételezhetjük, hogy a Magyarország számára készült naptáron is szerepelt alul az érvágásos fametszet.

Bálent a töredék alapján jobb oldalon is feltételezett – nyilván a szimmetria kedvéért – egy díszítő, lapszéli fametszetet, ugyanakkor a naptár szövegének rövidsége neki is feltűnt. Így jutott a feltételezett 36×34 cm-es mérethez, ami szerinte is teljesen szokatlan és valószínűtlen. A megoldást abban kereste, hogy – jobb meggyőződése ellenére is – hosszabb szöveget feltételezett.

A már többször említett, Ausztria számára készült „testvérnyomat” segítségével meggyőző módon lehet töredékünk eredeti méretarányait rekonstruálni. Eszerint a bal oldalon, a lap szélén függőlegesen a 44×440 mm méretű fametszetes léc áll; a naptár szövege maga 265 mm széles[17] és kb. 295 mm magas; ez alatt foglal helyet a 265×145 mm nagyságú, összetett kép az érvágásról. A kalendárium teljes tükörmérete így kb. 31×44 cm. A Matica Slovenska értékes unikumából tehát jobbról egy kb. négy és fél cm-es csík, alulról pedig egy kb. 27 cm magas rész hiányzik, vagyis a teljes terjedelemnek kb. egyharmada maradt fenn.

Töredékünk tartalmára is tudunk következtetéseket levonni az Ausztria számára készült kalendáriumból. Eszerint az évre vonatkozó általános adatok után az új- és teliholdra vonatkozó prognózis áll, ezt pedig az érvágásra, orvosság bevételére, fürdésre, vetésre és építésre alkalmas napok felsorolása követi.

Hochfeder eddig ismert hét falinaptára közül egy[18] Nürnberg, kettő[19] Erfurt városa[20] egy pedig[21] Ausztria számára készült. Bár Nürnbergben a XV. században több Magyarország számára szánt könyvet nyomtattak,[22] ezek készítői Koberger és Stuchs voltak. Hochfeder magyar kapcsolatától eddig nem tudtunk.

Kifejezetten Magyarország részére számított ősnyomtatvány naptárt is eddig csupán egyet ismertünk: Muntz, Johannes: Tabula minutionum super meridiano Budensi anno domini 1495,[23] mely Bécsben Johannes Winterburgernél készült. A következő évre szóló és most ismertetett kalendárium is a budai délkörre érvényes adatokat tartalmazza.[24]

E falinaptára megrendelője nyilván Theobald Feger volt, mert ebben a két évben ő az egyetlen ismert budai könyvkereskedő. Feger 1494-ben ugyancsak a bécsi Winterburgerrel nyomatja az esztergomi zsinati határozatok gyűjteményét[25] az 1498-ban megjelent az esztergomi misekönyvét[26] azonban a nürnbergi Georg Stuchs-szal készíttette. Ebbe a sorba logikailag jól helyezhető el az 1495-i Muntz-féle bécsi és az 1496-i most ismertetett nürnbergi naptár. Ez utóbbi évre szóló és Ausztria számára nyomtatott kalendárium megrendelése ugyancsak az ő nevéhez fűződhet, hiszen már Denis[27] felvetette Feger bécsi működésének lehetőségét, bár erre bizonyítékunk azóta sincs.

Mivel Bálent a tárgyalt ősnyomtatvány bibliográfiai leírását nem közölte, azt a Gesamtkatalog dem Wiegendrucke módszere szerint az alábbiakban adjuk:

Almanach für Ungarn auf das Jahr 1496, lat. (Nürnberg: Kaspar Hochfeder).
1 Bl. einseitig bedruckt. 41+ ? Z. Z. 13–25 u. 28–[41] in 2 Sp. Typen: 1, 10. Init: c. [Holzschnitt] Randleiste. Schwarz und rot gedruckt.
Z. 1, rot: Almanach iuxta Meridianum incliti regni hungarie. Anno faluti […] || (A5) schwarz: D cõmunem reipubl’ce vtilitatem: corporum q3 humanoy Z euratfoné Z Ffer: fatonem vtiliffimum pfecto dijudicat fi quicq3… Sp. 1 Z. 13, rot: Coniunctiones schwarz: fup meridiano Budenfi… Z. 26: Inde aut ad hucipm ãnu tpa et dies electi fleubothomie fiue minutõnu fecudu curfu lune… Das Bruchstück endet Sp. 2 Z. 41: Die fabbati […] melãcolico pre […] ||
B[álent, Boris:) Uhorský kalendár z roku 1493. (Knižnica 1957: 5)
Faks: Knižnica 1957: 5
Martin, Matica slovenska

Ein gedruckter Aderlaß-Kalender für Ungarn aus dem 15. Jahrhundert

Vom Nürnberger Inkunabeldrucker Kaspar Hochfeder sind zahlreiche Einblattdruckwerke bekannt, darunter sich nicht wenige plakatförmige Kalender befinden. Der Gesamtkatalog der Wiegendrucke verzeichnet einen deutschsprachigen Almanach auf das Jahr 1496 (GW 1511), der für österreichische Benützung bestimmt war. Ein sehr verstümmeltes Paar dazu ist aufgefunden worden, das auf dasselbe Jahr für Ungarn hergestellt war.