Az aranyküllő (Colaptes auratus Linn.)

Ez a szép madár, melyet az északamerikaiak „flicker”-nek vagy high-holernek neveznek, valamivel kisebb az előbb leírt fajnál. Az egész Észak-Amerikában előforduló Colaptes Swains nemzetséget – melybe 18-admagával tartozik – a következő jegyek jellemzik: szárnyuk hegyes, az evezőtollak szára színes, csőrük hajlott. Ennek a fajnak a feje teteje, nyaka hátsó része hamuszürke, kantárja, szemsávja, halántéka, feje és nyaka oldala, álla és torka agyagsárgásan rózsapirosas, jó széles bajuszsávja és nagy, félholdalakú begyfoltja fekete; felső teste – a fehér farcsík kivételével – feketén keresztsávozott izabellaszínű. Hasi oldala a fekete begyfolttól kezdve fehér, melle és oldala halaványborvöröses, nagy, kerek cseppfoltokkal díszítve. Tarkóján patkóalakú élénkpiros folt van.

Az aranyküllő Texastól kezdve az Északamerikai Egyesült-Államok egész keleti részén el van terjedve, egész Új-Skócia legészakibb részéig és állítólag Grönlandon is látták már. A déli államokban állandó, vagy legfeljebb kóborló madár, míg az északiakból ősszel rendesen elvándorol.

A mosómedve és a feketesikló veszélyes ellenségei. Előbbi mancsával az oduba nyúlva – ha az nem túlmély – biztosan ki tudja kotorni onnan a tojásokat, s persze ki is issza azokat, ilyenformán elég gyakran a kotló madarat is megfogja. A feketesikló megelégszik a tojásokkal vagy a fiókákkal. Repülése közben különféle sólymok szokták üldözni; ezek elől azonban a legközelebbi bármilyen oduban többnyire menedéket talál.

Egyetlen harkályt se ismerek, mely a fogságot olyan jól bírná, s olyan könnyen eltartható volna, mint az aranyküllő.

A rézküllő (Colaptes mexicanus Swains.)

Észak-Amerika déli és nyugati államaiban honos. Nagyon hasonlít előbb ismertetett rokonához, nemcsak nagyságra és színezésre nézve, hanem a színezés elrendezkedése tekintetében is. A különbség a kettő között az, hogy a rézküllő minden színe sötétebb és a szárnytollak szára nem aranysárga, hanem narancsvörös.

Valamennyi északamerikai szakíró, aki a rézharkályt saját hazájában megfigyelte, egyetértően azt állítja, hogy úgy szokásai, viselkedése, életmódja, hangja, mint tápláléka meg szaporodási viszonyai tekintetében szakasztott mása az aranyküllőnek.

A mezei küllő (Colaptes campestris Vieill.)

Míg a legtöbb küllő táplálékát kizárólag, vagy legalább is főképpen a fákon vagy fákból szedi, addig néhány faj a földön vadászgat. Ez a faj is azok közé tartozik és Dél-Amerika steppéinek lakója. Feje teteje és torka fekete, pofája, nyaka és melle felső színe aranysárga, tompasárga hát- és szárnytollain feketebarna keresztcsíkozás van; melle és hasa halavány sárgásfehér. Evezőtollai szürkebarnák, a tollak szára aranysárga. Kormánytollai feketebarnák, a két-két szélsőnek külső, a belső három párnak a belső zászlóján sárga keresztsávozás van.

„A mezei küllő – írja Wied herceg – tartózkodási helye tekintetében az összes többi fajoktól teljesen eltér, mert csak nyilt erdőmentes steppéken, vagy legfeljebb kisebb bokrokban érzi magát otthonosan. Leginkább termeszekkel, hangyákkal él. Mindenütt igen sok az ellenségük. A telepes egész hasznát gyakran ezek az apró, falánk rontópálok teszik tönkre.