43. Adatok a XVIII. századi kismartoni nyomdáról

Magyar Könyvszemle 1956. 138–139.

A hazai szakirodalomban eddig – tudomásom szerint – még nem történt említés a XVIII. század második évtizedében, Kismartonban működött Eszterházy-féle nyomdáról. Egy cikket ismerünk csupán, amely ezzel foglalkozik: „Csatkai André: Die fürstlich Esterházyschen Druckereien in Eisenstadt”. Ez a Burgenländische Heimatblätter 1936. évfolyamában jelent meg.

Csatkai cikkében a nyomda keletkezésének indoklására a kismartoni búcsújáróhely fellendülését és Eszterházy Pálnak a nyomdákkal szembeni jogos türelmetlenségét hozza fel.[1] Azt hiszem, nem tévedünk, ha a nyomdaalapítás indítóokainak vizsgálatánál Eszterházy Pál pompaszeretetét sem hagyjuk figyelmen kívül.

A cikk a nyomda két termékét ismerteti. Az egyik Pál nádor halálára készült,[2] címe: „Oden tragica seu doloris pegma”. A negyedrét alakú 14 lapos latin nyelvű nyomtatvány szerzője: „Georgius Josephus Wlassics ex Wulckha Proderstorff plebanus”, impresszuma pedig így szól: „Typis Residentiae Kismartoniensis”. Érdekes, hogy a nyomtatványt záró fametszete megtalálható[3] a „Trophaeum … Domus Estorasianae …”[4] című műben. Ezek alapján joggal feltételezhető, hogy az itt felhasznált metszetek dúcait Eszterházy Pál készíttette, és az ő tulajdonában is maradtak. Így kerülhettek később nyomdájában újra felhasználásra. Az „Oden tragica” egyetlen, ismert példánya a kismartoni Wolf Sándor-féle gyűjteményben található.

A másik Csatkai által ismertetett nyomtatvány német nyelvű és egyházi tartalmú: „Instruction und Form die Profession einer Closter Jungfern abzulegen …”, melynek impresszuma így hangzik: „Schloß Eysen-Stadt, Gedruckt bey Johann Baptist Huebschlin, Ihro Fuerstl. Durchl. Palatinischen Hoff-Buchdrucker.” A tizenkettedrét alakú, 51 lapos nyomtatványnak a budapesti Egyetemi Könyvtárban levő egyetlen, ismert példánya a zoborhegyi remeték könyvtárából származik. Az ebben található kéziratos bejegyzés 1715. VIII. 13.-ról szól. Tehát a könyvet ez előtt az időpont előtt nyomtatták.

Az Országos Levéltárban őrzött Eszterházy-féle hitbizományi levéltárban (Pál nádor iratai 11.987. sz. alatt) mostanáig a kismartoni nyomda egy harmadik terméke lappangott. A nagy negyedrét alakú, egyleveles nyomtatvány öntött cifrákkal van keretezve. Fent fametszetes díszt találunk: az osztrák, kétfejű sas lombdíszek között; alatta 21 soros latin nyelvű, üdvözlő vers áll, mely Károly királyt és császárt dicsőíti az új év alkalmával. Utána további tíz soros hexameter következik, mely már Eszterházy Pált köszönti. Szerzőt a nyomtatvány nem tüntet fel. A szöveget alul a következő impresszum zárja: „Typis Residentiae Kysmartoniensis, Joannis Baptistae Hübschlin, S. C. Palatinalis Estorasiani Typographi.”

A vers alapján a nyomtatvány keletkezésének időpontja igen pontosan meghatározható. Az első 21, illetve az utolsó sor ugyanis kronosztichon és az 1712. évszámot rejti magában. A vers III. Károlyról mint megkoronázott császárról, de még meg nem koronázott magyar királyról beszél, tehát 1711. XII. 22. és 1712. V. 22. között készült. De még ennél is pontosabb időhatárt ad a 20. („Processit de prima Iani”) és a 21. sor („Adest insigniter magni apprecatio Apostoli Pauli.”). Így a versek keletkezésének időpontja január 1. és 25. közé esik. Nyilvánvaló továbbá, hogy a hexameterek Eszterházy Pál névnapjára készültek köszöntőül a kismartoni várban lakók nevében. Eszerint Kismartonban már az 1712. év januárjában működött a nyomda.

Hübschlinről, a nyomda vezetőjéről nevén kívül semmit, sem ismerünk. Feltehetően korábban valamelyik nagy bécsi nyomdában volt alkalmazott, mert önálló működéséről nem tudunk. Nem volt mestere szakmájának, ezt valamennyi fennmaradt nyomtatványában található számtalan sajtóhiba bizonyítja. Legszembetűnőbb ezek közül a Pál nádor halálára írt „Oden tragica” címlapján levő, mikor is a családnévben „Estehasi”-t nyomtatott. Hübschlin kismartoni működésére nem vet fényt a hitbizományi levéltár általam átnézett anyaga sem.

A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy Eszterházy Pál 1711 táján nyomdát rendeztetett be kismartoni kastélyában, amely csak egy-két évig működött. Mindössze három termékét ismerjük, egy-egy példányban. Pál nádor halála után utóda, a takarékos Mihály nyilván megszüntette a műhelyt. Hogy mi lett a berendezés sorsa, nem tudjuk, mert ezután 1802-ig nem működik nyomda Kismartonban. Ekkor a bécsi Johann Stotz nyomdász kezdi meg működését, de természetesen már nem a régi, közel százéves betűanyaggal.