50. Egy 1501. évi budai tudósítás kiadásai és azok nyomdászai

Magyar Könyvszemle 1985. 141–149.

1501. május 12-én a pápa, Velence, Spanyolország, Franciaország és Lengyelország követei, illetve megbízottjai szövetséget kötöttek a magyar királlyal,[1] hogy egyesült erővel megrohanják a törököket. Erről az európai jelentőségű megállapodásáról, amely nyilván az egész kontinens, de különösen Közép-Európa lakosságát közelről érdekelte, korabeli tudósítás készült. A német nyelvű beszámoló „Die Ordnung zu Ofen” címet viseli, amit „budai haditerv”-nek lehetne leginkább lefordítani. A szövetkezett hatalmak ugyanis megállapodásukban részletes tervet dolgoztak ki a törökök elleni hadjáratra. Az említett tudósítás beszámol mind a szövetségről, mind az annak megkötésével kapcsolatos látványos külsőségekről, amelyekre 1501. május 12. és június 10. között került sor Budán.[2]

A mai újságok őseit alkotó ún. „Neue Zeitung”-ok sorában ez a kiadvány igen korainak mondható. A legrégibb ilyen jellegű nyomtatványok egyik jellemzője az, hogy jelentős részük a törökökkel foglalkozik. Teljesen érthető ez, hiszen egész Európa, de különösen a német nyelvterület déli részének lakói megalapozottan féltek ettől, az őket reálisan fenyegető veszedelemtől. Nyilván élénk érdeklődéssel kísértek tehát minden ezzel kapcsolatos politikai és katonai fejleményt. Az ezekről szóló nyomtatott tudósítások iránt tehát bizonyosan jelentős kereslet mutatkozhatott.

Természetesen sor került más, ugyancsak széles érdeklődésre számot tartható eseményről szóló beszámolónak nyomtatott formában történő közreadására is. III. Frigyes császár temetéséről készült tudósítást például 1493-ban latin és német nyelven is kinyomtatták az esemény színhelyén, Bécsben. Ugyanakkor és ugyanott a törökök elleni küzdelmekről is napvilágot láttak hasonló kiadványok. Mindkét csoportba tartozó nyomtatványok jelentős magyar vonatkozásokat is tartalmaznak.[3]

I.

A fentiekben körvonalazott – bár véges számú – nyomtatott tudósítások sorát a 16. század első évében folytatta az említett „Die Ordnung zu Ofen”. Az előzőekben már szó esett arról az élénk érdeklődésről, amely az ilyen kiadványokkal szemben Dél-Németországban megnyilvánult. Jól bizonyítja ezt, hogy a magyar szempontból különösen fontos tudósítás több kiadásban is fennmaradt. A hazai szakirodalomban Kertbeny[4] beszámol a „Mathis Hipfvf de Argentina” feliratot viselő jelvényt tartalmazó nyomtatványról. A kiadvány utolsó lapján álló 114×88 mm méretű fametszetet a strassburgi nyomdász, Matthias Hupfuff 1501–1506 között használta.[5] Kertbeny leírása során a MTA könyvtárának példányára, akkor mint unikumra támaszkodott.[6] Közlését átvette Szabó Károly[7] és Ballagi Aladár.[8] Ez utóbbi már tudott a berlini Staatsbibliothek példányáról is.[9] Robert Proctor már jóval korábban regisztrálta a londoni British Museumban őrzött példányt is.[10]

A korábbi bibliográfiák megbízhatóságára vonatkozólag érdekes következtetés vonható le, ha az ember a három fent idézett leírásból összeveti a strassburgi nyomdász nevét: Hipfaf = Kertbeny, Hipfvf = Szabó és Hipfof = Ballagi. Tehát három forrás, három névalak! (A helyes forma természetesen Szabó Károlyé.) A háromsoros cím alatt a lap túlnyomó részét az a 140×86 mm méretű fametszet foglalja el, amely nyilván nem ehhez a kiadványhoz készült, mert az a lován ülő török szultánt ábrázolja kíséretével,[11] ami csak közvetetten utal a törökök elleni készülődésről hírt adó tudósítás témájáról. A metszetet a hátlapon újra lenyomták.

