1. alcsalád: Bajszos madár-formák (Capitoninae)

Törzsük nehézkes, zömök, hengeralakú. Csőrük erős, középhosszú, csaknem kúpalakú, oldalt kihomorított, tövén széles, míg a vége felé összenyomott; a kávaélek vagy egyenesek vagy felfelé íveltek, néha fogazottak vagy fogszerű barázdában végződnek. Lábuk rövid, de erős. Tollazatuk lágy, de erősen álló. Rendszerint igen tarkák: fekete, kék, piros, sárga és főleg földszíneket találunk rajtuk. A csőr töve körül a tollak sörtékké alakultak át.

Ez az alcsalád, amelybe körülbelül 140 faj tartozik, úgy az Ó-, mint az Újvilág forró égöveiben van elterjedve, de a különböző helyeken más és más nemzetségek képviselik. Afrikában és Ázsiában van belőlük a legtöbb, ellenben Ausztráliában, Madagaszkáron és Nyugat-Indiában hiába keressük őket.

A sárgatorkú bajszika (Xantholaema haematocephala P. L. S. Müll.)

A Xantholaema Bonap., vagy régebbi nevén: Megalaema nemzetséghez tartozó madarak közös vonásai a következők: csőrük rövid, oldalt kiszélesedő, fogazás nélkül való. Szárnyuk meglehetős hegyes, a 3–5. evező a leghosszabb. Farkuk rövid, csaknem csapott végű. A sárgatorkú bajszika felül tompa sötét olajzöldes, mely szín a fekete evezőtollak külső zászlóján tompa, sötét zöldeskékbe megy át. Feje eleje és teteje vérpiros, nyakszirtje és feje oldala fekete; a szeme fölött lévő keskenyebb, alatta lévő szélesebb folt, valamint álla és torka kénsárga. A sárga torokfolthoz a begy széles, sötét vérpiros sávja s ehhez pedig narancssárga sáv csatlakozik. Alul egyébként sárgásfehér sötét almazöld színű, hosszanti szárfoltokkal tarkítva. Sárga alfaja is van, melyet azelőtt külön fajnak tartottak. Szeme sötétbarna, csőre fekete, lába korallpiros.

A sárgatorkú bajszika Jerdon szerint előfordul egész Indiában, egészen Kochinkináig, továbbá Ceylon-szigetén és a maláji-szigeteken, különösen Szumatrán és a Fülöp-szigeteken. Legge szerint a rokonnemhez tartozó Cyanops flavifrons Cuvier jó magasan (vagy 18 m-re a földtől) csinálja magának az odut korhadt ágakba. Két tisztafehér tojását az odu puszta fenekén költi ki, a nélkül, hogy fészket rakna. A Thereiceryx zeylonicus Gmel. (Cyanops caniceps) fajról azt mondja Butler, hogy odujában négy fénytelen fehér tojást talált.

A gyöngymadár (Trachyphonus Rüpp.)

Az Afrikában élő bajszos madarak közül a sertésmadár, Trachyphonus Ranz, nemzetséget képviselő gyöngymadár ragadta meg leginkább a figyelmemet. A nemzetséget jellemzik a keskeny, középhosszú, ormán enyhén hajlott, hegyén összenyomott, de fogkimetszés nélkül való csőr, aránylag hosszú láb, a középső ujjnál hosszabb csűd.

A gyöngymadár színe fölül sötétbarna, fehér pettyekkel és sávokkal. Nyakszirtje, nyaka hátsó része és oldala, valamint hasi oldala fénylő kénsárga, a mell táján vörösen futtatva. Homloka és fejeteteje, valamint a hím torokfoltja s egyes pontokból összerótt mellsávja fekete. Fara és farkcsíkja sötét vérpiros. Szeme sötétvörös, csőre piros, lába ólomszürke.