Miniummadár (Pericrocotus Boie)

Ez a nemzetség körülbelül 30 fajt foglal magában. A csőr meglehetős rövid, a gyenge lábak középhosszú ujjai erősen hajlított karmokkal vannak fegyverezve. A szárny középhosszú, míg az erősen lépcsőzetes és hosszú farok a szárnyat eléri vagy a legtöbbször jóval túlhaladja. Mint az egész család reprezentánsát, a miniummadarat ismertetjük.

A miniummadár (Pericrocotus speciosus Lath)

A hím háti oldala, evezőtollai és két középső farktolla ragyogó kékesfekete. A hát alsórésze, egy széles sáv a szárnyakon, – melyet az evezők külzászlójának foltjai és néhány fedőtoll alkotnak – továbbá a szélső farktollak s az egész alsótest a melltől kezdve lefelé: pompás skarlátvörös. Szeme barna, csőre és lába fekete. Jerdon más fajokat is megemlít, melyek életmódja, alakja és színe pompás madarunkkal sok tekintetben egyezik.

A miniummadarak, úgy látszik, nem könnyen viselik el a fogságot. Hamilton legalább is arról biztosít, hogy kalitkában tartva, rövid idő alatt elsorvadnak és elpusztulnak. Az indusok és kínaiak némelykor ugyan fogvatartják őket, de szabadságuk vesztét csak ritkán élik túl, és általában igen könnyen pusztulnak, úgyhogy csak igen szórványosan tartják őket fogságban.