57. A Pesti Gábor-féle „Nomenclatura” egyes kiadásainak problémái

Magyar Könyvszemle 1977. 187–190.

A „Nomenclatura”, ez a Pesti Gábor által magyar értelmezéssel ellátott szójegyzék, az alapul szolgáló latin mellett olasz, francia, cseh, magyar és német nyelven tartalmazza két csoportban 55, ill. 9 fogalomkör mintegy kétezer szavát. Első kiadása 1538-ban jelent meg a bécsi Singriener nyomdában.[1] Harminc év múltán, 1568-ban az ugyancsak bécsi Stainhofer-féle műhelyben készült el e mű utolsó, ismert kiadása.[2] Azonban a kettő között napvilágot látott több, szintén bécsi kiadás mind a szakirodalomban, mind a sajnos csak igen kevés fennmaradt példányban meglehetősen zavaros képet mutat. Az alábbiakban egyrészt az eddigi ismeretek és vélelmek összefoglalására, másrészt az ellentmondások feloldására történik kísérlet.

Szabó Károly az említett 1538. és 1568. évi kiadások[3] közötti időből a „Nomenclatura” két további, a bécsi Singriener műhelyben készült megjelentetéséről adott hírt: 1550-ből[4] és 1561-ből.[5] Ismeretei mindkét esetben az OSZK-ban őrzött egyetlen példányra támaszkodtak. 1937-ben Schlauch Lőrinc könyvtárából előkerült e műnek egy elején és végén egyaránt hiányos példánya (ma az OSZK-ban), amely nem egyezett az addig ismert egyetlen kiadással sem. Kornfeld Móric könyvtárában azonban – anélkül, hogy publikálták volna – őriztek (feltehetően ebből a kiadásból) egy teljes példányt is, amely az 1554. évszámot viselte.[6] Végül a közelmúltben, egy bécsi magángyűjteményben (Michael Krieg) sikerült fellelni egy 1568-ban Philipp Pidninger részére készült kiadást is.[7]

Az RMNy első kötetének megírása során sok gondot okoztak a most felsorolt nyomtatványok, mert ezek ismert példányai többségükben nyomdászatilag nem mutattak egységes képet: különböző kiadásokból összeállítottaknak tűntek. A beható vizsgálat során akkor a következő megállapításra jutottam. Az OSZK-nak Szabó Károly által ismertetett és a fentiekben említett két példánya[8] lényegében megegyezik egymással. A megjelenés időpontjában mutatkozó eltérés részben onnan származik, hogy az akkor ismert egyetlen, eredeti címlapon levő évszám utolsó számjegyét vakarással módosították.

Feltételezésem szerint ez eredetileg nyolcas volt, amelynek alsó körét eltávolítva most nullát mutat.[9] Ezt eredetinek tekintve vette fel e példány alapján Szabó Károly bibliográfiájába az 1550. évi kiadást.[10] A másik OSZK-példány címlapja hiányzik, a kéziratos pótláson az évszámot, amelynek eredeti alakja ma már nem ismerhető fel, utólag 1561-re változtatták. Ez az esztendő olvasható a kolofonban, amelynek alapján regisztrálta azután Szabó Károly.[11] Az 1550-re módosított címlapú példány zárósorában viszont az évszám utolsó két számjegyét vakarták ki, de ez különben nyomdai kivitel tekintetében teljesen megegyezik az 156l. esztendőben befejezett kiadással.

A fentiektől eltekintve tehát a lényegében azonos két példány első négy füzetében a latin szöveget fraktúrral, a további részben viszont antikvával szedték. Így az a kép alakult ki, hogy 1558-ban elkészült az első négy füzet, majd 156l-ben – részben más szedési sajátosságokkal – megjelentették a mű további részét. Az 1550. évi kiadást tehát törölni kellett a bibliográfiai nyilvántartásokból, hiszen ezt az évszámot tudatos módosítással, utólag mesterségesen hozták létre.

