Csóka (Colaeus Kaup.) | TARTALOM | Kékszarka (Cyanopolius Bp.) |
A szarkanemzetség csőre egészben véve hasonló szabású, mint a varjúé, de a csőrorom erősebben hajlott; a csűd hosszú; a szárnya rövid és kerekített, szabad evezőtollaik közül az első rövid, egészen keskeny és kardalakúan hajlott, az ötödik a szárnycsúcsot alkotja; a fark hosszabb a testnél, erősen lépcsőzetes dús tollazatuk fehérfekete, gyakran pompásan fémfényesszínű. Noha az egész földteke északi felében honosak, a nemzetségnek mégis csak egyetlen faja (Pica pica L.) van, mely nyolc alfajra oszlik, de ezek sokszor annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy alig lehet őket szétválasztani.
[Régi neve: Pica caudata, P. rustica.]
Feje, nyaka, háta, álla, torka és begye fénylő sötétfekete, fején és hátán zöldesbe játszó, a vállak, a háton levő többé-kevésbbé teljes, de gyakran csak nyomokban levő keresztszalag, valamint az alsó részek fehérek, az evezők kékek, az elsőrendű fedőtollak zöldek, a kormánytollak sötétzöldek, csak a hegyükön feketék, mindenhol fémesen, némelykor rézszerűen csillogóak. Szeme barna, csőre, valamint lába fekete. Egyéb formák: a spanyolszarka (Pica pica melanotos Brehm) felül egyszínűen fekete, az Algirban és Marokkóban honos mór szarka (P. pica mauretanica Malh.) csupasz kobaltkék folttal a szeme mögött és a sárgacsőrű kaliforniai szarka (P. pica nuttalli Audub.).
A szarka szívesen megtelepszik az ember közelében és ott, ahol kíméletet tapasztal, rendkívül bizalmas, vagy helyesebben tolakodó. Skandináviában, ahol bizonyos tekintetben szent madárnak tartják, nem is a kertekben, hanem az udvarokban tanyázik és előszeretettel fészkel a tetők alatt, a külön az ő számára készült párkányokon. Ott, ahol előfordul, ott állandó madár a szó legteljesebb értelmében. Tavasszal, a párosodás ideje előtt és alatt, a hasonló és mégis különböző hangok csodálatraméltó felhasználásával órák hosszat elfecseg és ezért igazán alapja is van a fecsegő szarkáról szóló közmondásnak.
Mindenütt oly rablómadárként lép föl, hogy kétségtelenül hasznos állatot többet pusztít el, mint károsat s ezért a kártékony madarak közé kell számítani.
A fészekből fiatalon kiszedett szarkák rendkívül megszelídülnek és hússal, kenyérrel, sajttal és túróval könnyen fölnevelhetők és rászoktathatók arra, hogy kalitkáikból szabadon ki- s bejárhassanak. Megtanulnak dalokat elfütyülni és egyes szavakat beszélni és ezzel sok örömet okoznak, de viszont azzal a szenvedélyükkel, hogy a fényes dolgokat eldugják, kellemetlenségeket is.
Az ember, mivel az apró szárnyasokat oltalmába fogadta, előbb-utóbb mindig a szarka határozott ellenségévé válik és irgalmatlanul elüldözi a maga védterületéről. A szarka óvatossága és érzékeinek élessége egyébként a leggyakorlottabb vadásznak is dolgot ad és az embertől is értelmet és cselt követel. Rajta kívül ezt az ügyes és bátor madarat bizonyára csak az erősebb ragadozó madarak üldözik. Leggonoszabb pusztítója a galambászhéja, amelynek támadásával szemben csak a sűrű bozótban talál menedéket.
Magyarországon a szarka vagy csörgő szarka szintén közönséges madár, amely nem válogat a területben. Előfordul az Alföldön éppen úgy, mint a dombos és hegyes vidéken, ameddig az emberi lakások terjednek. Mindenütt állandó madár, legfeljebb szigorú tél idején húzódik valamelyest lejjebb a legmagasabb előfordulási tanyáiról. Ott, ahol kevés a fa, mint pl. az Alföldön, ahol e miatt fészkét állandóan kifosztják, ott betelepszik a nádasokba, amelyekben éppen olyan művészi fészket rak, mint akár a fán. A Ferenc-csatorna mentén Schenk Henrik szerint úgyszólván az összes szarkák nádasban fészkelnek. Mohácson dr. Szlávy Kornél figyelte meg ezt a fészkelési módot, magam pedig a Balaton mentén.
A szarka a legkárosabb madaraink közé tartozik, melynek irtása és pusztítása nagyarányú fészekrablásai miatt nemcsak meg van engedve, hanem valósággal kötelező. Irtása foszforszörpös tojások kirakása által éppen úgy történik, mint a dolmányos varjúé s így utalok az ott adott utasításra.
A magyarországi szarkák között akadnak föltünő apró termetű példányok; ezeket a Pica pica minor Brehm névvel szokták megkülönböztetni. Hartert nem veszi külön alfajnak.
Csóka (Colaeus Kaup.) | TARTALOM | Kékszarka (Cyanopolius Bp.) |