Füzike (Phylloscopus Boie.)

[Régi neve: Fiecedula.]

Ebbe a nemzetségbe apró fajok tartoznak, melyek az Óvilág hidegebb és mérsékelt vidékein az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig vannak elterjedve, míg az Újvilág északnyugati részén csak egy faj fordul elő. Árszerű csőrük gyenge, tövén kissé kiszélesedő, és elől kissé összenyomott. Lábuk középhosszú és gyenge, ujjaik rövidek. Meglehetős hosszú szárnyukban a harmadik és negyedik evező a leghosszabb. Csapottvégű vagy gyengén kimetszett farkuk mérsékelten hosszú. Laza tollazatuk mind a két ivarnál egyforma színű. Közép-Európában 4 faj fordul elő, melyek életmódja fővonásaikban egymással annyira megegyezik, hogy azokat közösen tárgyalhatom le.

A sisegő füzike (Phylloscopus sibilator Bechst.)

A füzikék legszebb és legnagyobb faja. Felső részei világos olajzöldek; a halántékig érő szemsáv, a fej oldalai, az áll, a torok és a begy, s az alsó szárnyfedők halványsárgák; hasi oldalának többi részei fehérek, oldalai elmosódott olajszínűek; evezői és farktollai olajbarnák, a külső zászló keskeny zöld, a belső szélesebb fehér szegéllyel; a farktollak vége világosabb színnel, az evezőtollak külzászlója pedig zöldessárgával van szegélyezve. Szeme sötétbarna; a csőr felső kávája barna, az alsó káva világos hússzínű. Elterjedési köre egész Közép-Európát felöleli; kelet felé eljut egész az Ural-hegységig. Télen Afrikába költözik, hol keleten Abessziniáig, nyugaton egész a Kongóig jut el.

A sisegő füzike Magyarországon elég gyakori madár, de inkább átvonulóban, amikor kertekben, parkokban, ligetekben, erdőszéleken, vágások szélén néha nagy számban jelentkezik. A tavasz beköszöntése szerint április közepén vagy végén jelentkezik, de még május folyamán is akad sok átvonuló. Őszi átvonulása már augusztusban kezdődik s tart szeptember végéig. Elég gyakori fészkelő, de inkább a dombos és hegyvidéken; az Alföldön alig akad fészkelő. Hasznos rovarirtó madár. A madárvédelmi törvény szerint védve van. Csíki Ernő több gyomortartalmat elemzett s vizsgálatainak eredményét a következőkben foglalja össze: „a sisegő füzike működése nem éppen közömbös, sőt a csekély megvizsgált anyag éppen az ellenkezője mellett szól. Egy esetben ugyanis a gyomortartalomban a drótféreg mellett még három hernyó is volt jelen”.

A fitisz füzike (Phylloscopus trochilus L.)

Közép-Európa egyik legközönségesebb füzikefaja. Felül olajbarnászöld, mely szín a farcsíkon zöldbe megy át; alul halványsárga és begye élénkebb sárga; fültájéka, nyaka és oldala olajsárgásbarna; melle alsó fele és hasa fehér, az egyes tollakon keskeny, elmosódott halványsárga szegélyekkel szemsávja, kantárja barnás; evező- és kormánytollai olajbarnák, kívül keskeny barnászöld szegéllyel; az evezőtollak belső zászlója fehérrel szélesen van szegve. Szeme sötétbarna; csőre feketésbarna, az alsó káva töve sárga; lába sárgásbarna.

A fitisz-füzike, mint költő madár, egész Európában, továbbá Észak- és Nyugat-Ázsiában egész a Jenisszei-folyó völgyéig van elterjedve. A telet Perzsiában, Görögországban, Kis-Ázsiában, Egyiptomban, Észak- és Dél-Afrikában tölti; itt – Seebohm szerint – Transzváltól egészen a Kapföldig terjed.

Magyarországon a fitisz-füzike szintén főleg átvonuló madár, mely tavasszal már elég korán, április elején szokott jelentkezni, de még májusban is akad északra törekvő átvonuló. Ősszel augusztusban és szeptemberben vonul át a téli szállása felé. Az Alföld kivételével, az egész ország területén fészkel kisebb-nagyobb számban. Hasznos, törvényileg védett madár.

A csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita Vieill.)

Közép-Európa egyes részeiben gyakoribb, mint a fitisz füzike. Csak alig kisebb a fitisz-füzikénél. Felül élénk olajzöldesbarna; feje, nyaka és oldala olajsárgásbarna; torka és begye halványabb a mell alsó része és hasa fehér; a keskeny szemsáv halványsárga, az elmosódott kantársáv barna; alsó szárnyfedői sárgák; evező- és kormánytollai olajbarnák, kívül keskeny zöldesbarna szegéllyel, előbbiek belül szélesebb szegéllyel. Szeme sötétbarna; csőre szarubarna, az alsó káva sárgás; lába szürkésbarna.

A csilpcsalp füzike Magyarország területén gyakori madár, különösen a tavaszi és őszi átvonulás alkalmával, amikor néha szinte visszhangzik a táj jellegzetes csilp-csalp-csilp-csalp szavától, amelyről még a kevésbbé avatott is azonnal fölismerheti ezt az apróka, egyszínű, zöldesszürke madárkát. Tavasszal sokszor már március közepén jelentkezik, de még májusban is akad átvonuló. Ősszel már korán, augusztusban kezdődik az átvonulás. Még ilyenkor is hallatja csílp-csalp szavát, de már jóval ritkábban, hanem helyette inkább füttyszerűen hangzó „vitt” hívogatóját hallatja. Néha még október végén is itt van, sőt egyik alkalommal november elején is hallottam jókedvű „vitt”-szavát sűrű hóesésben.

Elég gyakori fészkelő madár, amely a síkságon is megtelepszik, de mégis, a többi füzike módján, inkább a dombos és hegyvidék madara.

Hasznos rovarirtó, törvényileg védett madár.

Chernel Istvánnak 1918-ban megjelent névjegyzéke a magyarországi madarakról Hartert nyomán a hosszúszárnyú csil-csal füzikét (Phylloscopus collybita abietina Nills.) is fölsorolja, mint nálunk előforduló madárfajt. Hartert később visszavonta azt az állítását, hogy ez a faj Magyarország területén fészkelő madár volna s az átvonulási területek között sem említi Magyarországot. A két faj között csak a szárnyhossz szolgáltatja a különbséget. Phyll. coll. collybita hímjeinek szárnyhossza 60, kivételesen 62, a Phyll. coll. abietina hímjéé pedig 62–67.3.

A Bonelli-füzike (Phylloscopus bonellii Vieill.)

Akkora, mint a fitisz-füzike. Fölül sötétebb olajbarna, zöldessárgával gyengén futtatva, farcsíkja élénk olajsárga; szemsávja és kantárja fehéres; a szem mögötti rövid sáv sötétszínű, a fültájéka fakó rozsdásbarna; alul fehéres, oldalt gyengén elmosódott fakó rozsdásszínnel; alsó szárnyfedői kénsárgák; evező- és kormánytollai olajbarnák, a külső zászlón keskeny olajzöld, a belső zászlón fehéres szegéllyel; a másodrendű evezők széles olajsárga, a felső barna szárnyfedők végei pedig olajzöldes szegéllyel vannak ellátva. Szeme sötétbarna; csőre szarubarna, élei s az alsó káva töve szarusárga; lába barna.

Hazája Dél-Európa hegy- és dombvidékei, Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika. Őszi vonuláskor Dél-Nubiát és Szenegáliát keresi fel.

A Bonelli-füzikét Magyarországból többen említették, így már Stetter az 1845. évből, a madár állítólag a hunyadmegyei Batiznál fordult volna elő. Czynk Ede állítólag 3 példányt lőtt Fogaras vidékén az 1889 és 1890-es években, de ezek közül kettőről kitűnt, hogy csilp-csalp füzikék voltak, a harmadikról többé nem történt említés, holléte ismeretlen s így a magyar madár-fauna tagjai közé nem lehet fölvenni. Nem lehetetlen, hogy előfordul nálunk is, de kevesen ismerik föl.