36. A budai délkörre készült újabb falinaptár az 1495. évre

Magyar Könyvszemle 1979. 202–210.

Holger Nickel, a Gesamtkatalog der Wiegendrucke szerkesztőségének tagja, igen tanulságos cikkben[1] értékelte ki a 15. századi kalendáriumokat a korabeli könyvkereskedelem forrásaként. Több mint hatvan olyan nyomtatott naptárt és prognosztikont sorolt fel, amelynél a nyomtatás és a kalendárium érvényességének helye egymástól eltér. A sokszor órára és percre pontosan kiszámított csillagászati tünemények (holdállás, napfogyatkozás stb.) ugyanis csakis egy szűk földrajzi körzetre, délkörre, általában egy jelentősebb városra voltak érvényesek, amelynek nevét nemritkán fel is tüntették a naptáron. Hazánk három alkalommal szerepel Nickel jegyzékében. Ezek közül kettő a hazai szakirodalomból már jól ismert: az egyiket, az 1495. évre Johannes Muntz által összeállított falinaptárt a bécsi Winterburger-féle műhelyben nyomtatták,[2] a másik pedig; az 1496. esztendőre Magyarország részére; készült ugyancsak plakátnaptár, amelyet a nürnbergi Hochfeder-nyomda állított elő.[3]

Az előbbit már Michael Denis ismerte a 18. században,[4] legjobb leírása Walter Dolchtól származik,[5] Magyarországon Ballagi Aladár ismertette alaposabban,[6] 1976-ban pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hasonmás-kiadásban is közreadta az ott őrzött példányt. Az 1496. évi, Magyarország számára kiadott plakátnaptár egyetlen töredékét röviden Boris Bálent ismertette először alig két évtizede,[7] majd azt kiegészítettem.[8]

Nickel harmadik tétele[9] teljesen ismeretlen a hazai szakirodalomban. Közlése szerint a budai délkörre ugyancsak az 1495. esztendőre kiszámított falinaptár szerkesztője talán ugyancsak Johannes Muntz, és azt egy ismeretlen műhely készítette. Irodalmi hivatkozásként a Gesamtkatalog der Wiegendrucke (GW) és Antonín Podlaha nyert megjelölést. Érdekes ez, hiszen mindkét említett forrás 1926-ban jelent meg, de egymásról semmit sem tudtak, és megállapításaik sem fedik egymást. Az ősnyomtatványok világkatalógusa az egykor a müncheni Ludwig Rosenthal antikváriumban volt példányát ismertette, amely az eredeti kiadványnak csupán alsó felét őrizte meg,[10] és abból nem derült ki, hogy melyik délkörre szólt. Podlaha viszont csak igen sommásan számolt be a prágai káptalan könyvtárában őrzött ősnyomtatványok katalógusában az ott található érvágó naptárról, amelyet kifejezetten a budai délkörre számítottak ki.[11]

A Gesamtkatalog der Wiegendrucke szerkesztősége később leírta a prágai példányt, és ekkor megállapították, hogy az az egykori münchenivel bibliográfiailag megegyezik. A naptár szerkesztőjéül feltételesen Muntz-ot jelölték meg, míg nyomdászul maradt a GW korábbi meghatározása: „Deutschland: Drucker des Almanachs für 1495”. Ezeket az adatokat vette át Nickel, majd bocsátotta a GW szerkesztősége nekem is készségesen rendelkezésre. Időközben kézhez kaptam a prágai példány másolatát, így mód nyílott egyrészt a nyomtatvány pontos megismerésére, másrészt immár kísérletet lehetett, tenni a nyitott kérdések tisztázására.

A GW szerkesztősége úgy vélte, hogy a prágai példányból a nyomtatvány középső része hiányzik. Kellemes meglepetésként hatott ezek után, hogy a két kötéstáblába beragasztott egy-egy félív[12] pontosan kiegészíti egymást. Az ép nyomtatványt előbb a 39–40. sor táján kettévágták, majd úgy használták fel másodlagosan az említett módon. Az így teljes falinaptár hatodik sorában valóban olvasható a számunkra legfontosabb szövegrész: „super meridiano budensi aliisque oppidis vicinis”, vagyis a budai délkörre és más szomszédos városok részére. Ezt erősíti meg a plakát alakú kiadvány legalján látható kis fametszetes címer, amely Magyarországé, ahogy Podlaha már közölte, sőt abban szívpajzsként a hollós Hunyadi-címer látható. Mindezek után kétségtelen, hogy fontos és értékes, eddig számunkra ismeretlen, magyar vonatkozású nyomtatványról van tehát szó, amely megérdemli a gondos tanulmányozást és ismertetést.