II.

Kertbeny említett leírásában bibliográfiai hivatkozás is olvasható: „P. I. p. 259, Nr. 631. – Hr. Nr. 125.” Az első Georg Wolfgang Panzer,[12] a másik Joseph Hammer-Purg­stall[13] munkájára vonatkozik. Szemügyre véve ezeket, meg kell állapítani, hogy Kertbeny hivatkozása téves, mert mindkét korábbi leírás a Hupfuff-féle kiadásban olvashatónál jóval hosszabb címet tartalmaz, így nyilván más kiadás alapján készült. Valóban akad is ilyen: már Hellebrant Árpád leírt ilyet[14] Apponyi Sándor könyvtárából. Az ebben található, az előzőnél jóval hosszabb cím felsorolja a szövetkezett országokat, valamint a szerződés megkötésének pontos időpontját is.[15] Hellebrant immár joggal hivatkozhatott a fentebb említett Panzer-féle leírásra, amely – feltehetően – e kiadásnak az egykori Schwarz-féle könyvtárban őrzött példánya alapján készült.[16] A neves bécsi orientaliata, Hammer (1774-1866) ismertetése pedig, a címben szereplő „Boland” szó (a Lengyelországot jelölő „Poland” helyett) ezt bizonyossá teszi, hogy neki valóban ez a másodikként közölt kiadás volt a kezében.

A Hellebrant által ismertetett Apponyi-féle példány leírását természetesen meg lehet találni Apponyi Sándor könyvtárának katalógusában,[17] aki ezt a kiadást egyértelműen elkülönítette a Kertbeny által közölttől. Ballagi[18] már ismerte az OSZK másik példányát, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára a németországi, neves Baer-antikvárium­tól vett meg még az első világháború előtt. Szerepel e kiadás természetesen az OSZK korai, magyar vonatkozású röplapjainak Hubay Ilona által készített, nyomtatott katalógusában is.[19] Az Apponyi-féle példányra támaszkodott Carl Göllner ismertetése is,[20] aki a fentiekben közölt Hupfuff-féle kiadást – tévesen – ennek variánsaként fogta fel. A ma, két legjelentősebb, 16. századi könyvállománnyal rendelkező, németországi könyvtár is őrzi még a „Die Ordnung zu Ofen” II. kiadását: München, Bayerische Staatsbibliothek[21] és Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek.[22]

Ballagi arról írt,[23] hogy a „példányok közt pár betű eltérés” tapasztalható. Nem csupán az általa ismert két példányt, amelyet az OSZK őriz, de a müncheninek és a wolfenbüttelinek reprodukcióját is összevetettem egymással. Ennek során megállapítható volt, mind a négy példány bizonyosan ugyanarról a szedésről készült, a Ballagi által említett betűeltéréseket azonban nem sikerült felfedezni.

Ez a hazai szakirodalomban másodikként leírt kiadás nem tünteti fel a nyomdászát. Megállapítására immár negyed évszázaddal ezelőtt kísérletet tettem.[24] Ennek során arra a megállapításra jutottam, hogy az Johann Schaur augsburgi műhelyében készült. A német nyelvterületen a 16. század során készült nyomtatványok bibliográfiai jegyzékét (VD 16)[25] összeállító müncheni szerkesztőségében betekintést kaptam a még nem publikált részekbe is. Itt találtam reá e kiadás leírására is, ahol a hiányzó nyomdát – az általam tett meghatározástól eltérően – az ulmi Johann Schäffler-féle műhely formájában egészítették ki. Szükségessé tette tehát ez a körülmény a kérdés ismételt megvizsgálását, amelynek során az alábbiakat sikerült megállapítani.

