HATODIK ALREND: Baglyok (Striges)

FEJEZETEK

12. család: Bagoly-félék (Strigidae)

A baglyokat sokáig a nappali ragadozó madarakkal (Falconiformes) együtt a „ragadozó madarak” csoportjába egyesítették. Pontosabb anatómiai vizsgálatok, kivált Fürbringer részéről, azonban kimutatták, hogy a baglyoknak, az „éjjeli ragadozó madarak”-nak rokonságilag egyáltalában semmi közük sincs a nappali ragadozó madarakhoz, hogy inkább a szalakótákhoz és mindenekelőtt a kecskefejőkhöz és éjjeli fecskékhez állanak nagyon közel. A Coraciiformes-renden belül különleges helyet foglalnak el, ami kézevezőik számában és vakbelük hosszúságában is kifejezésre jut.

A baglyok külsőleg élesen elhatárolt alrendet alkotnak. Jellemzik őket a tollazat révén ugyan vaskosnak látszó, de a valóságban igen keskeny és vékony testük; tekintélyes, kivált hátul széles, sűrűn tollas fejük; igen nagy, előre irányult szemeik, amelyeket kerek, sugaras tollkoszorú vesz körül; széles, hosszú, öblös szárnyaik és többnyire rövid farkuk. A csőr a tövétől kezdve erősen lefelé hajló, rövidkampójú és fog nélkül való; rövid és mindig a csőrtő hosszú, merev sertetollai közt elrejtett viaszhártyájuk van, amelybe az orrlyukak is beletorkollanak. Rendesen a karmokig tollas lábaik közép- vagy elég hosszúak; az ujjak aránylag rövidek és egymás között hosszúságra kevéssé különbözők, a leghátulsó azonban kissé magasabban szokott elhelyezkedni, mint a többiek és a külső ujj vetélőujj, amely előre- és hátrafelé irányítható. A karmok nagyok, hosszúak, erősen hajlottak és rendkívül hegyesek, keresztmetszetben majdnem tökéletesen köralakúak. Az egyes tollak nagyok, hosszúak és szélesek, csúcsukon kerekítettek, szerfölött finom sugarúak, ezért lágyak és hajlékonyak, simogatásra sercegnek. Az arc tollai kisebbek és merevebbek, többnyire öt sorból álló fátyollá alakultak; ez adja meg a bagolyfejnek a macskaszerű formát. Elsőrendű evezőik száma tizenegy. Ezek elég szélesek, végükön lekerekítettek és a test felé hajlók. Az első, második és harmadik evező külső zászlójának a széle többnyire egész különlegesen rojtozott vagy fogazott, amennyiben az egyes tollsugarak a hegyükön előre hajlók, az elsőnél majdnem a toll egész hosszában, egész a tőrészletig, a másodikkal és harmadiknál csak addig, ameddig födetlenek. Ennek a berendezésnek a következtében a repülés nesztelenebbé válik, mert a végig megszakítatlan szárnyél a levegő átszelésekor a jól halló állatok, mint pl. egy egérnek számára, kivált az éj csendjében, jól hallható, sivító hangot idézne elő. Az evezőtollak belső zászlója a lágy melléksugarak következtében selyemszerű vagy gyapjas. Az első evező rövid, a második kissé hosszabb, a harmadik vagy negyedik a leghosszabb. A tizenkét farktoll a szárnytollak módjára lefelé hajló, rendesen egyenlő hosszú és csapottvégű. Színezetük rendesen sötét, de kivételesen elég élénk, a legtöbb esetben a legpontosabban egyezik a környezetével.

A baglyok érzékszervei nagyon figyelemreméltók. Szemük feltűnően nagy, ferdén előre irányuló és a szaruhártya elől oly erősen domború, hogy az elülső szemrészlet félgömbhöz hasonlít. A szem időleges befödésére a felső szemhéj szolgál s nem pedig, mint a legtöbb madárnál, az alsó.

A baglyok szeme a nappali világossággal szemben nem annyira érzékeny, mint gondolnók. Igaz, hogy egyes fajok szemüket félig és még jobban lecsukják, ha teljes napfénynek tesszük ki őket, de teljesen alaptalan az az állítás, hogy nappal nem látnak.

A fülnyílás előtt félholdalakú, többé-kevésbbé magas, a tolltakaró révén még jelentékenyen emelt, tetszés szerint mozgatható bőrredő van, amely helyzete dacára levegőrezgésfelfogó fülkagyló. A baglyok fülkagylójukat lassú repüléskor emelik, hogy a hátulról jövő hangokat fölfogják, de gyors repüléskor bezárják, mert akkor mint levegőfogók akadályoznák őket.

A baglyok hallása kiválóan fejlett. Hangtalanul repülnek, a nélkül, hogy saját mozgásuk zajt okozna; a földön való leghalkabb surranást is meghallják. A sötétség dacára is meglátják, illetve észreveszik a legkisebb emlősállatot is.

A baglyok világpolgárok. Kétszázhúsz fajukat ismerjük, amelyek minden földrészen, minden éghajlati övön, minden magasságban megtelepülnek, a sarköv jeges tájaitól az egyenlítőig és a tengerszíntől egészen 5000 m magasságig. Éjjeli ragadozó madaraknak nevezik őket és csakugyan nagy többségük csak alkonyat beálltával kezdi meg kóborlását. Sokan azonban nappal is tevékenyek és még délben is járnak zsákmány után.

Hangjuk rendesen erős, de ritkán kellemes. Csőrükkel dühösen csattognak vagy kaffognak és érdesen fújnak; tulajdonképpeni hangjukat csak éjjel vagy a legnagyobb veszély idején halljuk. Egyes fajok rémesen huhognak, mások csengőbb hangot hallatnak. Szellemi fejlettség tekintetében a legtöbb nappali ragadozó madár mögött maradnak.

A nagyobb bagolyfajok károsak is lehetnek, amennyiben a nyulat, foglyot és más vadat üldözik: de a haszon mégis jelentékenyen felülmúlja a kárt, amiért ezek a ragadozók is megérdemlik a gondos kímélést.

A baglyoknak, sajnos, igen sok az ellenségük. Minden nappali madár utálja őket. Majdnem valamennyi nappali ragadozó madár valósággal fejét veszti, ha nagyobb baglyot lát. Valamennyi apró madár ugyanilyen érzelmeket táplál velük szemben és bagoly láttára csapatosan körülveszik azt és élénk csacsogással és lármával, amelyet gúnyolódásnak és szidásnak lehet magyarázni, bosszantják és nyugtalanítják. Az egész erdő megélénkül, ha valamelyik madár baglyot fedez fel. Egyik madár hívja a másikat és a szegény éjjeli madárnak van mit szenvednie, mert az erősebb nappali madarak még tettlegesen is bántalmazzák. Az ember is gyakran csatlakozik ellenségeihez, bár étkezésre csak az osztjákok és a helgolandiak tartják kedves, ínyüknek megfelelő falatnak a bagolypecsenyét. A mező- és erdőgazda mindenesetre jól teszi, ha a baglyok védői közé áll és gyámolítja őket.