63. Pázmány Péter nyomtatásban megjelent korai vizsgatételei (Graz 1598–1600)

Magyar Könyvszemle 1978. 187–192.

A Szabó Károly-féle Régi Magyar Könyvtár (RMK) első két kötete által felölelt nyelvi, ill. területi hungarika-kategória új és igényes feldolgozása a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) elnevezésű vállalkozás keretében, mint a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár közös vállalkozása folyik. Ennek során 1971-ben megjelent – majd akadémiai díjat kapott – az RMNy első, 1601-ig terjedő kötete. Azóta elkészült a második periódus (1601–1635) kiadványait tartalmazó kötet kézirata is. A következő az 1636–1660 közötti korszakot öleli majd fel. Miután a munkálatok korhatára – az RMK 1711. záróévétől eltérően – az 1800. esztendő, szükségesnek mutatkozott a hazai közgyűjteményekben őrzött és e kategóriába tartozó 18. századi nyomtatványok regisztrálása. A legutóbbi időben – beleértve több külföldi könyvtár állományát is – mintegy 90 000 példány adata került így be az OSzK-ban vezetett nyilvántartásokba. Ennek során több mint négyezer, bibliográfiailag eddig még ismeretlen nyomtatvány bukkant elő, amelyek adatainak publikálására is belátható időn belül sor fog kerülni.

Amikor tehát az RMK I–II új, bővített kiadása, ill. annak folytatásának előkészítéséhez szükséges munkálatok mind elvben, mind gyakorlatban megnyugtató módon folynak, ezzel szemben a RMK III hasonló, rendszeres feltárása még el sem kezdődött. A hazai szerzők szellemi közreműködésével külföldön, nem magyar nyelven megjelent nyomtatványok bibliográfiájának újraélesztése mindaddig, amíg az I–II. kategória gondozása nem volt megnyugtató módon biztosítva, az adott személyi és anyagi lehetőségek között elsietett lett volna. Most azonban, hogy erről már nincs szó, hiszen az RMNy-vállalkozás lendületesen halad előre, végre gondolni lehet, de most már kell is, a hazai tudománytörténet szempontjából oly jelentős ún. személyi-intézményi hungarika közül legalább a szerzői hungarika kategória bibliográfiai gondozására. Ennek fontosságát és szükségességét Szentmihályi János az elmúlt évtizedek során számos fórumon újra meg újra hangsúlyozta.[1]

Időszerűvé, sőt szükségszerűvé vált tehát a szerzői hungarikával kapcsolatos munkálatok megindítása, amelynek első lépcsője a szempontok elvi tisztázása és rögzítése. Ide tartoznak olyan kérdések, mint amilyen az időhatár, a magyarországi természetes és jogi személyek kategóriájának szabatos meghatározása stb. Az illetékes fórumok erre vonatkozó elvi határozata és gyakorlati támogatása alapján azután megindult a tényleges munka. Hogy ennek során milyen mennyiségű és értékű új ismeretanyaggal lehet majd számolni, az természetesen előre nem jelölhető pontosan. Az előzetes felmérések és tapasztalatok azonban sokatígérőek. Így eddig is már több mint ezer olyan nyomtatványt tartanak az OSZK-ban számon, amely a Szabó – Hellebrant-féle RMK III-ban nem szerepel, pedig az erre irányuló rendszeres gyűjtés még meg sem indult. Ami pedig az előkerülő dokumentumok tudománytörténeti értékét illeti, arra legyen példa a Pázmány Péter által, első grazi professzorkodása idején (1598–1600) írt és nyomtatásban közreadott vizsgatételek szűk területére szorítkozó, alábbi vizsgálódás eredménye.

Pázmány Péter hosszú, folyamatos kiképzése 27 éves korában fejeződött be, amikor is a közel négy esztendeig tartó római teológiai tanulmányainak végére ért.[2] Ekkor Grazba rendelték őt rendjének, a jezsuitáknak elöljárói. Itt, Stájerország fővárosában Károly, majd fia és utóda, Ferdinánd főherceg – elsősorban a jezsuitákra támaszkodva – következetesen a protestánsok kiszorítására törekedett. Mind a stájer rendek, mind Graz városának lakói a 16. század hetvenes éveinek elején ugyanis túlnyomóan a reformáció hívei voltak.[3] Károly főherceg 1571-ben telepítette be a városba a jezsuitákat, akiknek kollégiuma 1585-ben egyetemi rangra emelkedett.[4] Az ellenreformáció céljainak megvalósítása érdekében az oktatási intézmények egész sorát hozták létre, amelyekben a század végén 90 jezsuita 1500 diákot tanított. A jelentős számú egyetemi hallgatónak 10–11 jezsuita professzor tartott előadásokat.[5]

