Álmosmadár (Nyctibius Vieill.)

Dél- és Közép-Amerikában él a bagolyfecske-félék eme óriási termetű nemzetsége hét fajjal, mely több tekintetben átmenetet alkot a kecskefejő-félékhez, amellyel Hartert egyesítette is. Ismertető jelei a következők: a csőr felső kávája felülről nézve háromszögletű, tőben rendkívül széles, az orrlyukakig egyenletesen keskenyedő, innen tovább haladva vékonyabb kerekded körömbe szorul össze, mely enyhe ívalakban hajlik az alsó káva fölé és annak hegyét is lehajlítja, ámbár utóbbi annak befogadására ki van vájva és ezért lényegesen rövidebb; a csőrnyílás egész a fülek alá ér, miért is szájnyílásuk roppant nagy.

Az óriási álmosmadár (Nyctibius grandis Gmel.)

A nemzetség legnagyobb faja, a bennszülöttek ibijau-nak, földevőnek hívják. Felső testének tollazata a fakófehéres alapon igen finom, sötét zeg-zugos harántvonalakat mutat, rozsdabarna tollszegélyekkel és sötét szárvonalakkal; álla és torka rozsdabarna, keskeny, fekete harántvonalkákkal, torka és mellének közepe barnásfekete hegyes foltokkal szabálytalanul pontozott, alsó farkfedői fehérek, keskeny, sötét zeg-zugos harántvonalakkal, a felső szárnyfedők a másodrendű szárnyfedők mentén vörösesbarnák, sűrűn elhelyezett fekete, az alsó szárnyfedők fekete, fakófehéres harántszalagokkal díszítettek. Csőre sárgás szaruszürke, szeme sötét feketebarna, lába sárgásszürke.

Úgy látszik, hogy az ibijau Dél-Amerika összes erdeiben előfordul. De nehéz észrevenni, mert a fakéregre emlékeztető színezete legjobb védelme a vadász kutató szeme ellen és védi más ellenségektől, azonkívül mozdulatlansága is megnehezíti felfedezését.

A jamaicai álmosmadár (Nyctibius jamaicensis Gmel.)

A tropikus Amerikában – Nyugat-Indiát is beleértve – igen elterjedt. Stolzmann szerint, ha valami ágon ül, annyira megtévesztésig hasonlít a fa egy kinövésére, hogy még a gyakorlott szemet is megtéveszti. Lármázva három hangot hallat, melyek egymás kvintjei, ami holdvilágos éjjeleken csodálatos benyomást gyakorol a hallgatóra.