A fólióalakú, nyomtatott kiadvány műfaját illetően az ún. érvágó kalendáriumok csoportjába tartozik, akárcsak a másik két, fentebb már ismertetett és hazai használatra szánt 15. századi naptár. Szövegének jelentős része ugyanis orvosi tanácsokat ad, hogy melyik beavatkozásra mely időpont kedvező és mely kedvezőtlen. De ezen túlmenően az év legfontosabb naptári és csillagászati adatait is feltüntették. Viszonylag széles teret kapott még – ugyancsak szokásos módon – a különböző kezdeményezésekre (fürdés, vetés stb.) alkalmas, ill. alkalmatlan napok felsorolása. Mindezek a későbbi századokban oly nagy közkedveltségnek örvendő kalendáriumok lényeges elemeit tartalmazzák: tehát egyrészt a naptárat, másrészt a különböző jóslásokat tartalmazó ún. prognosztikont.

Miután a Johannes Muntz nevével jelzett és szintén a budai délkörre szóló kalendárium ugyancsak az 1495. esztendőre szól, a kettő összevetése alapján eldönthetőnek tűnt a prágai példány szerkesztőségének kérdése. Amint erről a fentiekben már szó esett, a GW szerkesztősége ugyanis feltételesen ezt a másik kiadványt is neki tulajdonította.

Mindkét falinaptár közli a fürdésre alkalmas napok jegyzékét. Muntz összesen 73, a prágai naptár pedig 87 ilyen napot sorol fel ebből az évből, amelyek közül 57, vagyis 78% azonos. A vetés és ültetés céljaira javasolt napok száma Muntz-nál 33, a prágaiban 25, amelyek közül 20 azaz 80% megegyezik egymással. Muntz 114 és a prágai 78 kedvezőnek ítélt napja között az átfedés 60, tehát 77%, míg a kedvezőtleneknél ezek a számok: 108 és 87 közül 72, vagyis 83%. Ha a javasolt és a nem ajánlott napokat összesítjük, úgy az év 365 napja közül összesen 222-ről nyilvánít véleményt Muntz és 165-ről a prágai kalendárium, amelyekből 132, tehát 80% azonos. Mindez arra utal, hogy a két naptár szerkesztője vagy ismerte egymás munkáját, vagy közös forrásból merítettek, illetve hasonló módszerrel dolgozhattak. Akadnak azonban ellentmondások is, így június 24 Muntz szerint kedvező, ezzel szemben a Prágában őrzött naptár szerint ez a nap éppen kedvezőtlen, fordítva áll a helyzet három másik nap esetében (január 11, április 17 és július 29), amikor is ezek Muntz szerint, nem ajánlottak, míg a másik szerint kifejezetten javasoltak.

Miután mindkét kalendárium közli a Napnak és a Holdnak a Földhöz viszonyított együttállásának, azaz konjunkciójának, ill. szembenállásának, vagyis oppozíciójának a budai délkörre percre pontosan kiszámított idejét, mód van ezek összevetésére is. Ebből kiderül, hogy a 25 adatpár pontosan egyetlen alkalommal sem egyezik. A legkisebb az eltérés a januári adatok esetében, ahol is mindössze két-két perccel későbbi adatok szerepelnek Muntz-nál. A többi esetben azonban az eltérés a kettő között ennél jóval nagyobb; negyedórák, órák, napszakok, sőt napok. Így például az áprilisi szembenállás Muntz-nál „V. feria post Ambrosii 9 hora 10 minuta ante meridiem”, vagyis április 9. csütörtök 11 óra 10 perc. Ezzel szemben a másik naptárban ugyanez: „III. feria ante Tiburcii 8 hora 52 minuta post meridiem”, vagyis április 7. kedd 20 óra 52 perc.