Ilyen körülmények között lett a Rómából érkezett Pázmány 1597-ben a diákotthon felügyelője, majd egyetemi tanári megbízatást kapott a bölcsészettudományi (philosophia) fakultáson.[6] 1600-ig töltötte be ezt a posztot, amikor is hittérítő feladatokkal rövid időre visszatért Magyarországra (Vágsellye, Kassa).[7] 1603–1607 között ismét a grazi egyetemen tanított, de most már a teológiai fakultáson. 1607-ben azután végleg hazatért.

A jezsuiták által világszerte egységesen alkalmazott tanmenetnek megfelelően az egyetemi fokozatok elnyeréséhez a jelöltnek nyilvános vizsga keretében kellett megvédenie azokat a tételeket, amelyeket az elnöklő professzor írásban előzetesen összeállított. Így e munkák szerzőjének is a vizsgáztatót (praeses) és nem a vizsgázót (respondens) kell tekinteni.

Pázmány első professzori működése tehát három évre (1597 őszétől–1600 őszéig) terjedt. Az ennek során általa készített és nyomtatásban megjelent vizsgatételek közül 1895-ben Carlos Sommervogel csupán kettőt vett számba nagy, jezsuita bibliográfiájában: az egyik a „De corpore naturali”, a másik a „De ente”.[8] Hellebrant Árpád ezeket az adatokat az RMK III. kötetének pótlásába 1898-ban még utólag beemelete a 4813. és 4814. számok alatt, bár példányt nem ismert belőlük. 1905-ben Szinnyei József sem tett mást, mint hogy megismételte a fentieket.[9]

A legutóbbi években azután jelentős továbblépés történt a szakirodalomban Pázmány első tanársága során kiadott vizsgatételek megismerése terén. Juliane Keller 1970-ben közreadta az 1620 előtt készült grazi nyomtatványoknak a Grazban őrzött példányok alapján összeállított bibliográfiáját.[10] A helyi püspöki könyvtárból ő már példányt is ismertetett az 1600. évi „De corpore naturali”-ból.[11] Sőt ugyanabból a gyűjteményből még egy korábban ismeretlen, 1598-ból származó filozófiai vizsgatétel két példányáról is beszámolt, amelyeket Joannes Ludeckius vizsgájára állított össze Pázmány.[12]

Őry Miklós Pázmány második tanárkodása idejének egyik, vizsgatételeit tartalmazó nyomtatványát[13] 1605-ből a közelmúltban hasonmáskiadásban tette közzé. Ennek kísérőtanulmányában még további, Pázmány alatt, 1598-ban készült vizsgatételről is beszámolt,[14] amely „De vario ac multiplici ente philosophico” címmel látott napvilágot, és amelynek egy példányát a grazi egyetemi könyvtárban őrzik.[15] Az 1600. évi „De ente” című kiadványt azonban ő is csak a korábbi híradások alapján ismertette, mert példányt még nem sikerült találnia. Ugyanakkor éppen ennek a lappangó munkának jelentőségét hangsúlyozta Pázmány filozófiai tanának vizsgálatában, mert fennmaradt kézirataiból hiányzik a metafizikai és a lélekről szóló előadások szövege.[16] Bitskey István – Őry munkájának ismertetése kapcsán – mint kutatási feladatot jelölte meg „a gráci egyetemi disputációkon Pázmány elnökletével védett többi libellus felkutatásá”-t.[17]

Ezek után nem kis örömömre szolgált, amikor az olomouci egyetemi könyvtár egyik gyűjtőkötetében nem kevesebb, mint három 1600-ban megjelent Pázmány-féle vizsgatételre bukkantam. Ezek között volt a Keller, majd Őry által Grazban már megtalált „De corpore naturali” egy további példánya.[18] Előkerült végre a fentiekben már többször is említett és értékelt „De ente” is.[19] Ezeken túlmenően felbukkant egy Pázmánytól szerkesztett és eddig teljesen ismeretlen vizsgatétel is 1600-ból „De speciebus corporis naturalis” címmel.[20]

Így tehát most már 1598-ből két, 1600-ból pedig három Pázmány-féle nyomtatott vizsgatétel ismeretes, amelyek részletesebb bibliográfiai ismertetése a következő:

1.  Theses philosophicae de vario ac multiplici ente philosophico, quas in alma academia Graecensi pro gradu magisterii seu doctoratus in artibus liberalibus & philosophia consequendo defendet nobilis et reverendus ac eruditus dominus Antonius a Zara Aquileiensis, earundem artium liberalium philosophiae baccalaureus, praeside r. p. Petro Pazmani e Societate Jesu, philosphiae magistro & professore ordinario. Disputabuntur in aula Graecensis universitatis mense Augusto     die     horis. Graecii Styriae excudebat Georgius Widmanstadius anno MDXCVIII.      
A1b: „Vera nobilitas est clarum esse virtutibus” címmel nyolcsoros vers szól Ferdinánd főhercegnek, akinek fametszetes címere is itt látható.   
A2a – A3b: „Ferdinando archiduci Austriae, Styriae…” címzésű ajánlás, amely­nek keltezése „Graecij ex academia Calend. Augusti anno 1598” és aláírója a vizsgázó „Antonius a Zara Aquileiensis”.                
A4a–D1b: De ente metaphysico I–X, De ente physico XI–XXX, De ente mathematico XXXI–XXXV, De ente morali XXXVI–XL, De ente logico XLI–L.               
D2ab: „Epigramma nobilis et excellentis domini d. Joannie Baptistae Clari Forojuliensis, medici & philosophi in nobilem ac eruditum d. Antonium a Zara, assertionum philosophicarum defensorem” címmel hatsoros vers, amelyet „Eiusdem ad eundem” megjelöléssel négy további sor követ. – „Epigramma ad nobilem ac eruditum dominum Antonium a Zara, doctoris insignibus decorandum” címmel tízsoros vers „Gregorius Nenadich, canonicum Zagrab., oratoriae facult. stud.” aláírással. – „Epigramma ad nobilem ac eruditum d. Antonium a Zara, doctoratus philosophici laurea donandum” címmel nyolcsoros vers „Petrus Mehillus, nobilis Macedo, rhetorica stud.” aláírással. – „Epigramma ad nobilem ac eruditum d. Antonium a Zara, thesium philosophicarum propugnatorem” címmel Carolus a Schrotenbach, liber baro, poeseos auditor” aláírással.     
A4–C4D2 = [14] lev. – 4°            
Őry 2.                                       
Graz Universitätsbibliothek.

2.  Theses philosophicae, quas ad magisterii gradum in philosophia consequendum defendet eruditus artium liberalium eiusdemque philosophiae baccalaureus, Joannes Ludeckius Wricinensis Marchicus, s. p. a., praeside r. p. Petro Pazmani e Societate Jesu, philosophiae magistro & profeasore ordi­nario. Disputabuntur publice in aula Graecensis universitatis die    Augusti     hora. Graecii excudebat Georgius Widmanstadius anno MDIIC.
A1b: „Symbolum” címmel tízsoros vers, amelynek „Joannes Ludeckius Marchicus, philosophiae baccalaureus” a szerzője.                                   
A2a–A4b: „Martino episcopo Seccoviensi et vicario generali… archiepiscopi Salisburgensis per Styriam… domino ac patrono suo” címzésű ajánlás ugyancsak a vizsgázó, „Joannes Ludeckius Marchius” aláírásával.         
B1a–C2b: „Theses philosophicae. Ex metaphysicis I–X, Ex physicis XI–XXXIV, Ex mathematicis XXXV–XXXIX, Ex ethicis XL–XLIV, Ex logicis XLV–L.       
C3ab: „Ad eruditum d. Joannem Ludeckium, thesium philosophicarum propugnatorem” című 28 soros vers „Georgius Amende Misnius, artium ac philosophiae baccalaureus” tollából. – „Epigramma ad eruditum d. Joannem Ludeckium, magisterii insignibus decorandum” című tízsoros vers „Romedus Bendetto Tyrolensis, logicae auditor” aláírással. – „Epigramma ad eundem” címmel nyolcsoros vers „Hieronymus a Salle Tridentinus, Romanae eloquen­tiae studiosus” tollából.
C4a: „Alma universitas Graecen. archid. Carolo f.” köriratú fametszetes címer.                   
A4–C4 = [12] lev. – 4°               
Keller 152, Őry 1.                     
Graz, Bischöfliche Ordinariatsbibliothek (2 pld.).