A kiadványban alkalmazott szövegtípus mérete húsz soronként 98 mm, a verzális M alakja pedig a Haebler-féle típusrepertórium rendszerezésében a 44. számot kapta. A címlap szövegét ennél jóval nagyobb fokozatú betűkkel szedték, amelynek mérete tíz soronként 76 mm, a nagy M azonban itt nem szerepel. Az ulmi nyomda felszereléséből – az említett repertórium alapján – a szövegtípusnál az 5., a címbetűknél pedig a 6. jöhet csak számításba.[26] Az előbbi méret húsz soronként 96 mm az utóbbié ca 140 mm. Jóllehet ezek az értékek ugyan nem fedik pontosan a vizsgált kiadványban találhatókat, ez a körülmény azonban önmagában még elfogadhatóvá tehetné a müncheni meghatározást. Azonban az eredeti nyomtatvány szövegtípusa verzálisainak gondosabb vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy ezek közül egyesek méretben (pl. B, G, H, N, S), mások alakban (pl. L, T) eltérnek a Schäffler-műhelyben alkalmazottaktól.[27] Ezeknek a különbségeknek egy részére a British Museum ősnyomtatvány-katalógusa is felhívta a figyelmet, amikor a Proctor által korábban Schaur műhelyébe sorolt egyik kiadványt éppen ezek miatt attól elhatárolta,[28] majd a katalógus utánnyomatában a kézírásos bejegyzéssel már kifejezetten Schäffler-hez utalta.

A „Die Ordnung zu Ofen” most tárgyalt, II. kiadása szövegtípusának viszont minden betűje pontosan megegyezik az augsburgi Schaur által használtakkal. Az összevetés alapjául használt összeállítás ugyan egy 1494-ben készült kiadványból származik, ahol a húsz sor mérete 94/95 mm volt,[29] azonban ezt a 2. típust – a betűk alakjának pontos megőrzése mellett – később 98/99 mm méretre átöntve használták ugyanott.[30] Pontosan ez a méret található a most vizsgált nyomtatványban is. Az ennek címlapján álló, kiemelő betűk is azonosak Schaur 3. típusával.[31] Az összehasonlításhoz itt mindössze egyetlensornyi szöveg állt azonban csak rendelkezésre,[32] ahol a verzális „S” alakja más. Ebből a körülményből – ilyen szűk körű összevetés esetében – nem szükséges messzemenő és negatív következtetést az azonosítással szemben levonni, mert Schaur egy-egy típusán belül nem ritkán kétfajta betűt is használt, így az említett 2. betűtípus esetében a „I”-né1[33] és „O”-nál.[34]

A fentiek szerint tehát meg kellett erősíteni a korábbi nyomdászmeghatározáso­mat:[35] A „Die Ordnung zu Ofen” II. kiadását az augsburgi Johann Schaur betűivel állították elő. Feltehető, hogy a VD 16 ettől eltérő megállapításánál szerepet játszhatott az a körülmény, hogy a tevékenységük egyik bázisát alkotó Benzing-féle lexikonban, amely az 1501–1700 között a német nyelvterületen tevékenykedett nyomdászokat foglalja össze, nem szerepel Schaur.[36] Valóban, névvel ellátott utolsó ismert kiadványa az 1500. évbő1 ismeretes.[37] Azonban az ő betűivel előállított „Die Ordnung zu Ofen” a következő esztendőből ezek szerint azt bizonyítja, hogy felszerelését nem sokkal ezt követően is használták meg. Tiszta véletlen, hogy a tipográfus tevékenységi időkörének ez a minimális kiterjesztése már másik évszázadba vezet át, amely kiadványainak és nyomdászainak feltárása a szakirodalomban sokszor más összeállításokban történik.

III.

