7. Törpemakik (Microcebus E. Geoffr.)

A törpemakik nemzetségéhez (Microcebus E. Geoffr.) Madagaszkár legkisebb és legészrevehetőbben éjjeli életet élő makiféléi tartoznak. Fejük koponyarésze nagyon magas és boltozatos, arcorruk rövid, finom. Hatalmas szemeik aránylag talán a legnagyobbak és ezáltal egymáshoz még közelebb jutnak. A füleiken nemcsak az a nevezetes, hogy a csupasz fülkagylók kívülről is mindinkább láthatókká lesznek, hanem az is, hogy csontos belső részükben duzzadt hallóhólyaguk van; ez utóbbit a macskamakikon még hiába keressük, viszont az afrikai galágokon még fokozottabban fejlett. Mondanunk sem kell, hogy mindez az éjszakai élettel áll összefüggésben, főképpen azonban az éjjeli rovarászattal.

Az egérmaki (Microcebus murinus Mill.)

[Más nevei: pusillus, Chirogaleus smithi.]

Délkeleti és délnyugati Madagaszkáron való elterjedését még nem határozták meg egészen pontosan; ez talán összefüggésben van azzal, hogy kétféle színezetben ismeretes, mert van szürke és vörösesbarna egérmaki is. Egy másik faj (M. myoxinus Ptrs.) azáltal különbözik tőle, hogy orra két oldala nem barna, hanem fekete színű; ez utóbbinak hazája nyugati Madagaszkár. Az egérmaki csak 30 cm hosszúra nő meg és ebből 15 cm jut a farokra. Lydekker az angol „Brehm”-ben a már Buffon által ismert „madagaszkári patkányt”, a M. pusillust mint legkisebb fajt külön tárgyalja; testének hossza szerinte mindössze 10 cm. Az egérmakik Shaw G. A. szerint a legmagasabb fák csúcstájában élnek; itt vékony gallyakból és levelekből szőrrel kibélelt fészket építenek, amelyet a madárfészkektől megkülönböztetni nem lehet, és amely nemcsak az öregek alvóhelyéül, hanem a fiatalok bölcsőjéül is szolgál. Eledelükül gyümölcsön és rovarokon kívül még valószínűleg méz is szolgál. Shaw megfigyelte, hogy fogságban tartott példányai legyek után kapkodtak és a nekik nyujtott pillangókat nagy mohósággal fogyasztották el. Nagyon félénkek és vadak voltak: harminc-negyven darab közül egy sem szelídült meg. Folyton marakodtak, dühösen veszekedtek egymással, miközben átható, éles csicsergésszerű hangokat hallattak. A fogaik amilyen kicsinyek, éppen olyan élesek és oly erővel tudnak valamit megragadni, hogy nehéz a közéjük került tárgyakat újra kitépni. Az egérmakik elsőrangú ugrók; rendesen azonban mind a négy végtagukon szaladnak és nagyon ügyesen mozognak az ágak közt. Kezeikben és lábaikban nagy erő lakozik: gyakran fejjel lefelé lógnak, ebben a helyzetben ragadják meg a táplálékot, s azután újra felhúzzák magukat az ágra.

Pelemaki (Microcebus myoxinus Peters.).

Egérmaki (Microcebus murinus Mill.)

Villásancsíkos törpemaki (Microcebus furcifer Blainv.)

A nagyobb fajokhoz tartozik, a bennszülöttek valuvyja, mely 54–60 cm hosszú. A gerincén, mint neve is elárulja, sötét csík vonul végig, amely a fej hátsó részénél villaszerűen elágazik és a szemek felé húzódik.

Macskamaki (Microcebus furcifer Blainv.).

Pollen szerint a valuvy Madagaszkár nyugati részének erdőségeiben honos, de úgy látszik, hogy itt-ott a keleti részeken is előfordul. Búvóhelyéül legszívesebben olyan faodukat választ, amelyeknek kettős kijáratuk van, némelykor pedig olyan odút szemel ki magának, amelyben méhek tanyáznak s ilyenkor szalmával és száraz levelekkel rekeszti el tőlük vackát. A bennszülöttek azt tartják, hogy a méhek társaságát azért keresi, mert szenvedélyesen szereti a mézet. Pollen aki állatunkat éjjel is megfigyelte, azt tapasztalta, hogy éjjel sokkal fürgébb és elevenebb, mint az igazi maki, és roppant ugrásokra képes. Ha ébren van folytonosan harsogtatja éles szavát, mely némikép a gyöngytyúkok trombitaharsogásszerű hangjához hasonló s ilykép adható vissza: „kakakakaka”.

Coquerel törpe makija (Microcebus coquereli Grandid.)

Ez is a nagyobb – 54–60 cm hosszú – fajokhoz tartozik. Haacke a következőket írja: „A frankfurti állatkertben fogva tartott macskamaki még sokkal inkább éjjeli életet él, mint a többi maki; napközben ugyanis teljesen mozdulatlanul pihen alvóhelyül kijelölt ládájában, s ha ezt elveszik tőle, egészen elbújik a szénában. Az alkonyat beállta után megélénkül, végigkutatja ketrecének minden zegét-zugát s eközben nagy mászóképességéről állít ki magának jó bizonyítványt. Azzal a selyemmajmocskával, amellyel egy ideig együtt lakta ketrecét, igen jól megfért.”

Coquerel macskamaki (Microcebus coquereli Grandid.).