A legutóbbi időben azután a turócszentmártoni Matica slovenská könyvtárában előkerült a Pesti-féle „Nomenclatura” egy újabb példánya, amelynek címlapján az 1559. évszám olvasható.[12] A címlap szedése pontosan megegyezik az OSZK-nak fentiekben említett és 1550. évszámra átalakított példányában láthatóval. Ennek alapján a korábban vélelmezett 1558. évszámot el kellett ejteni, mert a vakarás a feltételezettnél is egyszerűbben történt: az utolsó számjegy rövid alsó szárát távolították el így lett a kilencesből nulla.

Újra átvizsgálva az OSZK 1554. évinek tartott, továbbá az elején 1559-ben és a végén 1561-ben készült két példányát, valamint az említett bécsi magángyűjtemény és a Matica slovenská példányait, megállapítható volt, hogy ez az általunk eddig ismert öt példány négy különböző időben készült kiadásból származik. Ezek a következők:

1554RMNY 103 – A teljes kiadvány (A4–Z4, a4–e4f3) sorhű utánnyomása az 1538. évinek.         
Példányok: OSZK RMK I. 32d: B4–Z4, a4–e4   
OSZK RMK I. 45. l. pld.: H4  
Matica slovenská: E4–Z4, a4b4c1-2              
Tehát eddig még nem került elő az első (A4) és az utolsó (f3+1) füzet.

1559RMNy – Feltehetően csak az első négy füzet (A4–D4) készülhetett ezzel az évszámmal, mert mind a három ismert példány további része más kiadás(ok)ból származik. Sorhű utánnyomata az 1538. és az 1554. évi kiadásoknak, azonban mindhárom végig egymástól eltérő, új szedésről tanúskodik. Így pl. a Bla lap első hasábjában a cseh nyelvű szövegben a hivatkozott első négy fejezetszám után tett, ill. nem tett pontok alapján a három kiadás a következőkben különbözik egymástól: 1538: 18 – 50 – 21. – 5; 1554: 18 – 50 – 21 – 50; 1559: 18 – 50. – 21 – 5.        
Példányok: OSZK RMK I. 45. 1. pld.: A4–D4 (Az évszám a címlapon vakarás útján változtatva.)
OSZK RMK I. 45. 2. pld.: A2-4B4–D4 (Az eredeti címlap kézírással pótolva.)     
Matica slovenská: A4–D4

1561 RMNy 166 – Feltehetően csak az első négy füzetet követő rész (vagyis E4–Z4, a4–e4f3 készült ezzel az évszámmal, mert mind a három ismert példányában az ezt megelőző rész más kiadásból származik. A latin szöveg ebben – a korábbiaktól eltérően antikva betűtípussal készült.           
Példányok: OSZK RMK I. 45. 1. pld. E4 – G4, I4 – Z4, a4 – e4f³ 
OSZK RMK I. 45. 2. pld. E4 – F4, M4 – Z4, a4 – e4f ³     
Michael Krieg: E4 – Z4, a4 – e4f3

1568 RMNy 240A – E Pidninger-féle kiadvány is feltehetően csak az első négy füzetből áll (A4–D4), mert az egyetlen ismert példány ezt követően más kiadásból való. A latin szöveg itt is antikvával készült.      
Példány: Michael Krieg: A4–D4

A fentiekből kiviláglik, hogy a megvizsgált öt példány közül csak egy (OSZK RMK I. 32d) származik egyetlen kiadásból (1554. évi), az összes többit kettőből, ill. háromból állították össze. Az OSZK RMK I. 45. 1. példány eleje 1559-ből, vége 1561-ből, míg a „H” jelű füzet 1554-ből származik. Az OSZK RMK I. 45. 2. példány eleje 1559-ben, a vége 1561-ben készült. A Matica slovenská példányának eleje 1559-ből, a vége 1554-ből való. Michael Krieg példányában az első négy füzetet 1568-ban, a többit 1561-ben állították elő.