Elképzelhetetlen, hogy ugyanaz a személy ugyanarra az esztendőre és pontosan ugyanarra a délkörre az említett csillagászati számításokat kétszer végezze el és ilyen rendkívül jelentős eltérésekkel publikálja, ráadásul egymásnak ellentmondó napokat javasoljon. Johannes Muntz szerkesztői szerepét a Prágában őrzött naptár esetében ezzel biztonságosan ki lehet zárni.

A nyomtatás helyéről és a műhelyről tehát a GW meghatározása így szól: „Deutschland: Drucker des Almanachs für 1495”. Ez azt jelenti, hogy az egykor Münchenben látott töredék alapján szövegének betűit nem sikerült egyetlen, korábban már ismert műhely felszereléséhez tartozó típussal sem azonosítani. Így közölte ezt Nickel is. A GW kéziratában most még Muntz neve alá besorolt leíráson azonban már szerepel egy ceruzával írt nyomdászmeghatározás is, amelyet nyilván a prágai példány alapján végeztek el. Eszerint az abban látható egyetlen betűtípus azonos a nürnbergi Peter Wagner műhely első típusával. Valóban, az erről a betűtípusról készített összeállítással,[13] valamint az ezzel készített nyomtatványokkal történt egybevetés[14] megerősítette ezt a meghatározást. Bár a kalendáriumban több betű (pl. O és W), valamint jel (pl. kötőjel, incipit, zárójel) nem található, a meglevő valamennyi betű és jel megnyugtatóan azonosítható az említett nürnbergi műhely típusával.

Külön figyelmet érdemel a számjegyek használata. Ebben a falinaptárban ezekből igen sokra volt szükség, hiszen az az órákon és perceken kívül rendkívül sok nap számát is feltüntette. Az utóbbiakban, vagyis a hónap napjainak számainál az egyes, kettes és hármas szerepel természetesen a leggyakrabban.[15] Érdemes megfigyelni, hogy ezekből viszonylag szerényebb mennyiségű készlet állhatott csak a Wagner-féle műhely rendelkezésére, mert mindhárom számjegy esetében két-két változat különböztethető meg: az eredeti számjegyeken kívül az egyeshez a pontjától megfosztott „i” betűt, a ketteshez a fejtetőre állított „&” (et) rövidítés, a hármashoz pedig a szóvégi m-et, jelölő „3”-t használták fel. Az eredeti egyes számjegyek száma 116, a kettesé 67, a hármasé 39, míg a kiegészítéseké: 13, 65 és 11. Feltűnő, hogy a falinaptár szedése során szemmel láthatóan milyen gondosan külön kezelt számanyagból dolgoztak, mert a pótlások felhasználására – néhány kivételtől eltekintve – mindig csak a szedés legvégén került sor, amikor az eredetiből már nem állhatott több rendelkezésre. Erre az egyes számjegynél a harmadik hasáb utolsó négy sorában, a kettesnél a második hasáb 64. sorától, a hármasnál pedig a harmadik hasáb 61. sorától került sor. Azt követően egyetlen alkalommal sem található ilyen számjegy az eredeti sorozatból, csak az azt helyettesítő kiegészítés.

A szöveget kezdő 52×45 mm méretű fametszetes iniciálé közepén a karján a kisded Jézust tartó Szűz Mária látható. A „P” kezdőbetű a szokatlanul rövid szár és a keskeny vízszintes talp miatt nehezen ismerhető fel, mert az ilyen formán inkább a „D”-hez hasonlít. És valóban, a nyomdász is ilyen hangértékben használta ezt a szöveg elején álló „Ducant” szó elején. A metszet Wagner kiadványaiból nem ismeretes, viszont egy Donatus-kiadásban „P” betűnek megfelelő szövegben fordul elő, amelyet a GW Friedrich Creussner nürnbergi műhelyébe utalt.[16] Természetesen felmerülhet a gyanú, hogy akár a Donatus, akár a budai falinaptár nyomdászmeghatározása téves. Az iniciálé alapján kézenfekvő lenne, hogy mindkét kiadványt akár az egyik, akár a másik nürnbergi nyomdába utalják. A szövegtípusok vizsgálata azonban az ilyen feltételezésnek ellene mond: nyilván a fametszet duca került Nürnberg városán belül az egyik műhelyből a másikba.

