Szuruku (Trogon Linn.)

A 25 fajt magában foglaló szuruku-nemzetség hazája Mexikó, Közép-Amerika és Dél-Amerika tropikus része. Jegyeik: a felső káva éle többé-kevésbbé fogazott, a két középső farktoll az ivarok szerint különböző: a hímeké fényeszöld, kék vagy bíborszínű s a végén fekete keresztsáv van, míg a tojóé barna, szürke vagy feketés.

Az a három-négy, hosszan elnyujtott hang, melyet úgyszólván minden ember füle másnak hall, az őserdőben igen messzire elhallatszik; meglehetős gyakran távoli visszhang is jár nyomában, amely a benne vetélytársat sejtő, egyébként igen nyugodt természetű madarat is könnyen kihozza a sodrából.

A szuruku (Trogon surucura Vieill.)

Legelőször Azara írta le. A hím valóban gyönyörű színezésű. Feje és nyaka a begyéig kékesfekete, háta zöld, hasa vérvörös. A fej, nyak és hát tollazata fémesen ragyog és pedig a fej oldala acélkék vagy ibolyaszínben, a hátrészei zöldesen, kékesen vagy aranyosan. A szárnyfedők fehér-feketén hullámosak, külső szélükön keskeny, a belsőn széles fehér szegéllyel. A középső kék kormánytollak vége fekete; a következők feketék, de külső zászlójuk kékeszöld; a negyedik-ötödiknek a vége fehér, a hatodiknak a legszélsőnek egész külső zászlója fehér. Szerare sötétvörös, a szemhéja körül lévő kopasz folt narancssárga; csőre fehéres, lába feketésszürke.

A pompeó (Trogon viridis Linn.)

Homloka, pofája, torka és nyaka eleje fekete; fejeteteje, nyaka töve és oldala, valamint begye zölden ragyogó gyönyörű acélkék. Háta, válla és legfelső szárnyfedői fémzöldek, mely szín a farcsíkon kékesbe megy át. Hasa és fara élénk tojássárga; a külső szárnyfedők és az evezőtollak feketék, utóbbiak fehér szegéllyel. A középső farktollak zöldek, végül fekete; a következők feketék, ellenben külső zászlójuk fémzöld; a szélső háromnak úgy a külső zászlója, mint a hegye fehér.