3.  Philosophicae assertiones de speciebus corporis naturalis, quas in alma academia Graecensi pro gradu magisterii seu doctoratus artium liberalium & philosophiae consequendo defendent eruditi domini Martinus Havenzweig Brunsbergensis Prutenus et Franciscus Scholtz Ungarus, sum. pont. alumn. artium liberalium & philosophiae baccalaurei, praeside r. p. Petro Pazmani e Societate Jesu, philosophiae magistro ac professore ordinario. Disputabuntur in aula academica universitatis Graecensis mense Augusto    die    horis. Graecii Styriae excudebat Georgius Widmanstadius anno MDC.       
A1b: „Ad … Georgium, episcopum Lavantinum propugnatores thesium” cí­mű 18 soros vers. A2a – A4b: „Georgio Stobaeo, episcopo Lavantino, serenissimi principis Ferdinandi archiducis Austriae & c. intimo consiliario & Locumtenenti” című ajánlás, amelynek keltezése „ex academia archiducali 19. Calend. Sept. anno 1600” és aláírói „humillimi clientes Martinus Havenzweig Prutenus, Franciscus Scholtz Ungarus”, vagyis a vizsgázók.
B1a–D1b: De speciebus corporis naturalis I–XL, Ex reliqua parte philosophiae: ex metaphysica XLI–XLIII, Ex physica XLIV–XLVIII, Ex logica XLIX–L.  
D2a: „Alma universitatis Graecen. archid. Carolo f.” köriratú fametszetes címer.                   
A4–C4D2 = [14] lev. –4°             
Olomouc, Státni vědecká knihovna.

4.  Theses philosophicae, de ente eiusdemque passionibus ac speciebus, quas in alma academia Graecensi pro gradu magisterii seu doctoratus artium liberalium & philosophiae consequendo defendet eruditus dominus Romedius Bendetto Tridentinus, artium liberalium ac philosophiae baccalaureus, sum. pont. alum., praeside r. p. Petro Pazmani e Societate Jesu, philosophiae magistro ac professore ordinario. Disputabuntur in aula academica universitatis Graecensis mense Augusto      die      horis. Graecii Styriae excudebat Georgius Widmanstadius anno MDC.                                        
A1b: „Epigramma illustrissimo & reverendissimo Carolo Madrutio, praesuli Tridentino a thesium propugnatore oblatum” című tízsoros vers.    
A2a-A4b: „Carolo Madrutio, Tridentinae sedis episcopo dignissimo & c. domino & patrono suo” címzésű ajánlás a vizsgázó, Romedius Bendetto Tridentinus aláírásával.    
B1a–D2a: De ente et passionibus eius I–XV, De speciebus entis XVI–XLIII, Ex physicis XLIV–XLVII, Ex logicis XLVIII–L.                                                 
D2b–D3b: „Epigrammata oblata eruditio artium liberalium & philosophiae baccalaureo, Remedio Bendetto, philosophicarum positionum defensori” címmel négy latin vers: hatsoros „a Joanne Opazky, equite Polono, physicae auditore” – tízsoros „ab Antonio Codin Tridentino, logicae studioso” – hatsoros „a Petro Bertholdo Tyroliensi, Romanae eloquentiae sudioso” – tízsoros „a Joanne Baptista Possarello Italo, [olvashatatlanul kitörölt szó] poëseos studioso”.   
A4–C4D3 = [15] lev. – 4°            
RMK III 4814, Őry 4.                 
Olomouc, Státni vědecká knihovna.

5.  Assertiones philosophicae de corpore naturali eiusque principiis et passionibus, quas in alma academia Graecensi pro suprema in philosophia laurea consequnde defendet eruditus artium liberalius & philosophiae baccalaureus, dominus Henricus Scultetus Nissenus Silesius sum. pont. alum., praeside r. p. Petro Pazmani e Societate Jesu, philosophiae magistro ac professore ordinario. Disputabuntur in aula academica universitatis Graecensis mense Septembri      die      hora. Graecii Styriae excudebat Georgius Widmanstadius anno MDC.       
A1b: „Ferdinando archid. Austriae ecclesia patrono vita victoria felicitas” köriratú fametszetes címer.        
A2a–A3a: „Martino episcopo Seccoviensi, illustrissimi principis archiepiscopi Salisburgensis per Styriam vicario generali & c. domino ac patrono suo observandissimo” című ajánlás, amelynek keltezése „Graetii 26. Augusti” és aláírója a vizsgázó, „Henricus Scultetus Nisenus Silesius”.           
A3b–C3a: De corpore naturali & eius principiis I–XII, De causis corporis naturalis XIII–XXI, De corporis naturalis affectionibus communibus XXII–XLIV, Ex reliqua parte philosophiae XLV–LI.                
C3b: „Alma universitatis Graecen. archid. Carolo f.” köriratú fametszetes címer.                   
A4–B4C3 = [11] lev. – 4°            
RMK III. 4813, Keller 175, Őry 3.   
Graz, Bischöfliche Ordinariatsbibliothek – Olomouc, Státni vědecká knihovna.

