A Könyvtáros 1960. 171–172.
Az utóbbi időben a külföldi szaksajtó egyre több ismertetést és cikket közöl arról az új eljárásról; mely alapjában megváltoztatja a rajzok, kéziratok és nyomtatványok eddigi reprodukciós lehetőségét. A kiindulást ehhez a „Xerográf” adta; melyet kb. egy évtizede használnak már, és amelynek jelentőségére a könyvtárosok is korán felfigyeltek. (Az elnevezés betű szerint „száraz írás”-t jelent: „xerosz” szárazat, a „grafosz” pedig írást jelent görögül.) Mi a lényege e találmánynak?
A lemásolásra kerülő dokumentum (nyomtatás, írás, rajz stb.) képét egy előzetesen pozitív elektromossággal telített szelénlemezre vetítik. Ennek jellegzetes tulajdonsága, hogy árnyékban az elektromosságot sokáig megőrzi, viszont a ráeső fény hatására elektromos ellenállása erősen csökken. Így a dokumentum rávetített tükörképének pontosan megfelelő elváltozás keletkezik a szelénlemez vezetőképességében: ahová a fény esett; ott elveszíti, az eredeti dokumentum szövegének (rajzának) megfelelő helyeken pedig megtartja pozitív elektrosztatikus töltését. Most a lemezre negatív elektromossággal töltött festékport szórnak, s mivel az ellentétes elektromos töltések vonzzák egymást, a por rátapad a meg nem világított részekre. Ha most egy papírlapot pozitív elektromossággal telítenek, és ezt a fenti lemezre helyezik, a festékpor a papírra tapad az eredeti dokumentum pontos másolataként. A különleges, nem robbanó festékport azután enyhe melegítéssel mintegy beolvasztják a papírba. Ezzel a reprodukálni kívánt nyomtatvány (kép, írás stb.) tökéletesen hű hasonmását kapják.
Most már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezzel a könyvtári gyakorlatban is jól felhasználható találmánnyal Magyarországon is dolgozhatunk. Az Országos Széchényi Könyvtár ugyanis a közelmúltban szerzett be egy teljes Xerográf berendezést, amely több könyvtári feladat elvégzésénél nyújt nagy segítséget. Ezek közül ki kell emelni a rotaprint sokszorosításhoz a lemezek rendkívül gyors és olcsó előállítását: 2–3 perc alatt, fotós eljárás költségeinek egyötödéért. Most ezt a találmányt olyan kézenfekvő, de ugyanakkor meglepő módon fejlesztették tovább, hogy az szinte forradalmasítja a reprodukciós technikát.
Az új eljárás során a sokszorosításra szánt kötetről (normál, 35 mm szélességű) mikrofilmet készítenek; minden kockára nyitott könyv két lapja kerül. A mikrofilmet és a hosszú (kb. 600 méteres) papírtekercset belehelyezik az új gépbe, mely azután az ismertetett xerografikus eljárással könyvnagyságra felnagyítva, nyomtatott formában, az eredetivel minden szempontból egyező másolatot készít percenként hat méteres (!) papírsebességgel. Így egy kétszáz lapos könyvet öt perc alatt lehet előállítani!
Az új könyv az említett közönséges (nem fényérzékeny!) papírszalag egyik oldalára készül, e szalagot azután leporellókönyvek módjára – gépi úton – összehajtogatják, a hátlapokat összeragasztják, alul és felül levágják (oldalt nem!) és bekötik. Pontosan úgy, mint a táblanyomatban készült kínai könyveket.
Az így nyert másolat kifogástalanul tiszta, jól olvasható és kezelhető stb. Előállításának technikai módja azonban néhány szokatlan következménnyel is jár. Az egyes lapok szélén a mikrofilmkocka széleitől származó árnyékok mutatkoznak. Ugyancsak a mikrofilm közbeiktatásának következménye, hogy a rektóból verzó és a verzóból rektó lesz. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolja az olvashatóságot. Inkább csak szokatlan, hogy a címlap, illetve a szövegkezdet a verzón van. Kisebb torzulások mutatkoznak a lapok szélén, ha a reprodukálni kívánt könyvet a mikrofilmezésnél nem lehetett egész lapokra kinyitni: A vonalas illusztrációk reprodukálása kifogástalan. Egyedül a nagyobb kiterjedésű és tónusos képek visszaadása tökéletlen.
Mindez azonban kicsinyes szőrszálhasogatás, ha meggondoljuk az új találmány használhatóságának gyakorlati jelentőségét. Nézzünk meg ezekből néhányat elsősorban könyvtárosi szemmel.
Kéziratok, ritka nyomtatványok megőrzésének lehetőségét nagymértékben fokozza az új találmány, az így előállított hasonmásokra lehet ugyanis hárítani csaknem a teljes használatot. Ezzel az eredeti példányt óvjuk és kíméljük. Nem kell talán különös képzelőerő ahhoz; hogy meggondoljuk, milyen állapotba kerül belátható időn belül, például a Sylvester-féle Grammatica egyetlen példánya, ha a nyelvészek, irodalomtörténészek stb. fontos kutatásaikhoz továbbra is a mostanihoz hasonló gyakorisággal forgatják.
