44. Egy soproni patika nyomtatott hirdetése 1730 tájáról

Soproni Szemle 1965. 377–379.

A pannonhalmi könyvtár egyik negyedrét alakú kötetében (jelzete 10b B 22*) őrzi Lippay János nevezetes kertészeti könyvének, a „Posoni kert”-nek első és második részét[1]. A múlt szá­zad eleji kötés azonban ezen a hazai agrártörténet szempontjából oly értékes munkán kívül két kisebb nyomtatványt is tartalmaz, amelyekre Szabó Flóris könyvtáros volt szíves felhívni figyelmemet.

Az egyik a regensburgi sarutlan karmeliták latin nyelvű hirdetése 1700 tájáról, amelyben aranyos „melissarumspiritus” (vulgo méhpempő) rendkívül sokoldalú gyógyhatását ecsetelik élénk színekkel.[2]

A másik „Az Csudálatos, és mesterséges Balsamun Vitae, avagy, az élet Balsamomjának mi-vóltáról, és erejérül” címet viseli. A kis – két levélen négy lap terjedelmű – nyomtatvány végén a következő sorok állanak: „Ezen Balsamon találtatik Eberhard Christoph Patikárius­nál, mellynek Patikája-előtt egy Szerecsen vagyon ki-téve Sopronyban.”

Az érdekes gyógyszerhirdetés csaknem egészét annak leírása tölti ki, hogy a nevezetes balzsam milyen betegségek ellen nyújt segítséget. Ezt a részt a következő cím vezeti be: „Az Embernek minémü esetében és betegségében, költessék ezen derék orvossággal külső és bel­sőképpen élnie.” A hosszú és részletező felsorolás nagyon emlékeztet a fentebb említet regensburgi hirdetésben foglaltakra. A lehető legkülönfélébb panaszok orvoslását ígéri a nyomtatvány: gutaütés, trombózis, vesekő, tüdőbaj, himlő, kanyaró, fogfájás, fülzúgás, kösz­vény, vérbaj, gonorrhea stb.

Hasznosnak hirdeti a várandós és gyermekágyban lévő asszonyoknak, a csecsemőknek hasmenés és giliszta ellen, öregeket fiatalít, elmét frissít, jó melancholia ellen stb. Tehát a régi idők majd minden nyilvántartott nyavalyájával szemben hasznos szerként hirdeti. A fo­lyékony balzsamot, amelynek összetételét természetesen nem árulja el, mind külső, mind belső használatra egyaránt alkalmasnak tartja a hirdető gyógyszertáros.

Az utolsó lapon található kis rész, amelynek címe „Következik már mint költessék, élni ezen Balsamommal”, megjelöli a pontos adagolást is. Eszerint hathetes csecsemőnek anya­tejbe keverve 5–8 cseppet lehet adni. A nagyobbaknak borba, herbateába vagy levesbe kever­ve korcsoportonként egyre nagyobb és nagyobb adagot ír elő tíztől a felnőttek hatvan csepp­jéig. Utasítást ad a kis nyomtatvány a külső használatra is. Így fejfájás, szédülés stb. ellen a fejtető bekenését ajánlja, a fájó fogra cukorba cseppentett balzsamot javall, míg a fülzúgás stb. megszüntetésére a nevezetes gyógyszerrel átitatott pamutnak a füljáratba történő helyezé­sét tartja hatásosnak.

Az érdekes nyomtatott gyógyszerhirdetést Eberhard Kristóf patikus tetté közzé, akinek a „Szerecsenhez” címzett patikája Sopronban volt. Csatkai Endre szíves tájékoztatása alapján tudjuk, hogy ennek megnyitására 1723 elején adott engedélyt a városi tanács. A nyilvánva­lóan jó üzleti érzékkel rendelkező Eberhard (Ebhardt) a piactéren a Mária-oszlopnál rendezte be gyógyszertárát, amelyben ő személyesen még 1740-ben is működött. Maga a patika 1840 tájt áttelepült az Ikvahíd utcába, ahol már mint a „Megváltó” gyógyszertár működött, illetve működik ma is. Ugyancsak Csatkai Endre értékes közlése alapján értesültünk Eberhard Kris­tóf származásáról. A soproni városi tanács jegyzőkönyvének 18. lapján az 1723. esztendő elején – az említett patikanyitási engedély kapcsán feljegyzésre került, hogy ő a szászországi Reichenbachban született. Sopronba kerülése után hamarosan belekapcsolódott új hazája tár­sadalmi életébe. Erre vall az a kis német nyelvű gyászversezet, amelyet Maria Elisabeth Neustetterin 1725. január 21-én bekövetkezett halálára írt, és a soproni Streibig nyomdában látott napvilágot.[3] Nyilván az ő fia volt az az Ebhardt (Ebhart) György Zsigmond soproni szár­mazású orvosdoktor, aki 1756. május 5-én[4] – tehát nem február 7-én – iratkozott be, ahogy ezt Szinnyei József[5] közölte és akit a jénai egyetemen avattak fel. Disszertációja nyomtatás­ban is megjelent: „Dissertatio inauguralis medica de statu mesenterii naturali et praenaturali. Jenae 1755 ex officina Marggrafiana. 24 l. – 4°”.[6]

Az ismertetett nyomtatott gyógyszerhirdetés nem árulja el magáról, hogy mikor és hol ál­lították elő. Kézenfekvőnek tűnik, hogy azt valamelyik soproni műhelyben nyomták. Azon­ban a használt betűtípusok és könyvdíszek nem voltak kimutathatók sem Streibignél (1721–27), sem Schmidnél (1733–38), sem Rennauernél (1738–47), akik a XVIII. század első felé­ben a városban dolgoztak. Streibig, akinél Eberhard említett gyászverse megjelent, későbbi győri működése során sem használta azokat a betűket és díszeket, amelyek a balzsamreklám­ban találhatók. Miután Streibig távozása és Schmid megérkezése között több éven keresztül, 1727-től 1733-ig Sopronban nem működött nyomda, a gyógyszerhirdetés megjelentetését más városban kell keresni. A közeli Pozsonyban működött Royer-műhely termékeivel történő összevetés sem vezetett eredményre. Végre a nagyszombati nyomda volt az, amellyel a tipgráfiai összehasonlítás megnyugtató azonosítást eredményezett. A fentiek alapján viszont joggal feltehető, hogy csak az 1730. év táján, amikor Sopronban nem dolgozott egyetlen nyomda sem, jelentette meg Eberhard ezt a kis kiadványát Nagyszombatban.