Miután az ismertetés keretében a Pázmány-féle vizsgatételek részletesebb értékelésére nem vállalkozhatok, az öt kiadványt csupán az ajánlás címzettjei szempontjából vizsgáltam meg. Magától értetődő, hogy ezek – mint patrónusok – vagy Ferdinánd főherceg, vagy egy püspök. A trentói származású Romedius Benedetto saját püspökének, Carolus Madrutiusnak ajánlotta a Magyarországról érkezett Franciscus Scholtz és a poroszországi Braunsbergből (ma a lengyelországi Braniewo) való Martinus Havenzweig a lavanti püspöknek, Georgius Stobaeusnak címezték írásukat. Johannes Ludeckius és a sziléziai Neisse (ma a lengyelországi Nysa) szülötte, Henricus Scultetus pedig Martinus, seckaui püspöknek ajánlotta. Mindez jól beleillik a fentiekben már vázolt ellenreformációs törekvésekbe. Ferdinánd főherceg ugyanis ennek során – a jezsuiták mellett – a két közeli püspökre, Georg Stobaeusra és Martin Brennerre támaszkodott. Stobaeus aktivitása kiterjedt arra is, hogy a katolikus egyház akkori általános és nagy paphiányának megszüntetése végett a szegénysorsú papnövendékek grazi konviktusában, a Ferdinandeumban a püspökökkel, prelátusokkal és gazdagabb parókiákkal ösztöndíjakat alapíttatott. Ő maga is három tanuló teljes ellátására tett 1500 forintos alapítványt.[21] Ezek a hallgatók azután kinyomtatott vizsgatételeik elé, amelynek költségeit is nyilván a pártfogók viselték, szinte kötelességszerűen írták az említett ajánlásokat patrónusaiknak.

* * *

A fentiekben csupán az említett nyomtatványok bibliográfiai leírására kerülhetett sor, tudománytörténeti kiértékelésükre nem. De talán így is sikerült érzékeltetni, hogy olyan jelentős személynek, mint Pázmány Péternek munkásságából, annak is csupán első, igen rövid szakaszából hány ismeretlen, vagy alig ismert kiadvány hozható még napfényre. Míg tehát az RMK III tőle mindössze két, vizsgára készített írásáról értesült, de példányról nem tudott, addig most már öt nyomtatványát példányok alapján pontosan le lehetett írni. Az egyik, eddig teljességgel ismeretlen kiadvány jelentőségét csak növeli, hogy az egyik vizsgázó, „Franciscus Scholtz Ungarus” Magyarországról jött tanuló volt.[22]

Mindezek alapján időszerűnek tűnik az a feladat, hogy az elvek előzetes és gondos tisztázása után most már sor kerüljön a hazai szerzők 1801 előtt külföldön, idegen nyelven kinyomtatott műveinek módszeres felkutatására, nyilvántartásba vételére és bibliográfiai publikálására. Biztosra vehető, hogy ennek során a hazai származású írók eddig ismert tevékenységét számtalan, külföldön nyomtatott, eddig még elrejtve maradt mű fogja bővíteni. A mostani kis „mintavétel” Pázmány munkásságából még arra is utal, hogy több, eddig ismeretlen, irodalmilag aktív, hazai személy felbukkanása is remélhető.

Die frühen gedruckten Prüfungsthesen von Péter Pázmány Graz 1598–1600

Der Kardinal und Primas Péter Pázmány war eine leitende Persönlichkeit der Gegenreformation in Ungarn und der zeitgenössischen ungarischen Literatur. Er unterrichtete früher – vom Herbst 1597 bis zum Herbst 1600 – noch als Jesuit an der Grazer Universität. Das Andenken seiner diesbezüglichen Tätigkeit bilden mehrere, auch im Druck erschienene Prüfungsthesen. Zwei davon erschienen 1598, weitere drei 1600, und werden in den Universitätsbibliotheken von Graz und Olmütz aufbewahrt.