Azonos a helyzet azoknál a nyomtatványoknál is, melyek igen silány minőségű papírra készültek. Ezek az erősen fatartalmú papírok lassú oxidációs folyamat során töredezőkké válnak és idővel elporladnak. A „Xerox-Copyflo” segítségével ezek a dokumentumok (pl. a tanácsköztársaság kiadványai) eredeti méretben és azonos kivitelben más, jobb minőségű papírra menthetők át. Ez az eljárás ahhoz hasonlít, mikor régi fonográf hengerről magnetofonra játsszák át a hangokét az utókor számára.
Felbecsülhetetlen – az a segítség, melyet az új találmány a kutatóknak nyújthat. Egyes tudósoknak több ország számos könyvtárában kell tanulmányozniuk azokat a dokumentumokat, amelyek kölcsönzés útján nem hozzáférhetők (pl. kéziratok). A mikrofilm nagy segítséget jelent ugyan, de csak a tökéletes hasonmás szabadítja meg a kutatókat a fárasztó mikrofilm-leolvasótól, és teszi lehetővé számukra, hogy egyszerre több dokumentumot tudjanak összehasonlítani (pl. a corvinák scriptorainak tanulmányozásánál); akár otthon, az íróasztalon. Az új találmány leggyakorlatibb és legszélesebb körű felhasználása azonban olyan munkáknál várható, amelyek forgalomban már nem kaphatók és újabb kiadásukra – belátható időn belül – nem is kerül sor. Ezeknek a műveknek a száma viszonylag igen magas. Elég, ha csupán a sok-sok új könyvtár kézikönyv, forráskiadvány stb. szükségletére gondolunk. Azt hiszem, nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a „Xerox-Copyflo” alkalmazásának csaknem beláthatatlan lehetőségei nyílnak. Segítségével ugyanis érdemes másolatot akár csak egyetlen példányban is előállítani, hisz, ennek költsége – ha a mikrofilm már megvan – pontosan annyi, mint a tizediké, vagy a századiké. (Egy új kiadás viszont csak meglehetősen magas példányszám mellett fizetődik ki.)
Komoly gondot jelent a szerzői jogok kérdése. Ezt úgy kívánják megoldási; hogy a reprodukálást végző cég egyedi megállapodást köt a kiadókkal. Ezek általában 10% fejében engedélyezik kiadványaik másolatát. A fejlődés útja itt még erősen bizonytalan. Elképzelhető, hogy maguk a kiadók fogják jelezni (esetleg meg is rendelni) a sokszorosító vállalatnak a náluk jelentkező, de kielégítetlen keresletet. Természetesen csak akkor, ha a viszonylag kis érdeklődés egy újabb kiadást nem tesz gazdaságossá; és így csupán a műnek néhány példányban történő előállítása látszik szükségesnek.
Az új gép több példánya dolgozik az USA-ban, többnyire sokszorosító vállalatoknál, kettő azonban könyvtárban: a Michigan University Library-ben és a Library of Congress-ben. Európában a mai napig csupán Angliában és a Német Szövetségi Köztársaságban van két-két ilyen berendezés üzemben.
Ezt a Xerox-Copyflo-t már forgalomba is hozzák. (Az első xerográfokat feltalálásuk után majdnem egy évtizeddel kezdték csak árusítani; addig csak bérelni lehetett ilyen berendezést!) Ára kb. két hárommillió forint; attól függően, hogy közvetlenül egyedi levelekből álló dokumentumokról, illetve mikrofilmről, vagy mindkettőről tud a gép másolatot készíteni. Ötvenhónapos amortizációt véve alapul, a gépnél egy folyóméter 30 cm széles papírmásolat ára – minden más anyag- és munkaköltséget is beszámítva – hozzávetőlegesen 60–70 fillér. Teljesítő képességé óriási: kétszáz munkaóra esetén egy hónapban közel 80 000 méter. Hogy ez milyen lehetőségeket biztosít, azt egy könyvtári példával kívántam illusztrálni. A délnémet központi katalógushoz a könyvtárak katalóguscéduláit tízesével sorban mikrofilmre vették, majd a gép segítségével – papír helyett kartontekercset használva – egy héten belül több mint félmillió katalóguscédulát állítottak elő az eredetivel teljesen azonos kivitelben és sorrendben.
A gép 142×91×130 cm méretű, súlya kb. egy tonna. Kiszolgálásához csupán egyetlen, szakértelem nélküli munkaerő elegendő.
A Xerox-Copyflo megjelenésével olyan körfolyamatnak lehetünk tanúi, amely a kézírásos középkori kódextől; az ősnyomdászok korlátozott példányszámban előállított könyvein, a modern nyomdagépeken milliós példányszámban készült kötetein a kisebb példányszámban sokszorosító ofszeten és mimeográfián át az újra egyedi példányokat készítő xerográfiához vezet.