Opálmanakin (Pipra opalizrans Pelz.)

Nemcsak a pipra nemzetség legcsinosabb képviselője, hanem a Pará környéki erdőségek egyik legbájosabb madárkája ez az opálmanakin. A hím és tojó testének felső része nagyjából egyformán fűzöld, torka, garattája és a test oldalai fénytelenebb világossárgák, hasa élénksárga, evezői feketésbarnák. A hímnek azonban a homlokán, fejetetején és tarkóján át húzódó oly csodálatosan ragyogó ezüstös gyöngyházszínű sapkája van, hogy még a kolibrik fényével is bajosan lehet összehasonlítani, legfeljebb a fácánkolibri fejecskéjének oldalán lévő sziporkázó tollszarvacskái vetekednek vele. Az opálmanakin, ritkaságát tekintve is valóságos drágakő. Jóllehet, már 40 év óta ismerjük, elsőnek mégis csak legújabban a Mainzban lakó Müller L.-nak sikerült zsákmányul ejteni. Tojóját pedig csak 1903-ban fedezte fel Hellmayr.