A Budán 1501-ben létre jött és a törökök elleni haditervről szóló tudósításnak további kiadásáról adott hírt Carl Göllner.[38] A cím szövege itt azonos a II. kiadásban olvashatóval de míg azt ott egyetlen, nagy méretű típussal szedték 11 sorban, addig ebben a III. kiadásban az első négy sort nagyobb, a további hatot azonban kisebb fokozatú betűkkel állították elő, míg az egészet ún. incipitjel vezeti be. Egyetlen ismert példányát e kiadásnak a müncheni Bayerische Staatsbibliothek őrzi.[39] A kiadványon itt sem tüntették fel a nyomdát. Göllner szerint ez ugyancsak strassburginak tűnik. Feltételezése azonban téves, mert az a müncheni Schobser-műhelyben készült.[40] A VD 16 szerkesztősége is pontosan így ítélte meg ezt a kérdést. Schobser kiadványainak összefoglaló bibliográfiájában[41] ez a budai beszámoló nem szerepel.

IV.

A wolfenbütteli Herzog August Bibliothek, ahonnan legutóbb a Dózsa-féle parasztháborúról szóló beszámolónak korábbról ismeretlen kiadása került elő,[42] őrzi „Die Ordnung zu Ofen” ugyanilyen unikumát.[43] Itt a II. és III. kiadásból már ismert hosszabb címszövegnek csak az első sora készült nagyobb fokozatú típussal, a többi hatot kisebb betűkből szedték. A nyomdász itt sem tüntette fel nevét. A VD 16 szerkesztőségének nyilvántartásaiban e feladatkörben a strassburgi Matthias Hupfuff szerepel. Talán a III. kiadás kapcsán tett Göllner-féle téves feltételezés vezetett ehhez a megállapításhoz, vagy a szakirodalomban emlegetett és Hupfuff nevével ellátott I. kiadás híre. A részletesebb vizsgálódások során azonban más eredményre kellett jutni.

A IV. kiadásban található szövegtípus, amellyel a cím első sorától eltekintve az egész tudósítást szedték, húsz soronként 81-82 mm méretű. E betű jellegét Proctor[44] az l501–1520 között működött németországi műhelyek nyomdai felszerelésének számbavétele során bázel-nürnberginek nevezte, és előfordulásait Da VII jel alatt foglalta össze.[45] Felsorolásából – a méret alapján – négy nyomdász betűi jöhetnek számításba: Nürnberg: Gutknecht 6, Strassburg: Hupfuff 7, Nürnberg: J. Stuchs 9, Nürnberg: A. Huber 2.

E betűtípusokat Gutknecht 1514-tól, Hupfuff 1506-tól, J. Stuchs 1502-tól, A. Huber pedig 1501-tól használta. Az első sor betűit Proctor Bc III. 2 jel alatt közölte.[46] Itt a fentiek közül csak A. Huber l. típusa található. Ezek után a VD 16 említett Hupfuff-féle meghatározását el kellett ejteni, hiszen a tipográfiai anyag és annak használati ideje ennek ellene mond. Ráadásul több mint valószínűtlen, hogy a strassburgi nyomdász ugyanazt a tudósítást az I. kiadástól eltérő címmel a két abban használt fametszetek mellőzésével és teljesen más betűkkel is elkészítette volna.

Ezzel szemben a nürnbergi Ambrosius Huber ilyen jellegű, német nyelvű tudósítások megjelentetése kapcsán már korábbról ismeretes volt. Ő volt ugyanis az, aki az 1501. esztendő október-december hónapjaiban a törökök ellen vívott harcokról szóló „Das ist Abschrifft von dem Brieff, den der Hertzog von Venedig…” című tudósítást ugyanezzel a szövegtípussal kinyomtatta.[47] Ambrosius Huber a IV. kiadásban látható mindkét betűjét csak 1501-tól használta,[48] ugyanakkor a 15. században alkalmazott hat másik típusát ettől kezdve már nem.[49] Érdekes véletlen, hogy ez a nürnbergi nyomdász pontosan a századfordulón teljes nyomdai felszerelését újjal váltotta fel.

