| Csagra (Pomatorhynchus Boie) | TARTALOM | 4. alcsalád: Varjúgébics-formák (Gymnorhininae) |
Ennek a 23 fajt számláló nemnek az előfordulása Afrika szárazföldjére szorítkozik.
A vöröshasú gábos (Laniarius erythrogaster Cretzschm.)
Felül ragyogó fekete, farcsíkján elrejtett fehér tollakkal, alul sárgás bőrszínű farának kivételével, pompás skarlátpiros. Szeme sárga, csőre fekete, lába ólomszínű. Tisztám csengő fuvolahangja, mely kezdetben annyira elragadja a hallgatót, oly gyakran ismétlődik, hogy később unalmassá, sőt kellemetlenné válik. Viselkedésük tekintetében a vöröshasú gábosok kétségtelemül jobban hasonlítanak a rigókhoz, mint az igazi gébicsekhez. Szokásaikban a legfigyelemreméltóbb az a mód, ahogy éneküket előadják. Itt nem is tulajdonképpeni énekről van szó, hanem csak egyes hangokról, melyek oly zengzetesek és szépen csengők, hogy csak kevés más madár közelíti meg őket ebben a tekintetben.
A fuvolázó gábos (Laniarius aethiopicus Gm)
Egész felső része, egy fehér szárnycsík kivételével, fekete; alul tiszta fehér, rózsaszínű futtatással. Szeme vörösbarna, csőre fekete, lába kékesszürke.
Böhm szerint miként a réti sas kiáltása, úgy jelzi a távolból a fuvolázó gébics gyönyörű és csodálatos orgonaszólama a víz közelségét. Ez a szólam egyike azoknak a csekélyszámú és valóban pompás madárhangoknak, melyek a keletafrikai erdőségekben hallhatók.
| Csagra (Pomatorhynchus Boie) | TARTALOM | 4. alcsalád: Varjúgébics-formák (Gymnorhininae) |