1. alcsalád: Buksifejű gébics-formák (Pachycephalinae)

Ez az alcsalád körülbelül 120 fajra oszlik, amelyek előfordulása az ausztrál-maláji és polinéziai régiókra szorítkozik.

A búbos gébics (Falcunculus frontatus Lath.l

Az Ausztráliában élő buksifejű gébicsekhez tartozik a búbosgébicsek neme (Falcunculus Vieill.), melyet búbosan meghosszabbodott fejtollak jellemeznek. Legnevezetesebb idetartozó faj a búbos- vagy sólyomgébics. Erőteljes alkatú, szép színű madár. A mi széncinkénkhez sokban hasonlít, de erős csőre folytán attól azonnal megkülönböztethető. Csőre valóban sólyomszerű, dacára annak, hogy a felső káva kampója és foga nem nagyon fejlett. A tollazat felül olajzöldes, alul élénk sárga.

Az ehhez a nemhez tartozó mindkét faj Ausztráliában él. A frontatus faj Új-Déli-Wales-ben, a hozzá közelálló második faj Nyugat-Ausztráliában lakik. Éles csőrüket sokféleképen tudják használni, amennyiben azzal a fa kérgét lefeszegetik és letörik, s a pudvásodó, korhadt fát szétrombolják. Gould szerint a hasonló nagyságú madarak között egy sem akad, mely csőrével olyan erőkifejtésre volna képes, mint a búbosgébics. Csőrét védelemre is sikeresen tudja használni.