39. család: Királygébics-félék (Tyrannidae)

FEJEZETEK

Koronás királymadár (Onychorhynchus coronatus P. L. S. Müll.)

A királygébicsfélék családjához tartozik eddigi ismereteink szerint 87 nembe sorolt 617 madárfaj. Ezek megjelenésükben és sajátságaikban a mi gébicseinkre és légykapóinkra emlékeztetnek. Elterjedésük csupán Amerikára szorítkozik, de ott Kanada északi részétől a Tűzföldig terjed s még a Nyugat-Indiákon, a Galapagosz és Falkland-szigeteken is vannak képviselői. Az idetartozó madarak aprók, legfeljebb középnagyságúak, a legnagyobbak is alig rigónagyságúak. Hazájukban igen feltünő, közismert madarak, melyek úgy hangjukkal, mint viselkedésükkel valósággal kihívják az emberek érdeklődését és a tapasztalt kímélet alapján teljes bizalommal telepednek meg az ember közelében. A következőkben ennek a sokfajú családnak csak ismertebb fajait tárgyaljuk; a többiek tüzetes ismertetését helyszűke miatt mellőzni kell.

A királymadár (Tyrannus tyrannus L. vagy Tyrannus carolinensis)

Wilson, Audubon, Wied herceg és más kutatók annyi kimerítő adatot szolgáltattak a család ezen legismertebb fajának természetrajzához, hogy örömmel mondhatjuk: életmódjáról pontosan vagyunk tájékozódva.

A királymadár a Tyrannus Lacép. nem középnagyságú fajaihoz tartozik. Puha és fényes tollazata, amely fején bóbitává hosszabbodott, felül sötét kékesszürke, legsötétebb a fej oldalain; bóbitájában többnyire elrejtett, pompás tűzszínű foltja van. Alsóteste szürkésfehér, amely a mellén hamuszürkébe megy át; nyaka és torka tiszta fehér; evező- és farktollai barnásfeketék, az utóbbiak a végük táján sötétebbek és a szárnyfedőtollakkal együtt fehérhegyűek. A szeme sötétbarna, a csőre fekete, lába kékesszürke. Kevésbbé feltünő valamennyi.

A királymadár Audubon szerint az Egyesült-Államok egyik legvonzóbb nyári vendége. Ha varjút, kisebb ragadozót fedez fel, akár a közelben, akár a távolban, hirtelen felemelkedik és az egyébként veszélyes ellenség felé repülve, megtámadja azt. Csatakiáltását hallatva rácsap a nála sokkal hatalmasabb ellenfél hátára és igyekszik ott megkapaszkodni. Ilyen módon ügyetlenebb ellenfelének folytonos csőrvágásokkal alkalmatlankodva, azt kilométernyi távolságra is elüldözi, azután otthagyja és a szokásos szárnyrezegtetés, trillázás közben visszatér a fészek mellé. Alig akad sólyomféle, amely megközelítené a királymadár fészke tájékát; még a mácska is lehetőleg távoltartja magát tőle, de ha mégis arra kerül a sor, a kis harcos oly gyors és hatalmas lendülettel ront neki és minden oldalról ismételt támadásaival annyira zavarba hozza, hogy a macska a menekülésben keres védelmet és szégyenkezve hazaballag.

A királymadár megérdemli az ember legteljesebb barátságát és becsülését. A baromfiudvar sok tojása, melyet a tolvaj varjak ellen megoltalmaz, a nagyszámú baromfi, amely puszta jelenléte által biztonságban van a rabló sólymok karma elől, a rovarok tömege, melyet elpusztít, bőven felér azzal a néhány bogyóval és fügével, amit megeszik. Húsa gyenge és jóízű.

A bentévi (Pitangus sulphuratus L.)

Brazília legismertebb királygébicsféléinek egyike. Nevét éles kiáltása után kapta, melyet „ben te vi” (jól látlak) szótagokkal adhatunk vissza. Jellemzői: fejhosszúságú csőr, mely jóval magasabb, mint széles, majdnem kúpalakú, hajlott ormú; hegye erősen kampós, és finom, de éles kivágással van ellátva. Lába erős, csűdje magas. Szárnya aránylag hosszú, farka kissé kivágott; hosszú lábujjain sarlóalakú karmok vannak. Tollazata durva és aprótollú. Mint afféle igazi királygébics, egyetlen ragadozót sem enged el békében elmenni mellette. „Sohasem hiányzik – mondja Wied herceg – ahol alkalom kínálkozik ragadozó madár bosszantására vagy üldözésére”. De nem elégszik meg a puszta ingerléssel és lármacsapással, hanem tettlegességre is vetemedik, amennyiben felülről lecsap a ragadozóra s mindenképpen kellemetlenkedik neki, amennyire csak teheti.