Az 1495. évi kalendárium legnagyobb és legfeltűnőbb dísze a felső rész közepén helyet foglaló 66×66 mm-es fametszet, amely „Mars” felirattal az esztendő uralkodó bolygóját jobbjában kardot feje fölé tartó, baljában nagy és hosszú zászlót vivő, tetőtől talpig páncélba öltözött vitéz alakjában mutatja be a hadak istenét. A 15. századi németországi nyomtatványokban található fametszetek rendszeres összesítésére Albert Schramm vállalkozott, azonban ez a Mars-kép nála ismeretlen.[17] Viszont Peter Wagner egyleveles naptáraiban fennmaradt két másik, hasonló kivitelű, ugyancsak az illető évben uralkodó bolygót ábrázoló fametszet: az egyik Saturnus,[18] a másik Jupiter.[19]

Mindez csak megerősíti a Prágában őrzött kalendárium nyomdászának meghatározását. Wagner műhelyéből ezen kívül még 16 másik, ugyancsak egyleveles naptár ismeretes: Latin nyelvű az 1484–1492[20] és német nyelvű az 1491–1499[21] időkörből. Ezek közül öt[22] kifejezetten Nürnberg számára készült, míg a többi, ill. a belőle fennmaradt töredék nem tünteti fel a rendeltetés helyét. Az 1495. évre Buda részére készült latin nyelvű naptár egyrészt jól beleillik e műhely számos hasonló jellegű kiadványának sorába, másrészt ki is egészíti azt. Nyilvánvaló, hogy más években is jelentetett meg Wagner ilyen fali kalendáriumokat mind latin, mind német nyelven. A latin sorozatot a prágai példány időben is jól megtoldja. Ugyanakkor arra is utal, hogy ez a műhely nem csupán Nürnbergnek készített ilyen egyleveles naptárakat, hanem más, jelen esetben olyan viszonylag távoli város számára is, mint Buda. Joggal feltételezhető, hogy ez a ma ismert mintegy másfél tucat plakátnaptár csupán a kisebbik részét teszi ki Wagner ilyen jellegű kiadványainak, hiszen szinte csak a véletlen műve, hogy ezekből egy-egy példány itt-ott – többnyire kötéstáblába ragasztva vagy egyéb másodlagos módon felhasználva – máig fennmaradt.

A nyomtatvány legalján, a szöveget középen mintegy lezárva 25×20 mm-es címer látható, amelyről a bevezetőben már szó esett. A GW leírása ezt röviden így intézte el: „Darunter: Wappen, schwarz.”.[23] Podlaha már felismerte, hogy az a magyar címer. A négyelt pajzson a heraldikailag jobb felső mezőben az Árpádok hétszer vágott címere, a bal felső mezőben pedig a kettős kereszt látható. A jobb első mező Dalmácia három, koronát viselő párducfejet ábrázoló címere, vele átellenben pedig a Hunyadiak oroszlánja található, amint jobb első mancsában koronát tart. A középen álló, ún. szívpajzs a Hunyadiak hollóját ábrázolja csőrében gyűrűvel. A metszet más kiadványból nem ismeretes.

Tekintettel arra, hogy a Buda számára készült naptár az 1495. esztendőre szól, elgondolkoztató, hogy azt miért Mátyás címerével díszítették annak halála után több mint négy évvel.

Magyarázatként felmerül a gondolat, hogy talán e metszet már korábban elkészült, és ez alkalommal csak ismét elővették. Fitz József ismertette III. Frigyes császár 1485. október 30-án Nürnberg városának írt figyelmeztetését, arnelyben megtiltotta számukra, hogy a jövőben még egyszer Mátyás király megrendelésére bármit is nyomtassanak. E kiadatlan oklevél szövegéből kitűnik, hogy Mátyás Nürnbergben röpiratot adatott ki Frigyes ellen, hogy azt a helyszínen és a közeli városokban terjesszék.[24] Elképzelhető tehát, hogy a budai naptárhoz Mátyás királynak ehhez a tíz évvel korábban kinyomtatott és ma már példányból ismeretlen, politikai tartalmú pamfletjéhez készült címerét vették ismét használatba. Természetesen nem zárható ki más, magyar vonatkozású és ma már ugyancsak ismeretlen nürnbergi nyomtatvány sem, amelyben ilyen fametszet már korábban felhasználást nyert. Jól ismeretes ugyanis, hogy e birodalmi városnak milyen élénkek voltak a gazdasági és kulturális kapcsolatai Magyarországgal.[25] Ezen belül is kimagasló helyet foglaltak a könyvnyomtatással és -kereskedelemmel kapcsolatos összeköttetések, amelyekben éppen Frigyesnek a fentiekben említett 1485. évi tilalma okozott Mátyás haláláig tartó, mintegy ötéves, de csak átmeneti kiesést.[26]