Megfigyelhető tehát, hogy a változás a különböző időpontokban nyomtatott részek között mindig a negyedik és ötödik füzet között áll be. Ennek feltehető oka az, hogy 1559-ben valószínűleg csak az első négy füzet készült el. Ehhez az új kiadványhoz azután hozzákötötték más kiadásból a többi füzetet. Lehetséges, hogy a „Nomenclatura” elejét azért szedték 1559-ben újra, mert az előző, 1554. éviből e rész már elfogyott, de a többi füzetből még volt. (Ezt látszik bizonyítani a Matica slovenská példánya.) Azonban az sem zárható ki, hogy új kiadás megjelentetését tervezték, de a szedés munkája – ma már ismeretlen körülmények miatt – a „D”-jelű füzetet követően megakadt, és azt csak 1561-ben folytatták, ill. fejezték be. (Mintha ezt igazolná az OSZK két RMK I. 45. jelzetű példánya.)

Lehetséges azonban e két hipotézis kombinációja is, amely magyarázatot adna valamennyi ismert példány összetételére. Eszerint az 1554. évi kiadás első négy íve – vagy már az eredetileg is alacsonyabb példányszámban történt nyomtatás, vagy valami utólagos károsodás következtében – 1559-ben már nem állott az ifjabb Singriener rendelkezésére, ezért ezt a 16 levelet újraszedték, majd kinyomtatták az 1554. évi maradványnál nagyobb példányszámban. Ilyen módon forgalomba tudták hozni az említett teljes maradványt. (Ilyen lehet a Matica slovenská példánya.) 1561-re az 1554. évi kiadás maradványa már teljesen elfogyott, de az 1559-ben készült első füzetek még nagyobb példányszámban rendelkezésre állottak. Ezért a „D”-jelű füzetet követő részt – a kiadvány végéig – szedték most újra, és nyomtatták ki. (Ekkor és ilyen párosításban jöhetett létre eredetileg az OSZK két példánya.) Az 1562-ben megszűnt Singriener-műhelyben ez alkalommal a „Nomenclatura” 1561-ben készült második, nagyobbik feléből maradhattak példányok, amelyek forgalomba hozatalát 1568-ban Pidninger az első négy füzetnek újraszedésével és kinyomtatásával oldotta meg. (E vállalkozás terméke lehet a Krieg-féle példány.)

A fentiek alapján bizonyos módosításokat, ill. kiegészítéseket kell tenni a RMNy-hez képest:

Törlendő a 144. és 145. tétel közötti és a tévesen 1558. évinek gyanított kiadásra történő hivatkozás.

Új tétel: S 151A       
Pesti Gábor [transl.]: Nomenclatura sex lingvarum, Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae, Hungaricae et Germanicae… per Gabrielem Pannonium Pesthinum. Vocabular sechsserlay Sprache(n)… Wien(n) 1559 Singriener [jun.].        
A4–D4 = [16] fol. – 80

Módosul a 166. tétel: az impresszumba az eddigi 1558 helyére 1559 kerül.

Módosul a 240A tétel: Az impresszum új szövege így hangzik: Wienn 1568 [1561] Pidninger [Singriener jun.].

Visszatérve az OSZK RMK I 45 jelzetű 1. példányára, érdemes szemügyre venni, hogy vajon mi lehetett az indítéka az évszámok manipulálásának. Amint erről a fentiekben már szó esett, az említett kötet címlapján az eredetileg l559. évszámot az utolsó számjegy szárának eltávolításával 1550-re változtatták, míg ugyanebben a példányban a zárósorban állott 1561. évszám utolsó két számjegyét kivakarták. Aligha tévedünk, ha a fenti változtatás célját abban keressük, hogy az amúgy is ritka kiadás még érdekesebbnek és – ami ugyancsak módfelett valószínű ezzel párhuzamosan – egyben értékesebbnek tűnjék. Soha sem létezett kiadási év létrehozásával biztos unikumot lehet teremteni.