A 15. és 16. századi nyomtatványok és tipográfiák felszerelésének regisztrálása a szakirodalomban – a nemzetközileg kialakult gyakorlat alapján – jelentős részében egymástól elválasztva történik. Hogy ez a körülmény milyen kényszerpályára szoríthatja a nyomdász megállapításával foglalkozókat, az a II. kiadás kapcsán is már tapasztalható volt, amikor a megoldást kizárólag a 16. században keresve figyelmen kívül maradhatott a korábban csak a 15. századból ismert Schaur. Most ennek az ellenkezője történt: hiszen Ambrosius Hubernek a IV. kiadásban szereplő betűinek használata csak 1501-tól ismeretes. Jó módszertani tanulság ez, hogy milyen hibaforráshoz vezethet, ha a 15. század legvége és a 16. legelején készült nyomtatványok hiányzó impresszumadatait kizárólg csak a 15., vagy pedig egyedül a 16. századra vonatkozó szakirodalom alapján akarja valaki meghatározni. A helyes megoldás tehát mindkét korszak eddig feltárt ismeretanyagának párhuzamos igénybevétele.

* * *

Szemügyre véve a fenti négy kiadás nyomdahelyét (Augsburg, München, Nürnberg és Strassburg) megállapítható, hogy ez pontosan az a négy dél-németországi város, ahol a Dózsa-féle parasztháborúról szóló tudósítások hét ismert kiadása közül hat napvilágot látott.[50] Nem egy esetben (Hupfuff, Schobser) még a nyomdászok is megegyeznek. Mindez nem meglepő, hiszen a német nyelvterületnek elsősorban a déli része érezte magát fenyegetettnek a törökök által. Az akkori időkben e vidéken Augsburg, Nürnberg és Strassburg volt a legnagyobb nyomdahely, míg München területileg esett legközelebb a török birodalomhoz. A négy kiadásban fennmaradt „Die Ordnung zu Ofen” arra utal, hogy komoly kereslet mutatkozott e területen a szultán fenyegető hadaival kapcsolatos minden híradással szemben. Ezt a fenyegetettségi érzésből származó érdeklődést nyilván tudatosan fokozták a törökök elleni hadviselés költségeit is szolgáló búcsú hirdetői, élükön Raimundus Peraudi bíborossal.[51] A másfél évtized után ismét Magyarországról érkező híradások már túlmutattak az oszmán seregek elleni hadviselésen, hiszen a Dózsa-féle harcok már a magyar társadalmat feszítő belső erők kirobbanásáról tudósítottak.

Ennek tudható be, hogy ezek még szélesebb körök érdeklődését kelthették fel: legalább hét kiadásban látott napvilágot, többek között még Lipcsében is.

Kísérletet lehet tenni a négy, a címtől eltekintve azonos szövegű kiadás időrendjének, ill. szövegösszefüggéseik felvázolására, hiszen megtárgyalásukra a fentiekben a hazai könyvészeti irodalomban történt ismertetésük sorrendjében került sor. Úgy tűnik, hogy – akárcsak az 1514. évi tudósítás esetében – az augsburgi II. kiadás a legrégibb. Ez a feltételezés nem a címlap képének különösen archaikus voltára támaszkodik, hiszen a kiadások között, amelyekre mind még nyilván az 1501. esztendő második felében került sor, legfeljebb csak hetek telhettek el. A legutolsó, naphoz köthető esemény a budai úrnapi ünnepség, vagyis 1501. június 10. Ismerve a Buda és Augsburg közötti szoros és gyors összeköttetést, feltehető, hogy a II. kiadást már 1501. június végén vagy július elején kinyomtatták.