Mátyás király címere több korabeli németországi nyomtatványban is látható. Így a Thuróczy-krónika 1488. évi augsburgi kiadásában[27] először a címlevél verzójának közepén Beatrice címerével együtt, majd pedig a szövegben, a t5a lapon a trónon ülő király mellett tűnik fel. Összehasonlítva ezt a budai naptárban láthatóval megállapítható, hogy Augsburgban mindkét alkalommal a négyelt címer közepén nincs ún. szívpajzs. A Hunyadiak hollója csőrében a gyűrűvel itt ugyanis a címertanilag bal alsó mezőben foglal helyet, míg Dalmácia jelképe nem szerepel.

Ezzel szemben a Constitutiones incliti regni Hungariae évszám nélküli kiadásának címlapján[28] látható fametszet jobb alsó sarkában levő magyar címer meglepő hasonlatosságot mutat a Prágában őrzött 1495. évi kalendáriumon levővel. Beosztása és az aszimmetrikus alakok állása – beleértve a hollós címernek a középen történő elhelyezésével – mind pontosan megegyezik. Azonban mégsem azonos metszetről van szó, mert a naptárban használt duc mérete 25×20, a törvénykönyvnél viszont ez 28×22 mm, a kettős kereszt valamennyi szára az utóbbinál talppal végződik és majdnem a keretig ér, míg a kalendáriumon ugyanez talp nélküli és csak a középső szár éri el alul a keretet. A nürnbergi metszet igen gyenge színvonalú, amelynél a másik jól érzékelhetően színvonalasabb.

A két címer közötti, szorosnak tűnő összefüggés alapján érdemes a törvénykönyv 135×90 mm méretű fametszetét is megvizsgálni. A kiadvány – a betűtípusok tanúsága szerint – Konrad Kachelofen lipcsei műhelyében készült, Hubay Ilona véleménye szerint 1490. július 31. előtt.[29] A címlap fametszete, de a jobb alsó sarokban a lengyel címerrel, a lengyel törvénykönyv két kiadásának címlapját is díszíti.[30] A magyar és a lengyel törvénykönyv metszete[31] tehát azonos, csupán a jobb alsó sarokban levő címert cserélték ki. A magyar szakirodalomban többek szerint a címlapmetszet eredetileg a magyar törvénykönyvhöz készült, és azt a később nyomtatott lengyelnél az említett címercserével módosították, így a trónon ülő király nem más, mint Mátyás jogtudósainak társaságában.[32] Balogh Jolán is a nagy magyar uralkodó képzeleti arcképének minősítette ezt a fametszetet.[33]

Az utóbbi évtizedekben a lengyel szakirodalomban tovább igyekeztek finomítani említett törvénykönyvük két, év nélküli kiadásának datálását, amelynek során – a korábbi megállapításoktól eltérően – az egyiket 1487-re, a másikat 1488-ra helyezték.[34] Ez esetben azonban a metszet eredetileg nyilván nem a magyar, hanem a lengyel királyt és címert ábrázolta. Tekintettel arra, hogy IV. Kázmér is borotválatlan volt,[35] akárcsak Mátyás király, ennek ikonográfiailag nincs akadálya. Összevetve ugyanannak a fametszetnek a két különböző célra történt felhasználását, ill. az azok között mutatkozó eltéréseket, a következő állapítható meg.[36] Mindkét címer körül némi bizonytalanság tapasztalható a csatlakozó vonalaknál, így ez önmagában még nem bizonyíték a korábbi és a későbbi állapot meghatározásához. Azonban a kettős keretvonal közül a belső a lengyel címer közelében ép, míg a magyarnál hiányos. Ez arra enged következtetni, hogy az előbbi készült el előbb, míg a magyar ennek csak a címerben történt cserével létrehozott változata. Ha pedig ez valóban így van, úgy a metszet törlendő Mátyásnak még a képzeleti arcképei közül is, hiszen az eredetileg lengyel kortársáról, IV. Kázmérról készült.

