Gyüjtőküllő (Melanerpes)

A gyüjtő küllő (Melanerpes formicivorus Swains.)

Kaliforniában és Mexikóban a vörösfejű küllőt ez a közeli rokona helyettesíti. Akkora, mint a mi nagy fakopáncsunk. Homlokszegélye, kantárja, álla, keskeny szemgyűrűje, halántéka, füle tája, a nyak oldalán végighúzódó széles fekete sávja és teste egész felső része fekete. Feje eleje sárgásan szennyesfehér, feje teteje és tarkója vérpiros; pofája a fültájék alá is elnyúlva, továbbá nyaka oldala és torka alsó része fehér a legutóbbi részén szalmasárga lehelettel. Begye és melle fekete alapszínét fehér hosszanti foltok tarkítják; a test többi alsó része fehér, az oldalakon és az alsó farkfedőkön keskeny fekete szárfoltokkal. Farcsíkja, felső farkfedői, s az elsőrendű evezőtollak töve – a második tolltól kezdve – fehérek. Szeme barna, csőre szarufekete, lába szürkéssárga. A tojó feje tetején a piros folt helyett csak egy széles vérpiros keresztsáv van.

A gyüjtő küllő hazája a Csendes-óceán partvidékén lévő államok, Kaliforniától kezdve Mexikón keresztül egész Közép-Amerikáig.

Ősszel igen szorgalmasan vágja az apró lyukakat a tölgyfák és lucfenyők kérgébe, hogy ott makkot tegyen el magának. Minden lyukba egy makkot tesz be s azt olyan erősen beleszorítja, hogy csak nagy erőfeszítéssel lehet onnan kivenni. Néha egy-egy fenyőfa törzse olyan képet mutat, mintha tele volna verve vastag bronzszögekkel. Ilyen módon rengeteg makkot tesz el, amely aztán télen át nemcsak neki ad ennivalót, hanem mókusoknak, egereknek, szajkóknak, más egyébnek is, amelyek szintén erős fogyasztói a harkály eme éléskamráinak. Erről a tulajdonságáról kapta a nevét. Saussure és Sumichrat megfigyelték azt is, hogy a gyüjtő küllő a Rzam kihalt vulkán lávamezőin tenyésző agáveszárakba gyüjti a makkot, úgyhogy azt kilyukgatja és az elhalt szár belsejében levő üreget rendezi be magtárnak.