Úgy tűnik, hogy a tudósítás szövegének tagolása is alátámasztani látszik a II kiadás időbeli elsőségét: ez az egyetlen a négy közül, ahol az időrendben utolsó esemény, az úrnapi ünnepségek leírása új lapon (A3b) kezdődik. A kiadások közötti összefüggések felismeréséhez hasznos példát szolgáltathat Lengyelország német elnevezésének, a „Poland” szónak alakja a címben, ill. a szöveg elején álló felsorolásban. Ez a szó a II. kiadásban mindkét esetben „Boland”, a III. -ban ugyancsak egyformán, de „Bollandt”, a IV. -ben a szövegben „Boland”, de a címben „Poland”, míg az I. -ben ez a szó a címben nem szerepel, mert annak szövegét – nyilván az alatta elhelyezni kívánt, viszonylag nagy méretű fametszet miatt – erősen megrövidítették viszont a szövegben „Poland” olvasható. Úgy tűnik tehát, hogy a II. -at vette át mind a III., mind a IV. kiadás. Ez utóbbi szolgálhatott azután alapul az I. kiadásnak. Ugyanezek az összefüggések érzékelhetők a törököket jelölő „Turken” szó ortográfiájában is. Amíg ugyanis a II. és III. kiadásban vegyesen olvasható a „Tur” és a „Tür” szókezdet, addig a IV. -ben és az I. -ben kizárólag csak a „Tur” alak található. Az I. kiadásban ezen kívül a szövegében húsz alkalommal szereplő „Turken” szó – a többi háromtól eltérően – 15-ször „Th”-val kezdődik. Jól érzékelhető az is, hogy a „h” betű betoldása csak a szedés során vált egyre tudatosabbá, mert a „h” nélküli öt eset mind a szöveg első felében fordul elő.

„Die Ordnung zu Ofen” fentebb megvizsgált négy kiadásának rövidített leírása a következő:

I. Die ordenúg zu Ofen wider den || Thurcken gemacht, durch vnl3ern aller heiligiften va­ter || den pabst. Vnd aler criftlichen fuftern (!. metszet) [Straßburg 1501 Hupfuff].      
A4 = [4] lev. – 4°.       
Kertbeny 57, RMK III 99, Pr II. 10 004, Ballagi 81, Göllner 9.      
Berlin SB, Bp. MTA, London BL.

II. Die ordúg zu Ofen wider den || Türcké gemacht durch vnnfern aller heyligifté vatter den bapft || … [Augsburg 1501 Schaur].       
a4 = [4] lev. – 4 – a4b üres.       
Panzer I. 259. 531, Hammer X. 66. 125, RMK III 100, Apponyi 62, Ballagi 82, Hubay, Röplapok 10, Göllner 9.       
Bp. OSzK (2 pl.), München SB, Wolfenbüttel.

III. Die ordnung zu ofenn wider|| den Türcken gemacht durch/ vnnfern aller heyligiften va||ter den babst … [München 1501 Schobser].       
a4 = [4] lev. – 4°      
Göllner 10.       
München SB.

IV. Die Ordnung zu Ofen Wider den / Turcken gemacht, durch vnaern aller heiligiften vater || den pabft … (Nürnberg 1501 A. Huber].       
A4 = [4] lev. – 4° – A1b és A4b üres.       
Wolfenbüttel.

Miután a III. és IV. kiadás címlapját eddig még sehol sem reprodukálták, most erre is sor kerül: 1. ábra = III. és 2. ábra = IV. kiadás.

Die Ausgaben eines Berichtes aus Buda (Ofen) des Jahres 1501 und ihre Typographen

Die Beauftragten des Papstes, Venedigs, Spaniens, Frankreichs und Polens schlossen in Buda am 12. Mai 1501 mit dem ungarischen König ein Bündnis, daß sie mit vereinten Kräften den Türken angreifen. Über die damit verbundenen Sehenswürdigkeiten, die in der Hauptstadt Ungarns zwischen dem 12. Mai und 10. Juni 1501 veranstaltet wurden, lautet der zeitgenössische Bericht: „Die Ordnung in Ofen”, der in die Kategorie „neue Zeitung” gehört, und als Vorgänger der heutigen Zeitungen anzusehen ist. Von diesem großzügig angehenden, außerordentliche Kraft vertretenden Bündnis konnte sich aber dem Wesen nach nichts in die Tat umsetzen.

Von diesem gedruckten Bericht sind bisher vier Ausgaben aus Süd-Deutschland bekannt: je eine aus Straßburg, Augsburg, München und Nürnberg.