Visszatérve a lipcsei és a nürnbergi magyar címerre feltételezhető, hogy a kettő között a nagy hasonlóság miatt valami összefüggés fennáll. A mai ismeretek alapján azonban nem látszik biztonságosan eldönthetőnek, hogy vajon az 1490 táján készült lipcsei címer utánmetszése volt egy feltételezhető, 1485. évi nürnberginek, vagy fordítva: 1494 végén Nürnbergben a korábbi lipcsei kiadvány szolgált előképül a budai délkörre számított falinaptár díszítésére szánt címer dúcának elkészítéséhez.

Miután immár a teljes nyomtatvány rendelkezésre áll, a GW 1496. sz. tételének korábbi, hiányos leírása az alábbival helyettesíthető:

Almanach für Buda auf das Jahr 1496, lat. [Nürnberg: Peter Wagner]
1Bl. einseitig bedruckt. 370×237 mm. 75 Z., Z. 13–26 in 2 Sp. u. Z. 28–74 in 3 Sp. Type: 1. Init: p. 2 Holzschnitte. Schwarz und rot gedruckt.
Z. 1, rot: (P11) [fälschlich P für D] schwarz: ucant nnulli inter vndas fluctuãtes nichil certi p sciam astrologie haberi posse. Eo q8 sit de ?tingétib9 quon non é sciã|| Ptholomeúp8…Z. 5: … Cõiunctiónes et oppõnes ceteras ad vsum huãum Electiõnes calculare || sup meridiano budensi. Alijsq8 opidis vicinis Anno salutis rot: 1495… Z. 11, rot: Duov lumiariú Cõiuncitiões et oppõnes curso vero actas in horis et mtis meridiano pfato subiectis. || zwischen Mondphasen schwarz: MARS. || Holzschnitt || … Z. 27, rot: Dies electi in minutiõib9 et farmatijs scd’m verú cursum lune Necnõ alion planetan fortiznatisq8 aspctib9 adhoc aptatis 2c. || Sp. 1, Ianuarius || schwarz: Octaua scti Iohãnis bona iuuenili pter caput || … Endet Sp. 3. Z. 74: October 6 13 17 23 || Unter den drei Sp. rot: Sol et luna hoc anno eclipsim nõ patiúter. || Darunter Holzschnitt: Wappen des Königs Matthias Corvinus von Ungarn, schwarz.
Podlaha S. 13 B 37, 2.
Praha* Kap – Ehemals im Besitz von* L. Rosenthal (München) (obere Teil fehlt).

Ein auf den Budaer (Ofner) Meridian berechnete Wandkalender für das Jahr 1495

Unter der Nr. 1496 des Gesamtkatalogs der Wiegendrucke (GW) wurde mit der Bezeichnung „Almanach auf das Jahr 1495, lat.” der in der unteren Hälfte erhalten gebliebene Einblatt-Kalender beschrieben, der 1926 im Münchner Antiquariat von Ludwig Rosenthal aufzufinden war.

In demselben Jahr gab Antonín Podhala seinen gedruckten Katalog der Inkunabeln der Prager erzbischöflichen Bibliothek heraus. Darin ist zu lesen, daß dort ein Kalender auf das Jahr 1495 aufbewahrt ist, der auf den Budaer Meridian berechnet war. Am unteren Ende des Einblattdruckes befindet sich noch dazu das Wappen von Ungarn.

Der GW bezeichnete als Druckerbestimmung: „Deutschland: Drucker des Almanachs für 1495”. Das Prager Exemplar – obzwar es in zwei Teile zerschnitten, doch vollständig erhalten ist – ermöglicht aufgrund des typographischen Materials nun die Bestimmung des Druckers des für Ungarn hergestellten Kalenders: es war Peter Wagner in Nürnberg.