Az OSZK mindkét RMK I 45 jelzetű példánya az alapító Széchényi Ferenc által adományozott kötetekben használt bélyegzőt viseli. Az ő eredeti könyvtárában a Pesti-féle „Nomenclaturá”-nak sem az „1550”-es, sem az 1561. évi kiadása nem volt meg.[13] Miután ő egészen az 1820-ban bekövetkezett haláláig folyamatosan adományozott magyar vonatkozású dokumentumokat az általa alapított gyűjteménynek, feltehető, hogy a két vizsgált példány is ilyen módon jutott az OSZK-ba. Erre a 19. század első két évtizede jön számításba. Talán nem helytelen az a következtetés, hogy előbb a címlap nélküli és 1561. évszámot viselő, mai 2. példány került ide. Ezután ugyanebből a kiadásból egy további példány megvásárlása esetén a ma már sajnos ismeretlen eladó aligha számít­hatott komolyabb érdeklődésre, mégha ez alkalommal a címlap is megvolt. Viszont az azon látható év számnak ügyetlennek nem is nevezhető módosítása révén létrehozott „unikum” megszerzése érdekében Széchényi nyilván nem zárkózott el jelentősebb anyagi áldozattól sem.

Régi, magyar nyelvű nyomtatványoknál ilyen manipulálás az évszámmal nem egyedülálló jelenség. Így Ozorai Imre „Az Christusrul” szóló munkájának második kiadása egyik példányában, amelyet ma az MTA Könyvtára őriz,[14] a kötet végén található címer mellé „1535” évszámot „pótolt” feltehetően annak felfedezője, az ilyen történelmi dokumentumok hamisításától nem visszariadó Kemény József.[15]

De nem csupán az évszám megváltoztatása, ill. utólagos rábiggyesztése nyújtott lehetőséget egy-egy érdekesebb kiadvány értékének növelésére. Így a „Tükör” című és 1627-ben írt asszonycsúfoló ének korábban ismert egyetlen példányában csak az első füzet maradt fenn. Hogy ennek az irodalomtörténeti szempontból jelentős dokumentumnak értékét növeljék, az utolsó meglevő lap alján állt őrszót kikaparták és a „Vége” szót írták rá kézzel. Így mint teljes és nem csonka kiadványként került regisztrálásra ez az 1733-ban nyomtatott unikum az OSZK-ban, ill. Petrik Géza bibliográfiájában.[16] A vers csonka voltát ugyan felismerte, de a példánnyal történt ügyeskedést nem, az így hiányos szöveget közreadó „RMKT XVII. század” sorozat 8. kötete.[17]

Mindezek alapján levonható tehát az a következtetés, hogy nem csupán a hazai középkori oklevelek kapcsán történt – különösen a múlt század első felében – nem kevés hamisítás, hanem a régi, elsősorban magyar nyelvű nyomtatványoknál is. Ez a szempont tehát nem maradhat figyelmen kívül az ilyen jellegű kiadványokkal kapcsolatban felmerülő problémák megoldásának megkísérelésénél sem.

Die Probleme der einzelnen Ausgaben der „Nomenclatura” von Gábor Pesti

Der ungarische Teil dieses sechssprachigen erläuternden Wörterbuches ist von Gábor Pesti zusammengestellt, und kam zuerst 1538 in Wien ans Tageslicht, wo es seit Mitte des Jahrhunderts mehrere Male veröffentlicht wurde. Diese Ausgaben sind heute alle nur in einem bzw. zwei Exemplaren bekannt. Da diese nachträglich zum Teil manipuliert wurden, anderseits ihr Druck auch nicht immer auf einmal erfolgte, schauen sie bibliographisch ziemlich chaotisch aus.

Während der Klärung der Probleme stellte sich heraus, daß die s. g. Ausgabe des Jahres 1550 in der Wirklichkeit 1559 hergestellt wurde, da im Budapester Exemplar die letzte Ziffer der Jahreszahl durch Auskratzung verändert steht. 1554 ist die ganze 1538er Ausgabe in derselben Wiener Werkstatt nachgedruckt worden. 1559 sind daselbst die ersten vier Hefte (mit den Signaturen A–D) zum dritten Mal, später 1561 auch die weiteren Teile (die Hefte E–Z, a–f) verfertigt worden. 1568 sind in der Ausgabe von Pidninger wieder nur die ersten vier Hefte neugesetzt, und zwar nun zum vierten Mal.